A bálterem rövid időn belül kiürült. Remy és én pont a baj kellős közepén találtuk magunkat. Szinte mire kettőig számoltunk már körbevettek a katonák. A pozíciónk egész érdekes lehetett. Remy a karjaiban tartott félig megdöntve. Egymást bámultuk. A katonák vártak. Mintha csak ez is a tánc jelenet része lett volna. Remy zsebéből kártyák illantak,s lila fénnyel köröztek körülöttünk. A férfi egy óvatosat bólintott.S én tudtam mi következig. Mosoly futott végig arcomon. Szó szerint kipördültem Remy karjai közül. Négykézlábra érve kinyújtottam jobb lábamat,s egy köríves mozdulattal két katona került általam padlóra. Az egyikre vetettem magam,s a bal orcájára akkorát sóztam,amit még maga Thor is megirigylett volna. Kiütöttem az őrt. Valamilyen lőszer volt nála,de azt azon nyomban eltulajdonítottam. Az elkobzott fegyverrel a kezemben gyorsan megfordultam. S még a felállásom alatt felsuhintottam egyet. Egy másik katona állt pont felettem,s balszerencséjére az állát találtam el.Háttal érkezett a padlóra. Feje akkorát csattant,hogy szinte bezengte a múzeumot. Engem viszont ez nem érdekelt. Egy cseppet sem,de nem ám. Az adrenalin szintem már jócskán verdeste a testem limitjét. Tovább akartam harcolni.
-Whoa!-kiáltottam fel.Aztán éreztem egy rántást a szoknyám oldal részénél,s már pörögtem is Remy felé,aki pedig azon volt,hogy helyet cseréljen velem,mikor ez megtörtént a férfi megismertette talpát az egyik földön fekvővel. Az őr kezében tartott zsebkését látva őrült tippem az volt,hogy az a szúrás nekem lett szánva.Mire észbe kaptam Remy már pörgetett is más irányba,s újfent leszerelt egy katonát. Megálltunk s ő csettintett egyet. A kártyák,amelyek még mindig körülöttünk keringtek,most fenyegetően száguldottak a katonák felé. Pár pillanat múlva ájult emberek feküdtek szanaszét. Lihegve álltunk egymással szemben.
-Ez nem fair!-ütöttem a mellkasára.-Kihagytál.
-Ma Cherie ez a ruha nem alkalmas harca.-nézett végig rajtam mosolyogva.
-Tényleg?-néztem rá vészjóslóan.-Add a zakód.-rúgtam le magamról cipőimet. A férfi nyitott tenyeremet látva értetlenkedő pillantásokkal ékesítve igaz,de teljesítette kívánságomat. Magamra kaptam a fekete zakót. A combomig ért. Megfelel gondoltam. S a ruha hátuljához nyúltam,s egy egyszerű rántással lehúztam a cipzárt magamról. A ruha a lábamhoz hullott.Már csak a fehérneműim voltak rajtam,na meg Gambit zakója. Kiléptem belőle,s a leesett állú férfihoz fordultam.
-Most már nincs útban.-léptem vakmerően elé.
Remy megragadta hirtelen az állam.
-Te nő személy....egyszer még a feleségem leszel.-felelte furcsa hangsúllyal. Életemben először elvesztettem a határozottságomat. Rákvörös fejjel néztem rá. Válaszolni akartam,de neszezést hallottam,aztán bal sarokból mozgást is érzékeltem. Egy csapat fegyveres indult felénk le a lépcsőről. Remy állát határozottan elkaptam,s erőszakosan abba az irányba fordítottam fejét.
-Épp egy bevetés közepén vagyunk. Fordíthatnád a sármod feléjük.
-Sármosnak talál a Hercegnő?-kacsintott rám huncut vigyorral.-Készülj!-fordult el tőlem megkeményedett arccal. Remy Leblau felkészült a harcra. Láttam rajta a feszültség jeleit. Mellé léptem.
-Nyugi. Egy asgardi harcol melletted.-szegtem szavam felé jelentőség teljesen.
-Aki épp halandó.-suttogta maga elé. S az volt az érzésem,hogy ezt nem szerette volna ha meghallom. A katonák újra körül vettek,s már épp indultunk volna harcba,de ekkor az őrök köhögni kezdtek,s szájukból kék füst tört elő,s a felső emelet felé gomolygott. Ellenfeleink négykéz láb görnyedtek,majd elterültek. Hitetlenkedve álltunk a halott tömeg közepén. Lesokkolódva nyújtottam jobb öklömet Remy felé,aki még döbbenten illesztette öklét enyémhez. Furcsa egy midgardi jelzésnek tartottam a gesztust,de ez a csapat munkát jelentette számukra,s én tudatni akartam a férfival,hogy együtt harcoltunk,s nyertünk. Aztán a semmiből rám tört egy köhögő roham. Füst szerű anyag tört elő ajkaim közül. De nem kék volt,mint az őröké. Ez vörös volt. Térdre rogytam.
-Gry!-guggolt mellém Remy,de abban a pillanatban ő is köhögni kezdett. Zöld anyag hagyta el a testét,s fel szállingózott az emeletre. Olyan érzésem volt,mintha valamiféle vákum keletkezett volna sejtjeimbe. Szó szerint lassan de biztosan elhagyott az energiám.
-Bowman az.-hörgött felém Gambit.-Mennünk kell.
-Nem...bírok.-nyögtem nagy nehezen. Válasz nem érkezett,annál inkább tettek. Rántást éreztem a derekamnál. Remy felállított,majd minden erejét összeszedve megiramodott velem. Felnéztem kábulatomból,s megláttam vég célját.Egy hatalmas ablak felé vezetett.
-Ne..ne...ne!!-kiáltottam fel fokozatosan erősítve a hangomat,de a férfit nem érdekelte. A rohadék kiugrott az ablakon betörve az üveget,s magával rántott.
&
A Toronyban feszült hangulat uralkodott,addig a pillanatig,míg meg nem szólalt a lift jellegzetes hangja. Steve Rogers rohant a gépezethez. Azt hitte Gail az. Megtorpant,amikor meglátta csurom vízesen Gambit barátját. Karjai közt Gry feküdt eszméletlenül,hiányos öltözetben.
Remy kilépett a liftből kezében az ájult asgardival.
-Hol van!?-morogta Steve felé.Amaz nem válaszolt,inkább elvezette tekintetét a párosról.
-HOL...VAN...BOWMAN???
