A pulzusom az egekbe szökött,ahogy megöleltem őt. Szerettem azt az érzést,amit ő váltott ki belőlem. Lenyűgöző volt és mindent elsöprő. Erős karjait körém fonta,még erősebben szorítottam magamhoz. Senki nem volt az előszobában csak mi ketten. Oly rég voltunk már ilyen helyzetben,és én ki akartam élvezni. Hosszú beszélgetést szerettem volna folytatni.
-Mond mit intéztél?-váltam el tőle.
-Elé tártam érveimet Lady Abigailt illetően és ő úgy döntött,hogy maradhat teljes biztonságban Midgardon.
Thor híre üdv rivalgást váltott ki belőlem. Ujjongva ugrottam ismét a nyakába,de most nem viszonozta.Homlok ráncolva néztem rá.
-Thor te miért nem örülsz,nyertél apáddal szemben.
-Örülök annak,hogy Lady Abigail itt marad,de ez csak egy kis győzelem,mellette többet vesztettem.
-Thor megijjesztesz. Mi történt? Mit kért Odin cserébe?
-Nem kért semmit cserébe. Le kéne ülnöd.-intett zaklatottan az ülő alkalmatosságra. Szót fogadtam most az egyszer,hisz a szőke istenség sose szokott így viselkedni. Fel alá kezdett járkálni,s erősen gondolkodott. Piros palástja lebegett a háta mögött,a Mjölnirt rettentő gyorsasággal kezdte pörgetni,de még mindig nem szólalt meg. Egy ideig türelmesen vártam rá,de a mennydörgéseket hallva inkább közbe léptem.
-Thor! Mond már el.
Mély levegőt vett,s megállt velem szemben.
-Apám dühös rád,mert megszegted a parancsát. Azt mondta,hogy a batátságod felém erősebb,mint az őt szolgáló hűséged. Szerinte ez tűrhetetlen.
Még hogy a barátságom erősebb. Még ilyet. Nem a barátságom erősebb,hanem a szerelmem Thor felé. Odin,hogy nem vette még észre,hogy számomra ez nem testvéri vagy bajtársi szeretet,ez jóval több.
-Rendben,de mi a rossz hír?-vágtam a szavába,mert arról kezdett el beszélni,hogy Odin mennyire elvakult.
-Odin szerint megbuktál Asgard védelmezésében, és a kért feladatot nem éppen helyesen oldottad meg,ezért szankció jár. Midgardon kell élned.
Lesokkolódva meredtem az istenségre.
-Nem mehetek haza? Száműzött?!
-Nyugodj meg Gry,Lady Sif és Heimdall nem hagyja annyiban, a húguk vagy,Odin nem teheti ezt meg,nem soká én is hazatérek,de akkor már velem tartasz.-térdelt le elém a férfi. Nyugtató volt a hangja.
-Na és meddig kell itt tartózkodnom?Milyen intervallumban tart a száműzetés?
-Nem tudom. Odin elvette a hallhatatlanságodat.-ejtette ki száján a fájó mondtatot. Zúgott a fülem a hír hallatán. Emberré tett,mert kiálltam Thor-ért. A gyomrom összezsugorodott,térdeim remegtek. Felpattantam a helyemről és kisiettem a helyiségből.A szőke férfi utánnam kiáltott,én pedig összeütköztem a belépő Lady Abigail-al.
-Gry ez igaz? Miattam?-kérdezte suttogva,arca sápadt volt a hírektől,s talán az én árnyalatom sem különbözött az övétől. Nem válaszoltam csak elsiettem mellette.A célom a hely volt,ahol edzettem,de ahogy elhaladtam egy ablak előtt látni véltem Remyt,ahogy elhagyja a Tornyot. Kiszaladtam az épületből,ő épp a motorjára készült felülni. Feldúlt voltam,és dühös így nem is gondolkodtam azon,hogy vajon az emberek etikettjébe belefér-e még a kérdezés nélküli invitálás. Egy szó nélkül ültem fel Remy mellé. Rögtön hátra kapta a fejét.
-Ma Cherie mégis mit..
-Csak menj!-szakítottam félbe,ő pedig elindult a járművel. Hangom erőteljes volt,mint mikor a katonáimnak parancsot osztok. A seregem jutott eszembe,bajtársak kikkel Odinért szálltunk szembe a halállal. Sajnos nem tudtam,olyan alkalmat mondani,amikor megköszönte volna a fáradozásainkat. Szerinte ez magától értetődő volt és soha semmit nem jelentett.
