The New Classmate // Shawn Mendes Fanfiction

4.

1 hét múlva

Akaratlanul is, de tényleg beleszokott a csapatba. Olyannyira, hogy Max meghívta magához a szokásos pénteki pizzázásra, amit még 10. évelején kezdtünk és azóta fent is tartjuk.

Jókedvűen indultam haza, mint mindig, hogy lerakjam a cuccom. Általában Hanna elkísért, de ma úgy döntött inkább Sammel megy. Mellém pedig valaki más csapódott: Shawn.

- Akkor nálunk találkozunk. Mindenki tudja a dolgát?- csapta össze a tenyerét Max.

- Tied és Matt-é az xbox, enyém és Hannaé a pizza, Riley-é és Shawné a pia- sorolta Sam, mint aki bemagolta. De tényleg, be is magolta.

- Pontosan. Egyeztessük óráinkat- vette elő az óráját a karján.

- Te vagy az egyetlen aki órát visel, ugye tudod?- forgatta a szemét Hanna. Max körbenézett és végül legyintett.

- Mindenki 5-kör nálam- mondta és beszállta kocsijába, Matt-el együtt. Han egy gyors puszi után nekem és Shawn-ak elindult balra Sam-el.

- Akkor, megyünk?- nézett le rám Shawn.

- Aha- bólintottam és elindultam haza. Furcsa volt ez az egész barátkozás dolog. Sosem ment jól, de vele valamiért sokkal egyszerűbbnek tűnt. Egy nap után rájött, hogy nem szabad faggatni és nem bánta, ha csak csöndben sétáltunk, vagy ültünk egymás mellett. Hannának 1 hétig tartott, ő meg elintézi 1 nappal. Így hát most is kellemes csöndben baktattunk felfelé a dombon.

Ahogy beléptünk a házba, egy szokásos „megjöttem" után, elindultam a nappaliba, Shawn-al a nyomomban. A nappaliba érve senkit nem találtunk így egyből a szobámba mentünk. Lányos zavaromban nyitottam be az unalmas kis kuckómba. Ő persze meg mint fiú, kíváncsian kezdett körbe mászkálni.

- Kérsz valamit?- kérdeztem.

- Nem, köszönöm- rázta a fejét rám sem nézve. A képeimet vizslatta, amik faltól falig lógtak- Tudtam, hogy fotózol, de azt nem, hogy ilyen jól- nézett rám meglepetten.

- Azért annyira nem jók. De köszönöm- sütöttem le a szemem.

- Mióta csinálod?- érdeklődött. Automatikusan kezdtem feszengeni a témától. Elfordultam a kíváncsi tekintetétől és az ágyra ülve felnyitottam a laptopot. Shawn szó nélkül ült le mellém, a távolságot tartva.

- Ha gondolod, megnézheted a képeket amiket csináltam még rólad- ajánlottam fel.

- Szuper lenne- csillant fel a szeme. Pár kattintás alatt megnyitottam a mappát és elé raktam a gépet. Ámuldozva lapozta át azt a párat- Ez elképesztő. Komolyan, majdnem olyanok mint amiket a fotózásokon csinálnak.

- Igen, profi géppel meg világítással ezerszer jobbak- vontam vállat. Újra elkezdte lapozni őket. Egynél pár másodpercre leakadt. Fogta és beállította háttérképnek- Hát ez csodás.

- Tudom- vigyorgott- Vannak még képeid? Úgy értem, másról, nem rólam- kérdezte. Elvettem a laptopot és beléptem egy mappába, amiben kábé egy hónapos képek voltak, csak úgy az osztályról. Ahogy azokat nézegette, páran felnevetett, valamelyiken simán mosolygott. Egy pillanatra nem figyeltem és már más mappában járt.

- Azt ne...- kaptam oda hirtelen, de késő volt. Shawn mit sem sejtve lapozgatta a képeket rólam, amiket nem én csináltam. Ahogy 10 évesen integetek lefelé a faházról. 12 évesen rohanok a kamera felé. 14 évesen a ballagásomon... Nem bírtam nézni, lecsaptam a laptopot és lelöktem az ágyról. Shawn ijedten nézett rám. A már jól megszokott maszkom ismét az arcomra került, így semmit nem lehetett róla leolvasni.