The New Classmate // Shawn Mendes Fanfiction

10.

Hétfő és egyben az utolsó hét a szünet előtt. Ráérősen készültem el, reggeliztem meg és köszöntem el apáéktól. Ahogy bezártam a kaput magam mögött, beraktam a fülhallgatót és elindítottam az új Our Last Night feldolgozást, ami nagy kedvencem volt mostanában.

A suli elé érve beletelt pár másodpercbe, hogy felismerjem Shawnt hátulról. A gitártok, amit a hátán viselt még több szempárt vonzott, mint eddig. Hiszen melyik lány nem bámul meg egy felháborítóan helyes srácot egy gitártokkal a hátán. Így kaptam pár féltékeny pillantást amikor a fiúhoz léptem és egy öleléssel köszöntöttem.

- Mire fel a gitártok?- kérdeztem köszönésképen, mikor elengedtem.

- Tudod, ebben gitár is van, nem csak a tok- helyesbített, mire megforgattam a szemem.

- Na nem mondod. De komolyan, ez az első alkalom, hogy behoztad- kíváncsiskodtam.

- Próbára kell mennem. Egyből suli után- vont vállat.

- Értem- bólintottam- Vársz valakit?- jutott szembe.

- Hogy érted?- ráncolta a szemöldökét.

- Itt álldogállsz egyedül a suli előtt. Gondoltam vársz valakire- mondtam.

- Igazából téged vártalak- közölte. Apró mosoly kúszott az arcomra.

- Hát- tártam szét a karom- Itt vagyok.

- Igen, látom- mosolyodott el ő is- Megyünk?

- Aham- mondtam és elindultunk a terembe.

Elég jól megszoktam már ezt a „megbámuljuk a híres srácot" érzést a folyosón, így már felszabadultabban mertem vele beszélni, nem törődve az égető tekintetekkel a hátamon. A terembe érve köszöntünk úgy általánosan mindenkinek és levetettük magunkat a helyünkre.

- Egyébként- fordult felém hirtelen Shawn- Arra gondoltam, hogy az öcséd se unatkozzon, elvihetném magammal a húgomat New Yorkba- vetette fel az ötletet.

- Ez kedves tőled. Szerintem Tony örülne neki.

- És Liyah-nak is jót tenne. Nem mozdul ki túl sokat otthonról- mondta. Nem is mondta mit keres New Yorkban akkor, amikor mi. Elkezdte előpakolni a cuccait amit végig követtem a tekintetemmel. Szúrta az oldalamat a kíváncsiság.

- Egyébként ha már szóba hoztad- győzött le végül- Mit fogsz ott csinálni?

- Felveszünk egy új számot. Azt gyakorlom agyon ma is- mutatott a gitárra.

- Megnézhetem?- jutott eszembe.

- Persze- bólintott és már elő is vette a hangszert és óvatosan a kezembe nyomta. Nem voltam hülye, tudtam hogy kell fogni egy gitárt, de egy akkordot nem tudtam volna megszólaltatni.

- Mindig is akartam gitározni. Csak érzék kéne hozzá- gondolkoztam el, mire Shawn felnevetett.

- Nem olyan nehéz, meg lehet tanulni.

- Hé Shawn- hallottuk meg egy osztálytársunkat előröl- Játssz valamit.

- Nem hiszem hogy jó ötlet lenne- rázta automatikusan a fejét.

- Soha nem hallottalak még énekelni. Mutasd mit tudsz- bíztattam és felé nyújtottam a gitárt. Felváltva nézett rám és a felé tartott gitárra. Végül megfogta és egy gyors mozdulattal elrakta.

- Majd legközelebb- szólt előre a srácnak. Lemondó mosollyal bólintottam. Úgyis rá fogom venni. Valahogy.

- Sziasztok- köszönt kedvesen mosolyogva Hanna.

- Szia- köszöntünk egyszerre.