Már egy ideje úton voltunk,mikor megkérdeztem hol vagyunk,ő pedig azt válaszolta a sztrádán. Ezzel az információval nem sokra mentem,csak egy hosszú útnak tudtam beazonosítani. A düh és a fájdalom erőteljesen dolgozott bennem és már nem bírtam magamban tartani.
-Állj meg!-kiálltottam,bár nem sokat ért,mivel a szél magával ragadta a hangom. Remy mégis értette,letérve leállította a motort,de én már rég lepattantam róla. Mellettünk egy fehér kordon kísérte végig az utat. Mögötte egy zöldes földrész terült el. Átugrottam a vascsövet és feldúltan tartottam egy vén öreg fához. Nem tudtam másképp kiadni magamból a történteket, mint erőszakkal. Beleütöttem egy jó erőset a fa kérgébe. Azt hittem,hogy megreped,esetleg még ki is dől,de ehelyett csak az én kezembe költözött fájdalom.Ütlegelni kezdtem a fát,jobb és bal öklöm felváltva dolgozott,míg nem az egyik kezem meg nem sérült. A másik kezemmel bölcsőt képezve fektettem bele sérült tagomat,majd a térdeimhez nyomva kiáltottam fel. Az erőm elveszett. Dühbe gurultam még jobban mint eddig.
-ODIN!-kiáltottam az égre.
-Ma Cherie..-lépett közelebb Remy,de rá ripakodtam.-Hallgass!
A férfi felemelt tenyerekkel került tőlem tisztes távolságba.
-HÁT EZT ÉRDEMLEM? BÜNTESS MEG,DE A HALLHATATLANSÁGOMAT VESZED EL?EGY ISMERETLEN BOLYGÓN? AZ APÁM VOLTÁL,A LÁNYOD VOLTAM,MEGTETTEM MINDENT AMIT KÉRTÉL!A SEREGED ÉLÉRE ÁLLTAM,HOGY THOR KIRÁLY LEHESSEN! TUDOM,HOGY TUDSZ A MJÖLNIRRŐL,ERRŐL SZÓL? FÉLSZ,HOGY VESZÉLYEZTETEM A TRÓNRA KERÜLÉSÉT? SZÁMŰZTÉL! ENGEM! MICSODA SZÉGYEN VAGY! HALLJAK SZÁZ HALÁLT HA VALAHA IS VISSZATÉREK ASGARDBA!
Gambit
-ODIN!-kiáltott az égre a hercegnő.
-Ma Cherie..-léptem közelebb,de rám kiabált.
-Hallgass!
Felemelt tenyerekkel vonultam vissza,na persze nem azért mert megijjedtem tőle,hanem mert még sose beszéltek velem így,ilyen elementális tűzzel a szemükben. A kordonig hátráltam,majd hátamat a vasnak vetettem,s csak néztem a lányt,ahogy először szegény vén öreg fát püföli,majd pedig a fentiekkel veszekszik. Elnéztem volna Gryt napestig is ahogy toporzékol,de az autóban ülők közül egyre több embernek akadt meg rajta a szeme. Egyesek még ki is szálltak járműveikből.
-Add ki magadból. Gyerünk,ordíts.-beszéltem magamnak halkan,bár szavaimat végig neki szántam,de annyira ordított,hogy szinte meg se hallotta-Hadd szóljon,a sofőrök az úton már amúgy is videóznak minket. Fent leszel a youtube-on,már látom is a szalagcímet A szőke ciklon Asgardból egy fát ütlegelt,majd a felső hatalom felé üvöltözött,a helyi zöldek pedig a fa jogaiért küzdenek.Chh.Remek.-dobtam el az időközben letépett fűszálat,majd megindultam felé.
Gry
-Ma Cherie..- Lépett mellém Remy.Eddig csendben várta,hogy befejezzem,olyannyira hogy el is felejtettem,hogy itt van velem.-..a kezed.-suttogta majd kezébe vette sérült kezemet. -Agyadra ment Midgard?-nézett rám megrovóan.
-Inkább Asgard,de nyugalom befejeztem,nincs mit mondanom már a volt királyomnak.
