A pillanat, amikor a küszöbén állsz annak, hogy megvalósítsd az álmaidat. Amikor pár pillanatra vagy attól, hogy megvalósuljon az, amiért éveket dolgoztál. Amikor az adrenalin szétárad a testedben az izgalom hatására. Ha ez sikerül, az egész életem megváltozhat.
-Ne izgulj már ennyire! Százszázalék, hogy felvesznek!-mosolyog biztatóan anya, miközben a hátamat simogatja.
-Sophia Hensen!-kiálltja egy nő, miután elolvasta a nevem a listáról.-Te vagy a következő!-mondja, mire én felállok, és félve anyára pillantok. Egy büszke mosollyal az arcán bólint, én pedig egy nagysóhaj után követem a nőt.
Belépvén az ajtón egy kis folyosó tárul elém. Mind két oldalon ajtók sorakoznak, amik valószínűleg egy-egy öltöző szobába nyílnak. A nő elém siet, majd kinyit előttem egy ilyen ajtót.
-Ide menj be, a fehérnemű szett a fogasra van fel akasztva. A magassarkúk a polcon, válasz a lábadhoz illőt. Öltözz át, mosd le a sminked, utána pedig mondom, hogy hova kell menned!-mondja, mire én bólintok, majd bemegyek a szobába. Egy gyönyörű öltöző tárul elém. Minden rózsaszín, és fehér. Van egy nagy álló tükör a szoba egyik sarkában, amire egy égősor van ráhúzva. A falak ismertebb szakmabeliekkel vannak kiplakátolva.
Gyorsan levettem magamról a bőrdzsekim és a magasszárú csizmám is. Ezeket követte a pólóm, majd a farmerom, végül a fehérneműim. A fogashoz léptem, majd magamra húztam a fekete bugyit, végül az ugyan ilyen színű melltartót is. Ezután kiválasztottam a méretemhez megfelelő cipőt és a lábamra húztam. Leültem a sminkes asztalhoz, majd elkezdtem lemosni a szempilla spirálom.
Amikor mindennel végeztem, leellenőriztem magam az álló tükörben. Hosszú szőke hajam, ami a sütővasnak köszönhetően göndören hullik a vállamra, tökéletesen kiemeli mély kék szemeim. Fehér bőröm miatt a fekete fehérnemű szett virít a testemről. A magassarkúnak köszönhetően megközelítem a kétmétert. Igaz a cipő nélkül is magas vagyok, a magam 175cm-ével.
-Kész vagy?-kiabált be a nő, aki bekisért.
-Igen!-szóltam neki vissza, majd kinyitottam az ajtót, és elindultam utána.
A folyosó végén egy kétszárnyas ajtó volt, ami előtt megállt. Megfordult és egy halvány mosolyt küldött felém.
-Sok szerencsét!-mondta, majd belökte előttem mind két szárnyat.
Egy óriási mosolyt varázsoltam az arcomra, majd beléptem a fényes szobába. Volt egy nagy fehér paraván, amit lámpák és kamerák vettek körül. A szoba végén egy hosszú asztal volt, ahol négy személy ült. Három nő, és egy férfi.
-Jó napot!-köszöntem mosolyogva.
-Sophia Hensen! Igaz?-nézett föl a nyomtatványaiból a férfi.
-Igen!-mosolyogtam bájosan, ami az ő arcára is egy mosolyt csalt.
-Rendben! Az első kérésünk, hogy állj a fehér paraván mögé és hagy lőjenek rólad pár képet.-mondta.
-Rendben!-bólintottam, majd oda álltam a paravánhoz és egy fiatal fotós utasításait követtem. Amikor végeztünk, vissza álltam a „zsűri" elé.
-Mielőtt kérdéseket tennénk fel, sétálnál nekünk?-nézett rám újból.
-Természetesen!-mosolyogtam, majd a szoba végébe sétáltam. Elindítottak egy zenét, én pedig elindultam. Az asztal előtt megálltam, pózoltam, majd vissza sétáltam. Ezt meg csináltam még egyszer, de amikor az asztalhoz értem, megállítottak.
