The New Classmate // Shawn Mendes Fanfiction

13.

Vasárnap

A telefonom hajnali négykor hangosan kezdett zenélni. Ahogy nagy nehezen felkeltem, fokozatosan rájöttem, hogy ma utazunk. Dél körül már anyáéknál leszek. A bepakolt cuccaimon végignézve pánik fogott el. Nem voltam kész végig nézni, ahogy anyám újra férjhez megy. Kopogtak az ajtómon.

- Gyere- szóltam ki. Apa bukkant fel az ajtóban. Egy pillanatra elidőzött rajtam a tekintete, mint aki nosztalgiázik.

- Látom fent vagy. Itt van Shawn- mondta végül egy halvány mosollyal az arcán.

- Megyek- bólintottam. Ő is bólintott és becsukta az ajtóm.

Igen, apa találkozott Shawn-al. Igen, imádta, mint mindig mindenki. Miután a fiú közölte, hogy nagy hokirajongó, apát elvesztettük. Még egy VIP jegyet és felajánlott Shawn-ak, aki mosolyogva fogadta el a meghívást. Felháborítóan jól kijöttek.

Lerúgtam magamról a takarót, lassan felvettem a tegnap kikészített ruhákat (fekete gatya, kék hosszúujjú ing, farmerkabát, sk8-hi) és a cuccaimmal együtt kászálódtam le nappaliba. A lépcső tetején jártam, amikor a tekintetem összeakadt a lent álldogáló Shawn-al. Fekete gatyát viselt, szürke pulcsival. Ahogy meglátott, egyből elém lépett.

- Hagy segítsek- vette el a kezemből a bőröndöm.

- Köszönöm- mosolyogtam rá. Lerakta egy sporttáska mellé, ami gondolom az övé és felém fordult.

- Szia- köszönt utólag.

- Helló.

- Készen állsz?- tette a vállamra a kezét.

- Nem igazán. De ez nem változtat semmit, anyám úgyis férjhez megy- vontam vállat. Shawn elhúzta a száját és átkarolta a nyakam, a fejét a fejemre tette. Furcsa volt, soha nem ölelt még így meg. Nevetve konstaláltam, hogy épp hogy átértem a felső testét ahogy átöleltem és pont befértem az álla alá.

- Khm- köszörülte meg apa a torkát a konyhából. Kínosan húzódtunk el egymástól- Két lépés távolság fiatalok.

- Értettem, Mr. O'Brien- tette fel a kezét Shawn. Mögötte egy Tony korú lány tűnt fel, aki baromira hasonlított Shawn-ra. Hosszú barna haját oldalra fonta, ezt piszkálva nézelődött Shawn-hoz hasonlóan barna szemével.

- Riley, ő itt Aaliyah, a húgom- mutatott be.

- Igen, gondoltam. Szia- intettem.

- Szia- mosolygott rám. Ijesztően ugyanolyan a mosolyuk.

- Megnézem Tony készen van-e, addig ti pakoljatok be a kocsiba- dobta felém apa a kocsikulcsot, amit a levegőben sikeresen el is kaptam. Aaliyah a vállára vett egy kisebb sporttáskát, Shawn a nagyobbikat, én pedig a bőröndömet magammal húzva mentünk ki a kocsihoz. Mire bepakoltuk a cuccokat a csomagtartóba, Tony is kiért, apával a nyomában. Miután bezárta az ajtót, berakta Tony bőröndjét is és a kocsiba beszállva elindultunk.

20 perc alatt a reptéren voltunk. Nehezen sikerült parkolót találnunk, ezért kicsit sietve értünk a becsekkoláshoz.

- Azt hiszem itt a búcsú- vakarta meg a tarkóját apa. Tony felé fordult. Először csak úgy „haveriasan" összekócolta a haját, aztán a tarkójánál fogva magához húzta. Tony tipikus lassan 14 éves fiú módjára húzta a száját, de végül átölelte apát. Ahogy apa elengedte, felém fordult. Szó nélkül ugrottam a nyakába.

- Szeretlek apu- szorítottam meg a nyakát. Nyomott egy puszit a fejem búbjára és nagy nehezen elengedett.

- Én is téged- mosolygott és Shawn felé fordult- Te pedig nagyon vigyázz rájuk, megértetted?

- Mindennél jobban, uram- ígérte. Kezet fogtak, majd apa nagy nehezen rávette magát, hogy elinduljon haza.

- „Mindennél jobban"? Tényleg?- húztam az agyát ahogy elindultunk Tonyék mögött becsekkolni.

- Ez az igazság. Nem tervezlek szem elől téveszteni- nézett le rám. Zavartan sütöttem le a szemem- Imádom, hogy ilyen könnyen zavarba jössz- mondta szórakozottan.