- Ezt gyakoroltátok?- nevetett, mire mi csak zavartan néztünk mindenfele, csak egymásra nem. Kicsit sok időt töltünk együtt mostanában, ez már automatikusan jött.

- Khm- köszörülte meg a torkát Shawn- Mi újság?

- Semmi különös. Jól érzem magam. Önmagamnak- húzta ki magát magabiztosan Hanna. Büszkén mosolyogtam rá- Beszélni is akartam veled egyébként- váltott komolyabb hangsúlyra.

- Igen?- nézett rám félve Shawn. Bólintottam, mire sóhajtott és az asztalra támaszkodott, amitől az izmai a karján láthatóbbak lettek. Elfojtottam egy kisebb sóhajt és próbáltam mindenfele nézni, csak oda nem- Mondd.

- Sajnálom, hogy úgy viselkedtem, mint egy megszállott rajongó lány- húzta el a száját- Képes vagyok normális emberi lényként viselkedni úgy- nézett az órájára- Mostantól. Szia, Hanna vagyok és te?

A hirtelen változástól nem tudta mit kezdjen, de végül megrázta Han kezét.

- Shawn- „mutatkozott be" nevetve- Egyébként nem gáz.

- Örülök- bólintott.

Matt és Max becsöngetés után 5 perccel estek be. Az töri tanár szó nélkül írta be a késést és folytatta az órát. Shawn ismét felvette az órai pózt, ami abból állt, hogy keresztbe fonta a karját és nyitott szemmel előre meredt. Megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy minek ült vissza az iskolapadba, ha szinte végig alussza az egész napot. Észrevette, hogy figyelem és rám nézett. Abban a pillanatban elkaptam a fejem és Hanna tarkóját kezdtem fürkészni. Rajtam éreztem a tekintetét, de ahogy visszanéztem ő nézett el. Nevetve temettem a tenyerembe az arcom. Mi a fenét művelek?

Ahogy kicsöngettek az utolsó óráról a vállamra kapva a táskámat köszöntem el mindenkitől és siettem a suliújsághoz. Már a folyosón jártam, amikor a nevemet hallottam hátulról.

- Hé- kapta el a karom Shawn- Hova mész?

- Suliújság- mutattam az ajtóra, amire nagybetűkkel ki volt írva hogy „Suliújság szerkesztőség."

- Oh. Oké- bólintott lemondóan és elengedte a karom.

- Mert?

- Én csak gondoltam...- kezdte és zavartan a cipője orrát vizslatta- Eljöhetnél velem a próbára, de akkor mindegy- vont vállat. Megint eljött a pillanat, hogy elpiruljak. Lassan el kéne mennem kivizsgáltatni a vérkeringésemet.

- Riley, befelé. Most- nyílt ki hirtelen az ajtó és Lexa arca bukkant fel mögötte. Kínosan túrtam a hajamba.

- Mindjárt megyek- pillantottam hátra és vissza a feltűnően zavarba lévő fiúra, akit Lexa még csak most vett észre.

- Szia- eresztett el gyorsan egy mosolyt, de egyből el is komorodott és a táskámnál fogva húzott be a terembe. Ahogy becsukta az ajtót még gyorsan visszanéztem, de csak Shawn csalódott arcát láttam. Tudtam mennyire érzékenyen érinti ha velünk beszél erről, de még is elhívott. Egy pillanaton belül lelkiismeret furdallásom lett.

- Csak egy pillanat- dobtam le a táskám a helyemre és kirontottam az ajtón. Shawn meglepetten nézett fel- Mikor végzel?

- Este- adta a rövid választ.

- Írd meg a címet és ott leszek- mondtam félénken. Angyali mosolyra húzódott a szája és bólintott.

- Oké. Akkor ott találkozunk- dugta zsebre a kezét.

- Minden képen- mosolyogtam rá és zakatoló szívvel csuktam be magam mögött az ajtót.