Szökőév - A viráglord dala

Out of the Blue - Hirtelen a kékségből

Furcsa dolog a keserűség. Beleissza magát mindenbe, és eltörli lassan az összes mosolyt, amit valaha ejtett a száj. Helyére ordító ajkakat metsz. Ha nincs, aki megállítsa a gyötrődést, a padló összetörik, és az ember egy mély, végtelen gödör legalján találja magát, ahol a félelmek felemésztik. A sötétségben nem gyúlik fény, és nem látni a csillagokat, se a holdat. Ha szabadulni próbálnak a kezek, a kőszikla lehasítja róla bőrt. Örök szenvedés, amit Robbie érez.

A madarak nem szállnak az égen. A lovak az istállóban rostokolnak, és a gitár csak nyöszörög az ujjai alatt. Amióta megtudta, hogy Kit a legszebb, legőszintébb emberi lény a világon, akit képtelen gyűlölni, hát a saját nyaka körül kezdte összeszorítani a kötelet. Szorosan.

Legszívesebben elfutna a világ zaja elől. Most főleg. Kit ott ül előtte, és mosolyog. A nevetése édesebb minden méznél, és a szavai szebbek minden dallamnál. Ahogy beszél, a rózsaszín ajkai megcsillannak a fényben, és ő maga lassan, szelíden mozog. Nőiesen. Mintha csak el akarna csábítani mindenkit maga körül. Robbie hiába bámulja órákon át, képtelen bármi hibát észrevenni benne .

A gitáros nem beszél, csak némán ül az asztal szélén, valamilyen italt kortyolgatva. Ha éppen nem Kitty tekintetét fürkészi, az ujjaival játszik. Az idő telik, és a többiek vidáman beszélgetnek. Levon a lány vállát csapkodja, és Ricky minden második mondatában nyíltan udvarol a kishercegnek. Az korsók kiürülnek, és egyre hangosabb a társaság. Levon képtelen befogni a száját.

- Nem értem, hogy hogyan – harsogja a sapkájába kapaszkodva.

- Figyelj, csak annyi az egész, hogy odamész – kezd bele Kit sejtelmesen –, felemeled lassan a fejed, és összeszorított szemekkel nézel fel az arcára – tárja szét kezét, mintha Shakespeare-t játszana. – Csak semmi gyors mozdulat, előre nyúlsz, és a haját a füle mögé tűröd, majd megérinted a fülbevalóját, aztán azt mondod – vesz mély levegőt, majd mély, torz hangon szólal meg: – Ez gyönyörű. A hűgomnak is ilyet szánok.

A három kandi nevetni kezd.

- Várj, várj! És mi van, ha nincs is húgom? – vág közbe Richie köhög.

- Egy rohadt fülbevalóból gyártanak több százat. Na az összes nő, aki viseli, az a húgod – feleli lazán Kit, nevetve.

- Na jó, ezzel a hülyeséggel csak neked sikerül becsajozni – rázza a fejét Rick, amit Robbie már képtelen elviselni.

- Lesmárolni nem akarod? – súgja magában, és szerencsére senki nem hallja meg. Előjött a legsötétebb oldala. Ilyenkor akaratlanul is megbánt mindenkit. Inkább fel is áll, az ajtó felé indulva. – Én lelépek, de ti mulassatok jól – súgja, visszafogva minden önsajnálatát.

Robbie sóhajt, majd kilép az utcára. A levegő fagyos, és az utakat latyakos hó borítja. A gitárost kirázza a hideg, és majd' megfagy. Talán ezzel akarja kínozni magát: lomhán lépked, hogy a fájdalom átjárja minden porcikáját.

A hotel neve, amiben megszállnak: Timesquare. Csak a hangzás miatt választották ezt. Azt gondolták menő hely lehet, ehelyett egy lerobbant, sokadrangú motel. Egyszerű szobák, omladozó bútorok: kellemetlen környezet.

Két szobát vettek ki, két-két ággyal, de abszolút csak aludni járnak vissza ide, vagy éppen szeretkezni. Az elosztás egyszerű. Levon és Richie, Robbie és Rick. Ha esetleg valaki felhoz egy lányt, akkor száműzik az aktus erejéig a fürdőbe. Egyedül Richard lehetett együtt a két lánnyal egy szobában egész este, miközben Levon a fürdőben, Robbie az ágyában bókolt a hozzá csapott lánynak. Ricky meg addig elkísérte Kit-et. Azóta senkinek sem sikerült egy pipit sem összeszednie.