A Küldött

The Thief

Késő este volt,amikor a konyhába indultam. Steve már aludt,de nekem még olyan furcsa volt,hogy újra itt lehetek. Aztán emiatt az álom sem érkezett olyan gyorsan mint vártam. Változtattam uticélomon.
-Hahó! Van itt valaki?-kiáltottam egyet a folyosón,miután bekopogtam Tonyhoz,de válasz nem érkezett. A folyosón csend honolt,csak az én meztelen talpam találkozása a csempével adott némi zajt.El somfordáltam a konyháig,s Gryon gondolkodtam. A semmiből bukkant fel s mentett meg,mint egy angyal. Örökké hálás leszek ,hisz neki köszönhetően nem lett egy nem kívánt férjem. Kirázott a hideg,ha arra gondoltam hogy én egy másik világ királynője vagyok. A hatalom nem az én műfajom mégha ekkora is az erőm. Ahogy a konyha pultnak dőltem boldogság töltött el. Mintha tényleg minden rendben lenne,és soha többé nem jöhetne semmi rossz az utamba. Teljesen olyan volt,mintha kiteljesedtem volna. Visszagondoltam a fél évvel ezelőtti életemre,s úgy tűnt sokat változtam. Felelőség teljesebb lettem. Vajon mi lehet azzal a póksráccal? Na és Bucky?
-Nem unod még,hogy folyton egyedül hagysz?-suttogta a fülembe a világ legédesebb,mégis érdes hangja.
Elmosolyodtam.
-Nem tudtam elaludni. Kijöttem a többiekhez,nagyon hiányoztak már,de eltüntek. Nincs itt senki.-fordultam felé.-Vajon hol lehetnek?
-Azt mondod..-kezdte Steve komoly arccal mondanivalóját-...hogy nincs..-nyúlt a megkötött köntösömhöz-...itt senki? Csak mi ketten?-oldotta ki teljesen köntösöm. Akadozva vettem a levegőt. Megtaszítottam a férfit,aki hátra tántorodott pár lépést,én kihasználva felültem a pultra. A legnagyobb eleganciával vetettem át jobb lábamat a bal combomon. A lenge anyagot rajtam szemérmesen összefogtam,s ránéztem.
-Kapitányom maga nagyon telhetetlen.
A férfi egy mozdulattal levetette pólóját,s csibészesen elmosolyodott,majd felém lépdelt. Izmos hasa láttára megnyaltam ajkaimat.Egy centire állt meg tőlem. Lábaimat szétfeszítette.
-Imádkozzon Ms.Bowman,hogy a többiek nehogy hazaérjenek.

Eközben:

-Mi ez a hely?-kérdeztem Wandát,miután eldobtam magamtól egy embert,aki rám támadt.Szerencsétlen repült vagy öt lábnyit. Nemszoktam hozzá az ilyen gyenge ellenfelekhez. Olyan volt,mintha csak arra várnának hogy lepofozgassam őket. Eleve nem készültem részt venni a harcban. Csak megfigyelő voltam,de rámtámadtak. Nem éreztem az emberekkel folytatott harcot igazságosnak.
-Ez egy autó bontó. A beépített ügynökünk lebukott,kell egy kis erősítés neki.-emelkedett a magasba a lány erejét használva.
-A többit meg sem kérdezem.-motyogtam magam elé,majd a vértem hátuljához akartam nyúlni a fegyvereimért,de rá kellett jönnöm,hogy Skarlát Boszorkány új ruhákat adott. Azt mondta el kell vegyülnöm. Az emberi ruháim primitívek voltak,s egyszerűek. Egy fekete nadrág és atléta volt rajtam.A cipőm pedig ahogy a lány mondta tornacipő.A kardjaimat a vértemen hagytam. Átkozva magamat ütöttem le egy újabb embert,s mégegyet,s még kettőt. Kezdtem unatkozni ebben a bemelegítésnek sem mondható szituációban.De akkor,mintha Heimdall küldte volna ellenfelemet nekem. Azaz ember hatalmas volt. Talán kétméter is lehetett. Termetes katona volt,megjárta. Örömtelien elmosolyodtam. Ő is így tett. Felém lépett mázsás léptei,úgy hangoztak mint Asgard vadainak vágtázása. Felé rohantam.Kisebb termetemet kihasználva teljesen közel merészkedtem. Bal karja alá tartva kezdtem bordáit ütlegelni. Határozottan csaptam oldalára többször is öklömmel.Ekkor vaskos keze arcomon csattant. A földön kötöttem ki. Jó pár métert gurultam a mocskos padlón. Hátra fogott hajam teljesen elszabadult,s terített be. Hátra csapva a fejemet néztem ellenfelemre. A hajam,mint fátyol csapódott hátra. A perifériás látásom újra rendben volt. Láttam,ahogy a férfi fújtatva közeledik.Felpattantam,majd rohanni kezdtem felé. Felugrottam a térdére,s állon vágtam térdemmel,majd egy hátraszaltóval térdre érkeztem a földre. A férfi elvesztette egyensúlyát,s párat hátra lépdelt. Újra megindultam felé. A talpamat hasába nyomtam,majd belerúgtam.Hónalja alá bújva ragadtam meg karját,s rántottam hátra,viszont a lendületem túl nagy volt így nem sikerült fogást találnom rajta,s el kellett engednem a katona karját. Háttal álltam neki,öles léptei árulkodtak. Egy asztalnak lökött. Neki esvén hatalmas zajt csapott az eszközök összekoppanása. Találomra kaptam fel egy emberi eszközt,ami valamiféle nehezékből készülhetett. Hátra fordulván vágtam állkapcson a férfit.Az ütés erejétől a férfi elesett,s a földön kötött ki. Gyorsan ráugrottam,lovagló ülésben,s az arcára mértem ütéseimet a pillanatnyi fegyveremmel. A katona ötpercnyi ütlegelés után kidőlt. Kifulladva dobtam el a vasdarabot.
-Nyertem.-énekeltem az ájult katona arcába.Még mindig a férfin ültem,amikor felnézvén a gerendákon egy lila kabátos ember menekült épp. Körbe nézvén nem igazán vették észre a jelenlegi bajtársaim. Több se kellett utánna eredtem. Lekászálódtam a katonáról,majd futva indultam a menekülő után. Először csak a talajon vettem üldözőbe,majd felugrottam egy számomra ismeretlen gépre,s onnan egy ugrással felhúztam magam a gerendára. A férfi ott állt,körülötte vörös pontok szállingóztak,ahogy közelebb értem úgy láttam,mintha lapok vették volna körbe. Felé futottam.Észrevett,s elmosolyodott,majd felém fordult,s rám irányította a lapjait.A gerendán egyensúlyozva próbáltam kitérni a felém repülő energiától. Egyet nem tudtam kivédeni,elkapta a vállamat,s belefúródott a husomba. Szörnyen égetett,egy pillanatra megálltam,s kihúztam a fegyvert. Nem hittem a szemeimnek.
-Egy kártya lap?-hitetlenkedtem. Dühös lettem,engem nem szoktak megsebesíteni. Zabosan lépdeltem felé,gyorsan mozdulván rúgtam ki kezéből a kártya paklit,amelyek szétszórodtak a mocskos talajon. Vállait megragadva húztam le a gerendáról. Egy autóra estünk.Pontosabban a férfi esett én pedig rajta landoltam. Felnyögött.Majd gyorsan reagálva megragadott,s a földre sodort,én sem voltam rest. Az autóból kitörő üvegszilánkok egyikét megragadva hagytam,hogy a földre taszítson.Erősen tartott,s én csak ficánkoltam,s próbáltam megrúgni,de nem sikerült. A férfi más volt,mint a többi ember. Erős volt,s a tekintete... mintha láttam volna benne némi gúnyt is,mintha Loki szemei néztek volna. Minden erőmet összeszedve kerültem én felülre,s nyakához illesztettem a szilánkot.Teljesen a férfihoz simultam,hogy letudjam fogni.
-Nyertem.-lihegtem arcába.
-Gry!Elég!Ereszd el!-ereszkedett le Stark páncéljában,majd mikor földet ért kilépett belőle.-Ő velünk van. Gry bemutatom a beépített emberünket,Gambitet.
A hallottak alapján sem akartam elengedni,hisz épp menekült,amikor üldözőbe vettem,s rám támadott. Hosszú mérlegelés után eldobtam a szilánkot,ami sok ezer darabra dört,de még mindig lefogtam.
-Csak ereszd.-kérlelt Stark,de akkor közbe szólt a férfi.
-Ne,Tony!Hagyd csak,egész kényelmes így.-fonta össze kezeit a tarkóján,míg én rajta feküdtem.- Élvezem a hölgy társaságát. A nevem Remy Lebeau.-mosolygott rám az ügynök virgoncan.-Hát a tiéd Ma Cherie?