Így neveld a Sárkányodat (Draco Malfoy Love Story)

19. fejezet - Az évkönyv

- Piton egy osztályba járt anyukáddal?

- Igen, Ron, de most nem ez a lényeg! - hadartam, de a vörös hajú fiú kitartóan folytatta.

- De az hogy lehet? Piton nem anyukád bátyja?

- Ha figyeltél volna Angelinára, emlékezhetnél, hogy már elmondta, hogy a professzor fél évvel idősebb, mint az anyukája volt, így magától értetődő, hogy egy osztályba jártak.

- Granger miért is van itt? - kérdezte tőlem Draco elégedetlenkedve. Válasz gyanánt felkaptam az első kezem ügyébe eső tárgyat - azaz egy wc-papír gurigát -, és elhajítottam a fiú felé, de elvétettem a dobást, és a guriga a mögötte lévő wc kagylóba pottyant. A kívánt hatást így nem sikerült elérnem, de elérte helyettem Hisztis Mirtill, ugyanis a szellemlány nagy sóhajjal kibuggyant a lefolyóból, ezzel a frászt hozva a szőkeségre.

- Ki ébresztett fel? - kérdezte sipítozó hangján a kísértet.

- Szia, Mirtill! - köszöntünk a lánynak, aki miután elégedetten körbenézett a társaságául kapott színes csapaton, kíváncsian leült Harry mellé a nedves kőre, és hallgatni kezdte a kialakult veszekedést. Oké, inkább Harry ölébe, de ez részletkérdés.

- Hermione - nyomtam meg a lány nevét. - azért van itt, mert ő is része az „Angie apát keres" projektnek! És amúgy is, a barátnőm, szóval itt a helye - mosolyogtam a lányra, aki büszkén kihúzta magát hátát az egyik fülke ajtajának vetve.

- Ez mind szép is jó, de muszáj volt ide jönnünk? Már ne haragudj, Mirtill, de nem véletlenül nem jár ide senki!

- Kate! - pisszegtem le a lányt, de már késő volt, Mirtillnél eltörött a mécses.

- Jaj, Mirtill, Kate nem úgy értette! - próbálta lecsitítani Hermione, de sikertelenül. Mirtill felrepült a mennyezetig, majd egy zuhanórepüléssel eltűnt a mosdó közepén álló nagy csapok egyikében.

- És még én vagyok az érzéketlen... - forgatta a szemét Draco, és unottan a földön lévő tócsába kezdett rajzolni valamit a mutatóujjával.

- Te nem érzéketlen vagy, hanem érzelemmentes! - motyogta Ron, de olyan hangerővel, hogy a Malfoy fiú hallja.

- Ezt most fejezzétek fel! - csattant fel az eddig csendben gondolkodó Harry. - Angie idehívott minket, mert valami fontosat szeretne mondani, és ti így viselkedtek? Szedjétek már össze magatokat!

A hirtelen beállt csendet kihasználva magamhoz vettem a szót, és belekezdtem mondandómba:

- Először is azért gyűltünk itt össze, mert itt senki nem zavar minket. Szóval, mint mondtam, Draco megtalálta a suli egyik évkönyvét abból az évből, amikor Anya is idejárt.

- És mit találtatok benne? - dőlt előre kíváncsian Hermione.

- Nos, a mardekárosok között, mint mondtam, csak Persit. De a griffendélesek oldalon...

- Apámékat - bólintott Harry.

- Pontosan!

- Ne haragudj, Angie, de ez miért olyan fontos? - kérdezte Ron. - Csak nem gondolod, hogy Harry apukája a te apukád is?

- Dehogy is! Várj, mindjárt mutatom! - nyitottam ki az ölemben tartott könyvet, gyorsan a megfelelő oldalra lapoztam és odafordítottam a velem szemben ülőknek.

- Igen, az Sirius Blaaaa-váááárjunk, ki az a dögös csaj? - képedt el Ron.

- Az az anyám, te idióta! - ütöttem fejbe a könyvvel nevetve.

- Had nézzem újra! - vette ki a kezemből Hermione, és megint szemügyre vette a fotót.

