- Na jó, én feladom! Hermione, a dogánál melléd ülök! - mozgattam meg elgémberedett lábamat.
- Nem fogsz rólam lesni - jelentette ki határozottan a lány, miközben éppen áthúzott egy sort a papírján. Rúnaismeret házit írtunk a Nagyteremben a Griffendél asztalánál, a velünk szemben ülő Ron, Harry és Kate pedig a bájitaltan leckét csinálták.
A Dracoval való elszeparálódásunkból fakadó egyetlen jó dolog az volt, hogy a girffendéles hármassal tölthettük az összes szabadidőnket, így nagyon jóban lettünk.
- Nézd már meg, Angie, ez nem rúnákkal van írva? Mert körülbelül annyit értek belőle! - fordította felém a tankönyvét Ron, mire szakértői műgonddal átfutottam az oldalt.
- Nem, ezt valami olyan nyelven írták, amit én sem ismerek!
- Pedig te vagy bájitalok hercegnője!
- Ron, egyszerűbb, ha megkéred, hogy magyarázza el, nem kell így nyalizni! - világosította fel Kate egy gúnyos mosollyal az arcán. Harry felnézett a könyvéből, és mosolyogva kezdte figyeltni a beszélgetést.
- Kérlek, Angie, sőt, könyörgöm, magyarázd el nekem ezt az átkozott anyagot, mert semmit nem értek belőle! - kérlelt Ron, és már azt hittem, hogy levágja magát a földre a lábam elé, annyira elkeseredetten hangzott.
- Mindjárt, csak még befejezem ezt! - mutattam a fordítási munkámra. Óvatosan átnéztem Hermione válla fölött, és megpróbáltam lelesni a szöveg további részét, de a lány sajnos észrevett, és arrébb csúszott egy székkel.
- Ahhh, na jó, akkor egyest fogok kapni! - csaptam le a pennám az asztalra egy kis tintapacát hagyva a mahagóni bútoron. Felálltam a helyemről, és az asztalt megkerülve Ron mögé sétáltam. Megálltam a fiú mellett, és lehajolva elolvastam az oldalt, amin már órák óta rágódott.
- Na, szóval - kezdtem, de egyből abba is hagytam, mert valami elvonta a figyelmem. Illetve valaki.
Draco Malfoy lépett be a terembe, és mint soha, most sem volt képes feltűnés nélkül tenni ezt. Hangos léptekkel menetelt a Mardekáros asztalhoz, de mentében még rám emelte hideg, szürke szemeit, mire visszafordultam Ronhoz, és közelebb hajoltam hozzá. Draco elment az asztalunk előtt, és biztos voltam benne, hogy az egész csapatunk őt nézte, kivéve engem.
- Belelóg a hajad a számba! - söpörte arrébb a tincseimet a fiú, mire újra visszazökkentem a valóságba, és a lestyán felhasználásáról és jellegzetességeiről kezdtem tanítani barátomat.
Végig a tarkómon éreztem egy tekintetet, és egy gyors hátrafordulás során megakadt a szemem a minket vizslató Dracon. Pár másodpercig farkasszemet néztünk, aztán elkapta a tekintetét, én meg csalódottan tértem vissza a lestyánok unalmas világához. Nagyon idegesített, hogy Draco ennyire furcsán viselkedik, és zavart, hogy engem néz, így össze-vissza kezdtem hadoválni Ronnak, mire pár perc múlva le is állított.
- Nyugodtan beszéljétek meg a lánymosdóban Kate-tel, hogy Malfoynak ma is milyen jól áll a zöld szín, aztán majd utána folytassuk, mert ebből semmit sem értettem!
- Nem akarok semmi ilyesmiről beszélni! - emeltem fel az asztalról egy könyvet, és fejbeütöttem vele a fiút.
- Hé, na! Kezdesz olyan lenni, mint Hermione! - emelte fel pajzsként maga elé a kezeit.
- Hallottam, Ron Weasley! - csattant fel Hermione, de egy pillanatra sem nézett fel a házijából.
- Persze, hogy hallottad, mi sokkal érdekesebbek vagyunk, mint a házi! Na, de most komolyan! - tért vissza a témához Ron. - Mi van azzal a bunkóval?
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Így neveld a Sárkányodat (Draco Malfoy Love Story)
Hayran Kurgu"Draco bólintott, aztán felállt, és nagyot nyújtózkodva ásított egyet. Oké, senki ne mesélje be nekem, hogy ezt nem szánt szándékkal csinálta. Ah, próbáltam nem bámulni a szépen kidolgozott felsőtestét, de hát lányból vagyok, könyörgöm, még pedig ti...
