Szökőév - A viráglord dala

Mysteryn Train - Talány vonat

Minden percről percre változott meg, ahogyan azt előre sejteni lehetett. A fiúk pár perc alatt kipakoltak a szobáikból, mialatt Robbie-t ébresztgették, aki Kit ágyán szundikált. A lány már rég készen állt, mire végre elindultak. Elsétáltak mind az öten, majd a vonatállomásra érve Richard egy lopott paradicsomot dobott a gondoki fülkébe, mielőtt felszálltak volna a vonatra.

Szörnyen mutatnak együtt. Jobban hasonlítanak öt déli parasztgyerekre, mint kanadaira. A ruháik mind szakadtak, csomagjuk alig van. Egyedül Robbie féltett gitártokja tűnik ki közülük, ami nyomban más képet szül róluk. Persze a napszemüvege is rajta van, Lee koromfekete dzsekijével együtt, de Kit még mellette is vonzóbbnak tűnik. A farmerkabátja, a kopott bakancsa, és az az elnyűtt fekete kalap még mindig sokkal palástosabb, ha ő viseli őket. Az egyre hosszabb tejfölszőke haja már majdnem az orrát csiklandozza, így a zafírkék szempárt alig látatja. Egyedül a folytonosan csillogó gyémántos mosolya tör utat mindenkihez.

A mozdonyt kívülről kék zománcos anyag fedi, míg a felirat fehér festékkel tűnik ki a kerekded ablakok mellől. A középső kocsira szállnak, mert a legendák szerint az a legbiztonságosabb. Ez a vonat a legtisztább dolog, amire az utóbbi pár hétben ráültek. Nem kimondottan új, de vénségesnek sem mondható. A benti fülkék viszont egytől egyig tömve vannak. Ha nem is teljesen, de az összesben ülnek legalább ketten. Az üléseket kemény, hasított bőr fedi, míg a vékony papírfalakra zöldes tapétát ragasztottak valamikor régen. Végül a kocsi hátuljában találnak egy fülkét, amiben csak egy idős asszony ül a kutyájával. A megjelenése, a ruhája, a tartása, sőt a hosszúszőrű Yorkshire terriere is csak arról árulkodik, hogy brit a hölgy. Ez Kitben akaratlanul is szimpátiát szül.

Beülnek a fülkébe, és a nő szívélyesen bólint feléjük, mintha csak legjobb barátait fogadná. A srácok persze csak nevetgélve ütötték vállon Kitet.

- Kitie, nem mondtad, hogy a nagyanyád is jön – csipkelődik Levon, mire a lány csak rázza a fejét.

- Fogd be – vigyorodik el, majd az egyik fogasra akasztja a féltve őrzött kalapját. A vonat lassan elindul, majd megkezdődik a fülsiketítő hang, ami még nyolc órán keresztül fog szólni. Az idős hölgy elővesz egy újságot, és magasan az arca elé húzza. Akármennyire is udvarias, az ilyen suhancokat még ő sem tűrheti.

Nem telik tíz percbe sem, de a fiúk Rick kivételével álomba merülnek. Ő azonban mást sem csinál, mint az asszony mellől bámul Kitre, míg próbál megfeledkezni a nyakába dőlt Lee horkolásáról. Kitty nem igazán tudja, hogy mit is tegyen. A tegnapi óta semmi sem igazán egyértelmű.

- Nyugi – mosolyodik el szelíden Rick, fürkészve a zavarodott kisherceg tekintetét. – Nem harapok.

- Hát, ebben nem lennék olyan biztos – kuncog Kitty lágyan, mire a nő felkapja pillantását.

- Fiatalúr, csak nem? Hát maga is brit? – csapja ölébe a hatalmas újságot. – Nem téveszthet meg kedvesem, az ilyenhez jó fülem van – mutat előre, és Kit derűsen felel.

- Manchester. És maga? – kérdi kedvesen, mintha csak Ricky-t utánozná.

- Yorkshire – emeli meg vihogva a kutyust. – Én és Mr. Poppie egy helyről származunk – harsog, majd az ebet Rick elé teszi. – Vigyázzon vele fiam, a neve nem mókából született – figyelmezteti a fiút, aki ügyet sem vetve rá simogatni kezdi a kutyát. A beszélgetésből túl sokat amúgy sem értene.

- Még nem voltam ott – vág közbe a lány.

- Ó, hát nem olyan, mint Manchester kedveském, nem olyan. Remélem nem sértem meg, de az a város züllött egy hely – rikácsol, de senkit sem tud felkelteni vele.