Sophie
Amikor beléptem az ajtón, kellemes illat csapott meg. Ahogy körül néztem, a ház nagyon otthonos és modern volt.
-Gyere Soph megmutatom a szobád!-lépett mellém Jack. Én csak bólintottam, Jack pedig fel kapta a csomagjaim, mintha 2 kg lenne egy darab, majd megindult felfelé a lépcsőn.
-Te is itt laksz?-kérdeztem tőle.
-Én is és Ben is!-mosolygott rám a válla felett.-Közösen döntöttünk úgy, hogy maradunk, mivel Luke sokat utazik, te pedig ugye nem voltál itt és nem akartuk egyedül hagyni anyáékat.-mondta, majd benyitott egy szobába.
A falak hó fehérek voltak, fekete tapétával. A szobában a bejárati ajtón kívül még két ajtó volt. Egy, ami a gardróbba vezetett és még egy, ami az erkélyre nyílt. A francia ágy a falmentén helyezkedett el.
-A fürdőn sajnos mindenkinek osztoznia kell, ami tudom, hogy nem a legkényelmesebb, de..
-Jack!-szakítottam félbe.-Nincsenek nagy igényeim! Engem nem zavar.-mosolyogtam rá fáradtan.-Viszont az imént említett helységet igénybe venném, ha nem probléma! Enyhén szólva bűzlök!-nevettem fel, mire ő is így tett.
-Csak nyugodtan! Magadra is hagylak!-mosolygott, majd kilépett a szobából.
Ahogy végeztem a zuhanyzással, egy térdig érő szürke pólóban és egy fekete rövidnadrágban léptem be a szobába. A zuhanyzás alatt végig kattogott az agyam. Még nem is fogtam fel igazán mi történt az elmúlt 24 órában. Megmondom őszintén, hogy most legszívesebben elmenekülnék innen.
A táskámból kiszedtem a napszemüvegem és beleléptem a torna cipőmbe. Nem tudtam másra gondolni, csak el akartam tűnni innen. A telefonommal és a fülhallgatómmal a kezemben indultam le a lépcsőn. Mindenki a nappaliban ült és rám kapta a tekintetét.
-Elmegyek egy kicsit sétálni!-mondtam halkan, majd meg sem várva a válaszukat kiléptem a bejárati ajtón.
Betettem a fülest és csak elindultam. Fogalmam sem volt, hogy merre tartok és nem is akartam tudni. Csak el akartam szakadni mindentől és mindenkitől.
-Sophie!-hallottam valaki kiabálását a fülesen keresztül. Kivettem a fülemből az említett tárgyat, majd megfordultam. Lisa szaladt felém lihegve.
-Végre!-állt meg mellettem, majd a térdére támaszkodott.-Miért.....vhagy....te.....ihlyen gyhors?-lihegett.-El kell járnom......kondiba!-egyenesedett ki, miközben vágott egy olyan grimaszt, amin muszáj volt nevetnem.-Hé! Ne nevess ki!-mondta, de ő is elmosolyodott.
-Miért jöttél utánam?-kérdeztem.
-Csak nekem is volt kedvem egy kis sétához!-mondta.
-A negyven fokos melegben, pont sétálni volt kedved! Vegyük úgy, hogy elhittem!-mondtam neki.
-Na jó! Talán Luke küldött utánad!-vallotta be, mire akaratlanul is egy morgás szakadt fel belőlem, majd elindultam.-Figyelj Sophie! Csak nem szeretne újból elveszíteni!-jött utánam.
-Nem tehetek arról, hogy nem bírom elviselni a jelenlétét! Egy fellengzős pöcsnek néz ki!-emeltem meg a hangom, mire Lisának kikerekedtek a szemei.
-Ugye tisztában vagy vele, hogy a bátyádról beszélsz, aki azzal töltötte az élete nagy részét, hogy téged keresett?-kérdezte ő is indulattal.-Ha ő nem lenne, te még mindig nem lennél a családoddal, ugyan is egy vagyont költött a nyomozóra! Nélküle nem lett volna meg a pénz! Elhiszem, hogy piszok nehéz ez a helyzet és azt is tudom, hogy még nem is fogtad fel ezt az egészet! Viszont ne készítsd ki még jobban, mert azt nem fogom hagyni sem neked, sem másnak!-vágta a fejemhez, majd sarkon fordult és elindult vissza a ház felé.
