Sophie
Már a kocsiban ültünk egy ideje szótlanul. A nap még nem ment le így láttam, hogy mennyire gyönyörűek Sydney utcái. A tenger mellett autóztunk már egy ideje, amikor Calum lehajtott a főútról és egy bekötő úton haladtunk tovább.
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Majd meglátod. Ne legyél ennyire türelmetlen!-mondta, rám sem nézve.
Továbbá nem szólaltam meg csak csendben vártam, hogy megérkezzünk. Amikor megláttam a tengert, eszembe jutott a kerti parti estéje, ami nem éppen kellemesen végződött. Próbáltam elhesegetni az emlékeket és pozitív dolgokra gondolni. Calum leállította az autót az út mentén és rám nézett.
-Kiszállás!-biccentett az ajtó felé, majd kipattant a kocsiból.
Kiszálltam a kocsiból, majd elindultam utána. Amikor a partra értünk, levettem a cipőm és mezítláb sétáltam tovább.
-Megvárhatnál!-kiabáltam utána, mivel már jó pár méterrel előttem járt.
-Kapkodd azokat a szép lábaidat!-fordult felém egy vigyorral, aminek láttán majd elolvadtam.
-Miért jöttünk ide? Még a végén meglát valaki és címlapra kerülünk, amiben már egyet értettünk, hogy egyikünk sem szeretné.- mondtam neki gúnyosan, mire ő édesen felkacagott.
- Itt senki nem fog meglátni, ne akadj fel ezen.-mondta, majd megint hátat fordított, és úgy sétált tovább. Nem ezt a választ vártam, de inkább nem szólok rá semmit. Már sétáltunk egy ideje, amikor egy kis házhoz értünk, ami a parttól nem messze lévő kis erdős rész szélén állt.
-Ez a tiéd?-kérdeztem, ahogy megálltunk a ház előtt.
-Igen.-bólintott.
-Tényleg kíváncsi vagyok miért hoztál ide.- néztem fel rá.
-Mondták már neked, hogy idegesítő egy teremtés vagy?-kérdezte.
-Senkinek sem kötelező elviselnie.-rántottam meg a vállam, mire ő csak mosolyogva megrázta a fejét.
-Azért hoztalak ide, mert úgy láttam, hogy nem sok kedved van a karácsonyi banzájhoz és, hogy őszinte legyek, nekem sem volt ínyemre.-mondta, majd ki nyitotta a kis ház ajtaját.
-Azért hoztál ide, hogy megerőszakolj vagy itt tartassz életem végéig?-kérdeztem a küszöbön állva, majd óvatosan szétnéztem a kunyhóban.
-Egy! Mindketten tudjuk, hogy az nem erőszak lenne! Kettő! Nem bírnálak addig elviselni, úgyhogy a válaszom egy határozott nem!-mondta, majd az egyik szekrényből kivett két poharat.
-Eltudnék olvadni a kedvességedtől!-gúnyolódtam, majd beljebb léptem az ajtóból. A kis háznak kellemes, otthonos hangulata volt. A berendezés modern volt és tisztaság volt mindenhol, mintha valaki állandó lakhelye lenne. Volt egy nagy kanapé a szoba közepén és én helyet is foglaltam rajta.
-És még a felét sem tudod.-nyújtott felém egy poharat, aminek a tartalma látszólag bor volt, majd helyet foglalt mellettem.
-Gyakran jársz ide?-kérdeztem, majd ittam egy kortyot a hűs italból.
-Amikor itthon vagyunk Sydneyben elég sokszor vagyok itt.-mondta, majd hátra dőlt a kanapén. - Csend van és nyugalom. Itt szoktam dalokat írni.-kortyolt bele ő is a borba.
-Kérdezhetek valamit?-fordultam felé teljesen.
-Csináltál akármi mást eddig?-kérdezte összehúzott szemöldökkel, mire én elnevettem magam.