A mozgóképen Sirius Black látható olyan 17 évesen, amint éppen pózol, mint mindenki más, csakhogy a kép felénél feltűnik egy fekete hajú lány, és hátulról átöleli a fiút. Aztán feltűnik a fiatalabb McGalagony, amint elhessegeti a lányt, és Sirius röhögve utána integet.

- Biztos, hogy ez az édesanyád? - nézett rám kételkedve Harry, és feltolta a szemüvegét az orrán.

- Ha nem is lennék biztos, nézd a kép alatti szöveget. Mikor megjelenik a a másik alak, a felirat megváltozik, és sima Sirius Blackból Sirius Black és Pandora Piton lesz.

- Oké, szóval anyud Siriussal kavart. Ez még nem jelent semmit! - vonta meg a vállát Kate, és végignézett a társaságon támogatást keresve.

- De így minden összeállna! - szólt közbe Draco mélyen a szemembe nézve. - Hiszen mi másért titkolta volna el Pandora, hogy ki is An édesapja, ha nem azért, mert egy gyilkos?

- És ez legalább megmagyarázná, miért nem találkoztam vele soha. Hiszen az Azkabanban él - mondtam keserűen.

- ...t - tette hozzá Kate kotnyeleskedően, mire megforgattam a szemeimet.

Harry, Hermione és Ron összenéztek, és próbálták eldönteni, hogy igazat adjanak-e nekünk. Nem tudtam egyértelműen rájönni, hogy mire is gondolnak, de reménykedtem, hogy van valami ellenérvük. Nem akartam, hogy ez az egész igaz legyen. Elvoltam én apa nélkül is, nem kell nekem egy ilyen szörnyű ember!

- Szerintem ezt így kapásból ne jelentsük ki! - szólalt meg végül Harry. - Előbb gyűjtsünk bizonyítékokat!

- Ajj, istenkém! - temettem az arcomat a tenyerembe. - Jobb lett volna, ha Hagrid sosem szólja el magát!

- Örülj neki, hogy végre megtaláltad az apádat! - tette a kezét a vállamra Ron, mire könnyes szemmel felnéztem a fiúra.

- Te örülnél neki, hogy ha kiderülne, hogy egy elmebeteg pszichopata az apád?

Ron nyelt egyet, és inkább nem mondott semmit, csak továbbra is a vállamon nyugtatta a kezét. Nem akartam, hogy ennyire lássák rajtam, hogy megviselt ez a dolog, de egyszerűen kitört belőlem a sírás, és nem tudtam megállítani. A fiú átölelt hosszú karjaival, és szó nélkül viselte, ahogy összekönnyezem a talárját.

Miután jól kisírtam magamat, ott hagytuk a harmadik emeleti mosdót. Kate és Draco elől mentek és Draco valamiről nagyon magyarázott a lánynak, én pedig Harry mellett sétáltam némán. Csak akkor vettem észre, hogy teljesen lemaradtunk a többiektől, amikor már egyáltalán nem hallottam a szőke fiú hangját. Megszaporáztam a lépteimet, de Harry megragadta a karom, és nem engedett tovább mennem.

- Valamit el kell mondanom! - suttogta. - Sirius Blackről.

Csendesen hallgattam, amint a fiú teljesen beleélve magát töviről-hegyire elmeséli a nagybátyjával való találkozásának történetét. Mikor végzett, kíváncsian rám nézett.

- Szóval Sirius Black voltaképpen jó? - vontam le a következtetést. - És Peter Pettigrew a gazember, aki felfedte Voldemortnak, hogy hol laktok és megölte azt a 12 muglit. És Siriusra kente az egészet.

- Pontosan!

- Ez... ez szörnyű! - habogtam. Harry bólintott, de aztán vidáman megszólalt.

- Viszont így könnyen kideríthetjük, hogy tényleg az apád-e!

- Mégis hogyan?

- Tudok neki levelet írni!

- Harry, te disznó, ezt miért nem mondtad el még a mosdóban? Megkíméltél volna egy bőgéstől! - nevettem el magam, és szinte hallottam, ahogy leesik a vállamról az óriási súly.

- Bocsánat, csak ott volt Malfoy is, és benne nem bízok túlzottan!

- Ajj, nem baj, gyere ide! - húztam magamhoz a fiút, és boldogan átöleltem.

(Az a gif a fiatal Sirius Black akar lenni. :) )