The Mission

861 78 3
                                    

Egy múzeum báltermében álltunk. Lágy zene szólt a háttérben,s mindenki elegánsan volt felöltözve. Mikor beléptünk páran megbámultak,s kezdtem kellemetlenül érezni magam a ruhám miatt,de nem illetődhettem meg. Hercegnőként megtanultam kezelni a helyzetet. Az államat büszkén felemelve lépdeltem le a lépcsőn,ámbár erősen karoltam Remyt.
-Puccos.-jegyezte meg,miközben egy hölgytől,kinek kezében tárca volt le emelt két pohár italt. Az egyiket felém nyújtotta.
-Tolvajként az élet nem ilyen fényüző?-fordultam felé mosolyogva,majd kiittam a poharam tartalmát. Az arany színű folyadék jól esően járt át.
-Óvatosan azzal a pezsgővel,még feladatunk van.-vette ki a kezemből az üres poharat,s megigazította fekete maszkját.
-Ez semmi ahhoz képest,amihez hozzá vagyok szokva. Ha Asgardon lennénk már az első kör megártana neked.-mosolyodtam el,majd valaki hirtelen nekem jött,és az itala rajtam landolt. A férfi a könyökömnél fogva tartott meg.
-Elnézést nem akartam.
Megfordultam. Steve állt előttem,sejtelmes feketén kékes maszkban,s úgy beszélt hozzám,mintha számára idegen lennék. Felvettem a stílusát.
-Nem történt semmi.
-Sajnálom én nem figyeltem eléggé. Ezt ki kellene tisztítani. Drágám!-nézett hátra,bár a hanglejtése igencsak fura volt. Abby tünt fel a háta mögött. Ruhája gyönyörű mélykék volt,oldalt fel volt hasítva,s gyöngyök tették még szebbé,maszkja hasonlított Steve-éhez.
-Mi a probléma szívem.
-Foltot fog hagyni,ügyetlen voltam. Segítenél a hölgynek?-karolta át Abby derekát,aki eme mozdulatra megrándult,s felém nézett.
-Persze.-mondta,majd egy lágy mosolyt küldött felém s fejével jobbra biccentett.-Kövessen.

&

A díszes arany pombában csillogó mosdóba érve Abigail kifújta a benn tartott levegőt,s az ajtókon keresztül belesett a fülkékbe.
-Rendben. Nincs itt senki.-nézett rám.-Remy nem fogta vissza magát a ruhát illetően.-nézett végig rajtam kedves mosollyal,de a szemeiben nem rejlett semmi örömteli dolog. Magához intett. Egy adag kéztörlő papírt benedvesített,s a ruhámon lévő foltot kezdte el tisztítani. Elakartam venni a kezéből eme munkát,mert valahogy sosem tűrtem ha kiszolgálnak. Hercegnőként sem fogadtam el a szolgálókat. Már abban az időben is sokkal jobban voltam én katona,aki szolgál,nem pedig hercegkisasszony akit szolgálnak. Cselekedetem közben a Lady elhúzta kezét,s tovább folytatta tevékenységét. Az anyagok súrlódásának hangját elfedte az a katartikus érzés,ami talán a feszültség lehetett. A lány aki előttem állt frusztrált volt.
-Abigail történt valami?-szakítottam át a csend igencsak képlékeny fátyolát. Nem érkezett a lánytól válasz.
-Talán a bevetéssel van gond?
-Nem dehogyis. Ez..mindegy. Kész is vagy.-mosolygott fel rám,majd kiegyenesedett. Hitetlenkedve néztem rá,de nem akarta észrevenni.-Térjünk rá a tárgyra!-váltott át egyszerűen. Majdnem felnevettem. Ez a midgardi lány megállná a helyét Asgardon,a férfiak világában.-Szóval a helyzet az,hogy a hely tele van álruhás elit gyilkoló gépekkel,s egyetlen egy termet őriznek. Na már most ezek nem jelentenek problémát. Viszont ott vannak a civilek. Fel kell jutnunk Steve-vel az emeletre,de őrök védik kordonnal. Az ő ki iktatásuk sem akadályozza a tervet. De a vendégek tömeg hisztériába kezdenek ha használom az erőm. Itt jöttök ti a képbe. Figyelem elterelés kell.
-Hohó!-vágtam közbe hirtelen ezzel beléfojtva a szót.-Nem régóta vagyok Midgardon,és őszintén nem is nagyon értelek titeket embereket. Erre te azt várod el,hogy egy bál teremnyi halandó figyelmét vonjam magamra? És az mégis,hogy csináljam?" Hé ti halandók én egy Asgardról jövő hercegnőkatona vagyok!Figyelmet kérek!" Kérlek inkább,hadd üssek meg pár embert. A diplomácia egyik formája sem az én műfajom. Én nyers vagyok csalinak.
-Figyelj rám.-fogta meg a halandó lány a két meztelen vállamat.-Ott lesz veled Remy. Csak mond el neki,amit itt beszéltünk és ő megoldja,oké?
-Oké.-egyeztem bele,mert azokkal a határozott szemekkel nem bírtam hadakozni,mintha Odin nézett volna rám.
-Akkor munkára fel,ha kilépek az ajtón öt perc múlva keresd meg Remyt.-indult el.
-Hé Abby!-kiáltottam utánna,hogy valamilyen szinten vissza nyerjem az irányítást a döbbenetem felett.Nem fordult felém csak megállt.
-Jól vagy?-tettem fel a kérdést,mert éreztem valami sötétséget körülötte,s tudtam,hogy egy olyan lény,aki bolygót igázott le,annak meg sem kottyan egy kis információ szerzés. Következtetésem az volt,hogy nem a bevetéssel volt problémája.
-Steve-vel szakítottunk.-mondta ki nyugodtan,majd az ajtó kilincsért nyúlt,kinyitotta,s kilépett a mosdóból.

A KüldöttOù les histoires vivent. Découvrez maintenant