Az ismeretlen srác

2. rész

Milyen szép nap! Meleg napsütés,kellemes idő és egy finom kakaó! Tegnap kaptam egy új naplót. Minden tininek kell egy titkos napló, amibe leírja az élményeit vagy a titkos életét,legalábbis szerintem.

Cassie vagyok,16 éves és koleszban lakok. Persze néha haza járok legalábbis mikor van rá időm. Most is mint mindig én vagyok az első aki felkelt. Imádok korán kelni! Így legalább van időm reggel is írni a naplómba.

Nemrég fedezetem fel,hogy van egy erdő a közelben. Délutánonként oda szoktam kimenni,ugyanis szeretem a természetet.
Gyorsan felöltöztem,megreggeliztem és kimentem az udvarra sétálni.Szeretek az órák előtt sétálni és legalább ilyenkor kiszellőztetem a fejemet. A nap nem rég kelt fel, így harmatcseppes volt a fű.
Mivel van felesleges 2 órám így elmentem az erdőbe.

Olyan fél óra alatt oda is értem. Leültem egy fa tövébe és hallgattam a madarak csicsergését. Egyszer csak egy reccsenést hallottam tőlem nem messze,bent az erdőben. Felpattantam,hogy megnézzem mi van ott. Körbenéztem és megpillantottam őt. Hevesen verni kezdett a szívem,ahogy közeledett felém és a nap megcsillant a fényes fekete haján. És megszólalt:

-Szia. Kérlek ne ijedj meg! Nem foglak bántani.-és azzal közeledni kezdett felém. Egy szót se tudtam kibökni. Olyan szép és lágy hangja volt. Már ott állt előttem és újra megszólalt:
-Megtudhatom a nevedet? Már azóta figyellek amióta először ide jöttél. Tudom ijesztőnek hangzik,de én nem akarok neked semmi rosszat. Ha nem állsz velem szóba akkor elmegyek és esküszöm,hogy soha többé nem fogsz látni és nem is foglak figyelni!

-Ööö...szia. Cassie vagyok és nincs semmi gond. Egy kicsit megijedtem. Azt hittem,hogy egyedül vagyok,de kiderült hogy nem. És te ki vagy?

- Az nem fontos,hogy én ki vagyok. Tudod szeretnélek megismerni. Mesélsz magadról?

- Ööö...persze.

Elmeséltem,hogy koleszban lakok és,hogy nem messze van a sulim. Míg én rengeteg kérdésre válaszoltam addig ő csak egy-két kérdésre. Fura volt,hogy még a nevét se tudom,de hozzá szoktam és azt mondta csak szólítsam ismeretlennek.

Sajnos vissza kellett mennem a suliba,de azt mondta,hogy majd délután találkozunk. Jókat nevettünk és láttam a gyönyörű hófehér fogait megcsillani a napfényben. Mint egy álom olyan volt.

Mikor visszaértem a suliba Lola és Stella rohantak hozzám rémülten.
-Cassie! Hol voltál?! Már mindenütt kerestünk! Gyere, mindjárt kezdődik az óra.

-Csajok nyugi! Csak sétáltam és az óra kezdetéig még van 10 percünk.
Egész órán azon járt a fejem,hogy ki lehet ő? Azonban a tanárnak is feltünt,hogy nem figyelek az órán és ezt nem nézte jó szemmel. Órák után meg is kaptam a magamét. Ráadásul még a csajok is faggattak.
-Hé,Cassie! Mi van veled? Egész nap nem figyelsz semmire. Még az se tünt fel,hogy Kevin rádmozdult!

-Hogy mi?! Nah csak kapjam el! Amúgy meg semmin.-ahogy kimondtam full vörös lettem.
Persze mindenkinek feltünt és így még jobban piszkáltak,de akármit is kérdeztek én csak tagadtam. Ezt senkinek se mondhatom el! Ő csak az enyém. Jó most egy beképzelt lib*nak tünhetek,de szerintem ő se szeretné, ha elárulnám.

-Tudod mit?! Ha nem mondasz semmit akkor nem!-mondta Stella megsértödve-De ha lehet menjünk el ebédelni,mert éhen halok!

Azzal mindhárman elkezdtünk nevetni. Ugyanis Stella mindig éhes,de olyan az alakja,mint egy modellnek. Elmentünk egy gyorsétterembe. Lola és Stella egész úton arról beszélt,hogy milyen helyes az egyik srác. Tipikus csajos téma.

-Figyu Cassie! Szerintünk kéne neked valaki!-mondta hirtelen Lola.

-Mivan? Én jól érzem magam egyedül!-mondtam felháborodva. Vajon mi ütött beléjük?

-Hát jól van. Te tudod. Csajok én most megyek mivel 3-ra a fodrásznál kell lennem.-szólt Stella és azzal lelépett.

Már 3óra lenne? Sietnem kell! Négyre kint kell lennem az erdőben. Gyorsan elköszöntem Lolától és már rohantam is vissza a koleszba. Átöltöztem és futottam az erdőbe. Mikor kiértem nem láttam senkit így leakartam ülni mire megszólalt:
-Nyugi nem késtél. Sőt! Még korán is van.

Körbe néztem,de nem láttam.

-Itt fent!

Felnéztem és ott ült egy faágon. Hogyan csinálta? Furán nézhettem rá,mert válaszolt is a fel nem tett kérdésemre:
-Könnyen. Gyere te is! Lemegyek és segítek, ha akarod.

-Kösz,nem kell. Menni fog, kemény fából faragtak.

-Ahogy akarod.-azzal elmosolyodott.
Akárhogyan próbálkoztam nem sikerült. Hogyan tudott felmászni?!

-Segítsek?-kérdezte vigyorogva.

-Nem kell! Mondom,hogy megoldom!-mondtam makacsul.

Nyilván már nem bírta tovább nézni ahogy szenvedek,mivel lejött és segített. Utána visszamászott és elkezdett röhögni.

-Most meg mivan?!-kérdeztem dühösen-Mondtam,hogy nem kérek a segítségedből! De azért kösz..

-Csak meglepödtem,hogy milyen makacs vagy.-büszkén elmosolyodott-De azért jobb lett volna,ha nem makacsolod meg magad annyira.

-Mondtam,hogy kösz. És miért vagyunk itt fent?

Nem válaszolt csak bámult előre. Én is arra néztem és rájöttem mit is néz annyira. Egy szarvas.

-Ugye milyen gyönyörű?-suttogta a fülembe.

-Csodálatos.-néztem elképedve. Még néztük egy ideig,de hallhatott valamit ugyanis elrohant.
-És...mit mondjak a csajoknak?

Kérdőn nézett rám. Persze hisz honnan is tudhatná,hogy miről van szó?

-Hát...szóval..a barátnőim állandóan faggatnak,hogy..-be se fejezhettem mert közbe szólt.

-Ne folytasd. Értem,hogy miről beszélsz. Kérlek...

-Váltsunk témát!-szóltam közbe-Kérlek mondd meg a neved! Egész nap ezen gondolkozok!

-Nem!