A kastély ezen része elhagyatott volt. Se tantermek, se hálókörzetek, se semmi, csak folyosók és lépcsők végeláthatatlan összevisszasága. Így a mosdót is üresen találtuk, és itt legalább egy szellem sem kísértett a harmadik emeletivel ellentétben.
- Elegem van! - vetette Kate hátát a falnak, és szépen lassan leereszkedett a földre. Felhúzta mellkasához a lábát, és összekuporodva figyelte, amint leülök mellé, és átkarolom. Már huszadjára ismételte el a mondatot, és minden alkalommal egyre elkeseredettebbnek hangzott.
- Minden rendbe fog jönni! - csitítgattam. Még mindig remegett egy kicsit az adrenalintól, de most már sokkal egyenletesebben lélegzett.
- Nem, Angie, ez nem ilyen egyszerű! Nem tudod, hogy milyen volt, mikor még nem voltál itt. Halálra cikiztek azért, mert nem olyan vagyok, mint ők, mert félvér vagyok, és mert nem voltak barátaim. Azt hittem, azzal, hogy jóban lettünk, minden megoldódik, hogy békén fognak hagyni. És most, hogy Draco is csatlakozott hozzánk, azt hittem minden ezerszer jobb lesz. De nem, semmi nem változott!
- Nincs igazad - csak ennyit válaszoltam, amivel egyből felkeltettem az érdeklődését. Talárja ujjával letörölte az arcáról a könnyeket, és könnytől csillogó szemekkel nézett rám.
- Hogy érted?
- Most már ketten vagyunk, szóval dupla erő. És még párszor tuti kijátszhatom a tanárnagybácsi-kártyám!
- Ha ki is játszod, csak üres fenyegetés lenne, mit tudna Piton tenni? - dörzsölte meg a szemeit Kate.
- Szerintem van egy-két dolog a tarsolyában, bíz benne! - kacsintottam a lányra. - Lehet, hogy nem tűnt fel, de én vagyok az egyetlen nő az életében... oké, az anyukáján kívül... így nem hiszem, hogy hagyná, hogy holmi pattanásos tizenévesek bántsák az ő kis unokahúgát.
- Te kis protekciós! - nevetett Kate, de még mindig volt egy kis keserűség a hangjában.
- Na, ne lógjon az orrod, mert így nem fogod tudni becserkészni Luke-ot!
- Azt hiszem, ahhoz Bellának is lesz egy-két szava... - sóhajtott Kate, és felállt a hideg kőről.
- Ilyen hozzáállással maximum harmadik kerék leszel mellettük!
- Addig legalább lesz tapasztalatom, hogy kell annak lenni - emelte rám barna szemeit, aztán gyorsan témát váltott. - Na, mindegy, elég volt az önsajnálatból, mehetünk szétrúgni egy-két mardekáros feneket!
- Nem fogunk semmiféle fenekeket szétrugdosni! - állítottam le harcias barátnőmet, és elálltam előle a folyosóra vezető utat. - Emelt fővel fogjuk tűrni, és nem fogjuk hagyni, hogy kikészítsenek minket!
- Ha te mondod! - forgatta a szemeit.
- Kate! - köszörültem meg a torkom. - Köszönöm, hogy megvédtél Jasmine-nal szemben! Nagyon jól esett.
- Szívesen, bármikor! - mosolyodott el, és belém karolt. Így indultunk el a Mardekár klubhelyisége felé.
Mindketten arra számítottunk, hogy a terembe lépve sértések özöne fog érni minket, de ehelyett néma csend fogadta kettősünket. Jó, nem teljesen néma, mert akik nem voltak érintettek a majdnem párharcban, azok tovább beszélgettek. De az osztálytársaink mind elhallgattak, mikor beléptünk, és minket vizslattak.
A kanapén Draco és barátai ültek, és épp nagy sztorizgatás közepette zavartuk meg őket jelenlétünkkel. Odaintettem a fiúnak, de ő mintha tudomást sem vett volna rólam. Kate-tel értetlenül néztem össze, és felrángattam a hálószobába.
- Oké, most valamiről lemaradtam? - simogattam meg leguggolva a már ajtónál minket üdvözlő Mr. Bajuszt. Kate kivette a ketrecéből Rockyt, a menyétét, és az ölébe fektetve simogatni kezdte. Az ágyán ültünk, és próbáltuk megfejteni, mi történhetett.
- Lehet, hogy ennyire beijedtek a Pitonos fenyegetésedtől? - találgatta Kate.
- Tuti nem, Jasmine már akkor nem vette komolyan!
- Valaki átmosta az agyukat?
- Valószínű, tekintve, hogy Draco fel sem ismert! - dünnyögtem.
- Annyira kétszínű az a fiú! Ha hármasban vagyunk, jófej, de ha többiek is ott vannak, nem vállal fel minket!
- Remélem, van rá magyarázata!
De nem volt. Vagy ha volt is, nem kötötte az orromra. Az elkövetkezendő pár napban alig beszéltünk valamit, mintha került volna minket. Viszont a jó hír, hogy látszólagos fegyverszünet volt a többiek és köztünk.
Amúgy nem történt semmi különös, egészen belerázódtam a roxforti életbe. Az egyetlen érdekes esemény az volt, hogy Dumbledore bejelentette, hogy hamarosan kezdődik a Trimágus Tusa, ezért két másik varázslóiskola, a francia és a bolgár kiválasztott tanulói fognak csatlakozni hozzánk napokon belül. Kate annyira meglepődött a hír hallatán, hogy kiköpte a vizet, amit éppen ivott. Én már Dracotól tudomást szereztem a dologról, és úgy tűnt, mi vagyunk az egyedüliek, akiket nem ért váratlanul a hír. A fiú szőke tarkóját néztem, aki véletlenül sem fordult a mi irányunkba, és szomorúság töltött el. Olyan jó lett volna tudni, hogy miért viselkedett így. Kate már tudomást sem vett róla, őt nem érintette meg túlzottan, hogy a fiú levegőnek nézett minket. De engem nem hagyott annyiban a dolog. Semmi értelme nem volt az egésznek! Aznap békült ki Kate-tel, akkor miért tett úgy, mintha a világon sem lenne? Vagy inkább lennénk...
أنت تقرأ
Így neveld a Sárkányodat (Draco Malfoy Love Story)
أدب الهواة"Draco bólintott, aztán felállt, és nagyot nyújtózkodva ásított egyet. Oké, senki ne mesélje be nekem, hogy ezt nem szánt szándékkal csinálta. Ah, próbáltam nem bámulni a szépen kidolgozott felsőtestét, de hát lányból vagyok, könyörgöm, még pedig ti...
