Az ismeretlen srác

7. rész

-Úristen!

Rohantam a folyóson,hogy időben beérjek az órára. Még sose történt velem ilyen. Kicsit elhülyültük az időt a csajokkal. Szerencsére pont beértem még a tanár elött. Később rájöttem,hogy feleslegesen siettem ugyanis a tanár késett 10 percet.

Harmadik órában rosszul lettem így a tanár visszaküldött a szobába. Ledöltem az ágyra és szundítottam egy kicsit. A lányok ébresztettek fel,hogy már 3 óra van.

-Mivan veled Cassie?-kérdezte Lola.

-Nem tudom...nem megyünk el valahova?

-Naná! Vásároljunk? Vagy kajáljunk? Esetleg elmehetnénk a vidámparkba!

-Mindhárom nem lehetne?-kérdeztem nevetve.

-Persze hogy lehet!

Először a plaza felé vettük az irányt. Ott jól bekajáltunk azután pedig mentünk vásárolni. Mindenféle ruhát vettünk. Nem vagyok egy nagy vásárlós típus,de ezt kivételesen élveztem. Mikor befejeztük visszamentünk a szobába,átöltöztünk és mentünk is a vidámparkba. Útközben minden srác megbámult minket,de mi csak röhögtünk. Mikor odaértünk azonnal a hullámvasút felé vettük az irányt.

-Hé figyelhetnél egy kicsit!-ordította le Lola egy srác fejét,aki neki ment.

-Nyugi Lola!-mondtam neki mosolyogva.

Miután mindenre felültünk a vattacukros felé vettük az irányt.

-Na és mivan veletek?-kérdezte Lola.

-Semmi különös. Megvagyunk. De mesélj te! Biztos van már kiszemelted!

-Húú,de gyorsan témát váltottunk!-nevette el magát-Rendben...akkor felülünk még valamire vagy menjünk vissza a suliba?

-Már késő van szóval próbáljunk ki még valamit!

-Ez már tetszik csajszi!

Olyan este 11óra lehetett mire visszaértünk a suliba. Kicsit nagyon elmulattuk az időt. De legalább egy nagyon jó napom volt!

Hajnali 1 óra környékén valaki kopogott az ablakon. Kicsit megijedtem,de azután kiderült,hogy Adam az.

-Te jó ég! Mitcsinálsz itt?! És egyáltalán hogyan tudtál felmászni?!-kérdeztem meglepődve.

-Szia! Hát tudod sokat mászok fára!-mondta mosolyogva.

-Nagyon vicces. De mit akarsz? Holnap még suli és hulla fáradt vagyok...-ásítottam el magam.

-Hát tudod...nem találkoztunk és hiányoztál ezért az jutott eszembe,hogy kiszökhetnél és sétálhatnánk!

-Jó rendben.

Nyomtam egy puszit az arcára majd becsuktam az ablakot. Gyorsan felkaptam egy melegítőt meg egy pulcsit, majd szép halkan kilopakodtam.

-Szóval? Merre tovább? 

-Amerre csak akarod!

-Rendben.

Miközben sétáltunk sokat beszéltünk. Elmeséltem,hogy milyen csodálatos napom volt és,hogy mennyit szórakoztunk Lolával. Annyira belefeledkeztem mindenbe,hogy teljesen kiment a fejemből a suli.

-Te jó ég! Vissza kellene már menni! Nem sokára suli! Ráadásul alig aludtam valamit!

-Nyugi! Időben visszaérsz.

-Ha te mondod akkor biztos úgy van.

Visszafele az úton megint egy furcsa érzés fogott el.

-Hé, Adam!

-Mi az?

-Te nem érzed úgy,mintha követnének?

-Nem...miért Cassie,mi baj?

-Nem...nem tudom...

-Cassie!-kiabált Adam.

Én meg hirtelen elájultam. Álmomban egy réten voltam ami telis tele volt szebbnél szebb virágokkal. Csak feküdtem a fűben és néztem a gyönyörű szép kék eget.

Egy hang ébresztett fel ami a nevemet suttogta. Adam hangja volt az.

-Hé,Cassie. Hogy érzed magad?

Egy kellemes faházban voltam ami nagyon ismerős volt. Csak később jöttem rá,hogy az ő házában vagyok.

Felültem majd megittam a teát amit készített nekem.

-Most már jól. Hány óra van?

-Délután kettő óra. Nyugi elintéztem a sulit.

-Mi történt?

-Elájultál séta közben..

Láttam hogy hazudik. Már kiismertem. Ilyenkor mindig másfele néz.

-Hazudsz! Mi történt?-kérdeztem most már kicsit idegesen.

-Nem hazudok! Elájultál!

-Akkor meg mit nem mondasz el?!

-Ajjhh...hogy miközben vittelek állandóan azt mondtad,hogy ,,valaki figyel..." és kicsit furcsáltam, ugyanis senki se volt az utcán.

-Értem. Szóval szerinted akkor én most nem vagyok normális?-kérdeztem felháborodva.

-Nem mondtam ilyet! Csak furcsáltam ennyi!

Felöltöztem majd kimentem levegőzni. Elmentem arra a helyre ahol először találkoztunk majd leültem a fa mellé és visszaemlékeztem,hogy hogyan is történt.

Nem tudom meddig lehettem ott,de sokkal jobban lettem. Hallgattam a madarak csicsergést, a lágy szellő suhogását. Éreztem az erdő illatát. Annyira megnyugtatott az egész,hogy belefeledkeztem mindenbe. Csönd volt és csak ez számított. Egy ág reccsenés törte meg a csendet. Ő volt az...

-Szia-mondta lágy hangon.

-Szia...

-Leülhetek melléd?

Nem mondtam semmit csak arébb ültem.

-Csodálatos ugye?-próbálta megtörni a csendet.

-Igen...fantasztikus!

-Cassie...sajnálom ha..

-Nincs gond,jó?-vágtam a szavába- Ne beszéljünk róla. Nem haragszok szóval nyugi.

-Rendben.

Átkarolt és néma csendben ültünk a fa tövében ahol először találkoztunk...