-Két hónap. Ennyibe telt újra lakhatóvá tenni a világomat.-lépett a férfi közelebb a nőhöz.-Köszönöm neked.
A palota erkélyén várta a páros a ceremóniát. A harcos,a nép felszabadító hős épp válaszolni akart,amikor is a tündöklő éjszakai vörös égboltot egy fénycsóva szelte át. A lány összeráncolta szemöldökét.
-Az ünnepélyre tüzijáték is lesz?
A férfi szintén úgy tett,ahogy a mennyasszonya.
-Ezen a bolygón nincs efféle játék.
A lány szomorúan fordult az erkély pereméhez, s nézte a látképet. Iszonyatos fájdalom uralkodott el lelkében. Hiányzott neki minden egyes részlet az életéből. Két hónapja küzd az életéért rendíthetetlenül,s az érzései ellen. Reményvesztetten vette észre,hogy az égbolton egyetlen egy csillag sem látható. Pedig ezek az apró égitestek emlékeztették még a férfira. A férfira akit annyira szeret.
-Kár érte.-suttogta vőlegénye felé.
£
Háttal csapódtam a földbe. A levegő bennem rekedt.
-Heimdall.-morogtam az ég felé. Tudtam az öreg az oldal másik végén jól mulat kis gonoszságán.
Gyorsan felkeltem a földről,bár a vértem miatt kissé nehézkesen ment. Körbe néztem hátha megtudom állapítani mennyire landoltam messze a palotától. Az építmény sziluettje rajzolódott ki előttem.
-Akkor teljesítsük be Odin kérését.
Hátra nyúltam,hogy kihúzzam fegyvereimet ,de a tartó üres volt. Hatalmas káromkodások közepette néztem fel a vöröslő égboltra.
-Egy kis segítség jól jönne!-kiáltottam fel. Ekkor az égből két fénycsóva tartott felém. Hunyorogva kémleltem őket,amikor is észrevetem,hogy mindkét kardom élével tart felém. Hátra szaltóval kerültem csecse becséimtől pár méterre.
-Köszönöm?-kiáltottam ismét Heimdallnak. A fegyvereim erőteljesen ragyogtak,s csak arra vártak,hogy kezembe vegyem őket.
£
-Népem! Bemutatom világunk megmentőjét,s a ti felszabadítótokat,az újvilág elhozóját,Abigailt.
A lány kilépett a takarásból,s a nép megláthatta az új uralkodó nőt,aki szépsége pompájában játszotta el szerepét. Fehér ruhája földig ért. Ruháján egy két vízcsepp árulkodott,arról hogy a nő pár percel ezelőtt utolsó könnyét ejtette szerelméért,s beletörődött jövőjébe. A nép tapssal és kiáltásokkal üdvözölte őt.
-Kedvesem ülj le a téged megillető trónra.-fogta meg Balthazar mennyasszonya kezét ekkor a hatalmas bálterem ajtója kicsapódott,s egy szőke vértezett harcos amazon lépett be a terembe,megszakítva ezzel a ceremóniát. A vőlegény dühösen nézte a betévedő vendéget.
-Utálom ezt a bolygót.-morrogta a szőke nő,amíg határozottan a pároshoz lépdelt.
-Á a Hercegnő is megejti a kötelező fogadtatást?-kérdezte erőltetetten mosolygva az uralkodó.
-Balthazar épp jöttem mennyasszonyodat a helyes irányba téríteni.-felelte kihívóan az amazon.
-Elnézést,de te ki vagy?-kérdezte az elnyomott lány.
-Elnézést Lady Abbigail.-hajolt meg a harcos,öklét szívéhez illesztve.-A nevem Gry és Odin küldött,hogy visszavegyelek a Földre. Nem helyes,hogy itt vagy.
-Nem a ti dolgotok,kotródj!-tolta hátra Abigailt.
-Nem veheted el a lányt, ő egy midgardi,oda tartozik.
-Gry csak nem féltékenységet hallok ki szavaidból? Meguntál Loki ágyasa lenni?
Az asgardi elmosolyodott ,majd hirtelen mozdulva már mindketten a a kikövezett padlón feküdtek. A harcos fegyverét az uralkodó nyakához illesztette.
-Vigyázz mit beszélsz Balthazar! Ha féltékeny lennék magam szúrnék kardot romlott szívembe. Tán nem emlékszel,hogy Odin egyszer már felkínált téged nekem. Ó és mi volt a válasz?-hajolt közelebb válaszra várva,de az csak nem jött.-Kérdezzem meg inkább a néped drága volt jegyesem? A Lady felkészült a haza jutásra?-nézett fel a lányra,aki lesokkolódva hallgatta a jelenetet.
-Nem viheted sehova!-lökte le magáról a férfi. Gry gyorsabb volt nála,a lányhoz lépett s kardját nyújtotta neki,majd másikat maga elé tartotta.
-Na,na,na. Óvatosan Balthazar,rajtam nem használ az erőd,ő pedig egy csettintéssel megölne. Hazaviszem,és ha csak a gondolat is megszületik a fejedben,hogy beteszed az uralkodói lábad a Földre.. hidd el nem akarod Odin és a serege haragját,most éltetek túl egy háborút nem akarhatsz egy újabbat. Bölcsen dönts!
A férfi mérlegelte helyzetét,s a népe mellett döntött.
-Ezért még számolunk!-emelte fel fenyegetően mutató ujját a férfi.
-Alig várom azt a randevút.-mosolyodott el csibészesen.-Heimdall! Nyisd az átjárót!-kiáltott az égbe a harcos,majd a padlóba szúrta kardját-Lady, megtenné,hogy kezeit a fegyverre helyezi?
£
Egy fénycsóva csapódott be a Föld légkörébe,s tűnt el röpke pillanat alatt egy óriási toronyban. A harcos amazom asgardi számára a helyiség,ahova érkeztek idegen volt,viszont Abigail Bowman számára kedves emlékképek derengtek fel. Óvatosan elmosolyodott az edző terem látványán.
-Otthon vagyok.-győzködte magát suttogva. Ekkor az ajtóból hangos puffanás hallatszódott,s vert visszhangot. Amerika Kapitány állt az ajtóban lesokkolódva.
-Gail.
-Szia Steve.-mosolygott boldogan a volt mennyasszony.