- Menj a francba- forgattam meg a szemem. Shawn nevetve karolta át a vállam és puszilt bele a hajamba. A legnagyobb meglepetésemre ott is hagyta a karját amíg fel nem szálltunk a gépre.

Tony és Aaliyah annyira egy hullámhosszon voltak, hogy egymás mellett akartak ülni, így ők együtt ültek, mi pedig mögöttük. A stewardes-ek a menekülési útvonalakat mutatták, miközben én eleinte izgatottan próbáltam elhelyezkedni az ülésen. Valahol annál a résznél, ahol a stewardes a mellény felcsatolását mutatták meguntam és elkezdtem piszkálni az előttem lévő ülésnek a lehajtható részét.

- Egész úton szenvedni fogsz, vagy abbahagyod valamikor?- szólalt meg miután megunta a csendben rajtam szórakozást.

- Nem tehetek róla- nyöszörögtem és kinéztem az ablakon- Soha nem repültem még, azt hittem izgibb lesz.

- Komolyan?- lepődött meg.

- Nem lehet mindenki tinibálvány, aki körbe utazza a világot- néztem rá. Elengedte a füle mellett a megjegyzésem és válaszolt.

- Nem nagy dolog. Olyan mint Matt mellett ülni az autópályán. Belesüllyedsz a székbe az elején- magyarázta. Bólintottam, hogy értem és magam elé meredtem- Nem lesz semmi baj.

- Ha valaki ezt mondja, csak idegesebb leszek- ejtettem az ölembe a kezem és bámulni kezdtem.

- Nem valaki mondja. Én mondom- hajolt előre, hogy a szemembe nézhessen. Akaratlanul is ránéztem. Éreztem, hogy a csomó a gyomromban ereszteni kezd. Shawn kicsit habozva, de megfogta a kezem és erősen megszorította.

- Örülök, hogy itt vagy- bukott ki belőlem.

- Én is örülök- válaszolt a pillanatnyi meglepettség után. Hosszú lesz ez a másfél óra.

Fél óra múlva még kevésbé tűnt izgalmasnak ez a repülés dolog. Sőt. Miután minden lehetséges pózt kipróbáltam, hogy el tudjak aludni, unottan fordultam Shawn felé, aki zenét hallgatva szunyókált mellettem. Nem akartam felkelteni, így csalódottan fordultam vissza az ablakhoz. Még egy utolsó próbálkozásra szántam magam és fel szándékoztam könyökölni a karfára kettőnk között, de Shawn már elfoglalta magának. Feltűrte a pulcsiját, így a tetkójának a fele láthatóvá vált. Sosem volt még alkalmam rendesen tanulmányozni, így kihasználva az alkalmat fölé hajoltam. Óvatosan feljebb tűrtem a pulcsi ujját, így az egész gitár láthatóvá vált. Megbabonázva simítottam végig az ujjam a gitár nyelén. Ahogy a végéhez értem, beleakadt az ujjam a karkötőjébe, amit csak most vettem észre. Fel sem tűnt eddig, hogy hord karkötőt. Az ujjaim közé fogtam és jobban szemügyre vettem. Fonott bőr karkötő volt, egy „S" betűt ábrázoló fekete kővel a közepén.

- Tetszik?- szólalt meg hirtelen, mire én, mint aki rosszat csinált ijedten húzódtam távolabb.

- Ja.. khm.. elmegy- tűrtem a hajam a fülem mögé.

- Szóval elmegy?- mosolyodott el, közben piszkálni kezdte a karkötőt.

- Mhm- bólintottam. Kivette mindkét füléből a fülest és beletűrte a zsebébe.

- Aludtál valamennyit?- váltott témát.

- Nem, nem igazán- ráztam a fejem- Pedig baromi fáradt vagyok.

- Kényelmetlen, mi?

- Igen.

- Ezen segíthetek- mosolyodott el.

- Hogyan?- ráncoltam a szemöldököm. Felemelte a karfát kettőnk között, oldalra fordult, kitárta a karját és várt. Tudtam mit akar. Egyből odabújtam volna hozzá, de az agyam azon része ami ritkán, de hallgatott Hanna-ra megszólalt- Köszi, de nem.

- Akkor nem alszol- vont vállat és leeresztette a karjait.

- Ahj- adtam fel. Felemeltem a jobb karját, átkaroltam vele a nyakam, megfordultam és rádőltem a mellhasára. Egyből megcsapott az illata, amitől zavarba jöttem. Shawn mindkét karjával átölelt és a hajam alját kezdte piszkálni. Engem pedig egyből elnyomott az álom.