Hátrahagyva { Fejlesztés alatt }

Véres ünnepek 1#

" A karácsonyi buli "
~ Karácsony előestéje volt, de még ekkor sem tudtuk levenni a szemünket a tv ről.
A híradó állandóan egy vírus féléről tájékoztatta az embereket.
Ez a vírus valamikor november végén jelent meg és egész decemberben tombolt.
Először az állatok kapták el, később átterjedt az emberekre is. A városban zavargások törtek ki, a számtalan emberből álló tömeg mind egy gyógyírt követelt, aki kicsit okosabb volt az már a vírus megjelenésekor elhagyta a várost. December elején már a vírusnak áldozatai is voltak, a kórházak megteltek. A városból kivezető összes utat lezárták, pár napon belül helikopterek és tankok jelentek meg. A katonaság jelenléte csak mégnagyobb pánikot okozott. A követelések egyszerűk voltak, jelentsük a szokatlan viselkedést, barikádozzuk fel a házakat, mellőzzük a kapcsolat tartást azokkal akik gyanúsan viselkednek és várjunk a hivatalos utasításokra. Mind ez csak az első pár nap alatt történt. Most 24.e van, a vírus megállás nélkül tovább tombol még most is, a katonaság pedig nem csinál semmit. Szerintem nem várok tovább. Áthívom Frenket,még ma tenni kell valamit. ~
A város csendes volt, az utcákon a félhomály és a távoli kidíszített házak karácsonyi égői egy igazán ijesztő látványt nyújtottak. Alig esett pár centi hó az előző napokban, a decemberi hónaphoz képest nem volt hideg. Az egyik házban a kandalló tüzénél két srác ült. Nem szóltak egymáshoz, az egyik a duplacsövű sörétes vadászpuskája lefürészelt csövét törölgette egy nedves rongyal. A másik baseball ütője markolatát egy szörmés szigetelő szalaggal kötötte át, majd ivott egy korty kávét. A másik betöltötte fegyverét, majd sóhajtott egy nagyot és a pattogó tüzet figyelte, majd egy gyors pillantást vetett a fali órára és azt mondta:
- Tíz perc múlva éjfél, utánna Boldog Karácsonyt! -
- Biztos vagy te ebben? - kérdezte a másik.
- Álltalában így szokott lenni, nem? -
- Nem arra gondolok, hanem arra amit ma akarunk csinálni. -
- Én nem várok tovább -
- Én se, de nem ugorhatunk csak úgy fejest az egészbe. -
- Nem ugrunk fejest, vannak fegyvereink, felkészülten megyünk... Majd csak boldogolunk valahogy. -
- És mi a terved? -
- Áttörjük a déli gátat, szerzünk egy kocsit és húzunk innen. -
- De a híradó azt mondta... -
- A HIRADÓ MÁR SOKMINDENT MONDOTT FRENK! -
- DE NEM HIÁBA WALTHER! -
- Figyelj Frenk, az előbb vették el az adást, nem fogom megvárni hogy az áramot is leállítsák. -
Frenk mélyen belenézett a tűzbe.
- Itt halunk meg mind. -
Walther a vállára tette kezét.
- Nem barátom, nem itt és nem most... Bízz bennem. -
Frenk felhúzta száját, ránézett Waltherra és bólintott.
Ebben a pillanatban egy hatalmas dörrenés hallatszódott az ajtó felől, majd másodperceken belül még egy és még egy. Walther az ajtóra célzott és felkiáltott: - KI AZ?! -
Válasz nem érkezett, csak több dörömbölés.
- Ezek ők. - suttogta Frenk.
A dörömbölés hirtelen leállt, Walther lassan odalépkedett az ajtóhoz, puskáját még mindig célra tartva. Amikor elég közel volt kinézett a kis nyíláson és egy embert látott aki háttal állt az ajtónak.
- Mit látsz? - kérdezte Frenk.
- Valami alak. - szólt Walther.
Ebben a pillanatban az ember villámgyorsan megfordult és neki vetette magát az ajtónak. Walther amikor meglátta a vérben ázó arcát ijedtében hátraesett.
- HOZD AZ ASZTALT! - kiáltott ő.
Frenk felkapta az asztalt és oda húzta az ajtó elé. Közben Walther felugrott és egy fotelt húzott az ajtóhoz, majd felkapta fegyverét. Közben Frenk kinézett az ablakon.
- TÖBBEN VANNAK! - kiáltott fel ő.
- Várj! - szólt Walther és visszasietett a kandallóhoz. Egy polcról levett egy kis dobozt, kinyitotta és kivett belőle egy Glock ot. Siettében még azért felnézett az órára és látta hogy éjfél elmúlt.
- Boldog Karácsonyt! - szólt ő és odaadta a Glock ot Frenknek.
- Köszi, de én nem adtam neked semmit. - szólt Frenk.
- Egész napod lesz rá.- szólt Walther.
- Most menj az ablakhoz! - tette hozzá.
- Kettőt látok, nem, hármat... Basszus négy, öt! - dadogta kétségbeesve Frenk.
- Ne lőjj még közel nem érnek. - szólt Walther.
A kint összegyülemlett fertőzöttek mind nekiiramodtak a háznak.
- Adj nekik! - szólt Walther és lőni kezdett fegyverével. Frenk is ugyanígy tett. A fertőzöttek épp hogy elérték a teraszt már úgy dőltek el akárcsak a kukorica szárak. A nagy lövöldözésre csak egyre többen és többen jelentek meg.
- Nincs sok lőszer, ki kell hogy találjunk valamit!- szólt Frenk.
- Gondolkozom! - szólt Walther.
- Gondolkozz gyorsabban, mert még mindig jönnek! - kiáltott fel Frenk.
Ebben a pillanatban az ajtó és barikádja megadta magát a hatalmas túlerővel szemben.
Egy fertőzött ahogy beugrott ráesett a kidőlt ajtóra, elfordította fejét Frenk felé és mászni akart volna amikor Walther felkiáltott:
- FÖLDRE! -
Frenk vette az adást és lebukott, a következő pillanatban Walther szétloccsantotta a fertőzött fejét egy lövéssel. A fertőzöttek elözömlötték az előudvart és mind az ajtó felé vette az irányt.
- Gyorsan, fel az emeletre! - szólt Walther és felsegítette Frenket a földről. Mindketten felrohantak a lépcsőkön és bezárták maguk mögött az emeleti ajtót, majd odatoltak egy kisebb könyves bútort. Alulról tisztán lehetett hallani a fertőzöttek lábdobogását, amint rohantak keresztül a házon és fel a lépcsőkön.
- Ez nem tartsa vissza őket sokáig, gyerünk fel a padlásra! - szólt Walther és az emeleti folyosó végére szaladt. Egy falon lévő kar segítségével lenyitotta a padlásra vezető lépcsősort.
- Itt fönt biztonságos. - szólt Walther és felsétált a padlásra. Frenk követte, fent egy gomb segítségével felcsukták a lépcsősort.
- Itt fent van a többi ellátmány amit összegyüjtöttem a napokban, naggya része csak lőszer meg ilyenek. - szólt Walther.
- Van tiszta ruha itt fent? - kérdezte Frenk.
- Van a szekrényben, vedd is le azokat a véres rongyokat, nehogy te is elkapd ezt a szart. - szólt Walther.
- Elveszem ezt a túracipőt, egy sötét farmert meg ezt a kockás csukjás felsőt oké? - kérdezte Frenk.
- Persze, én is átöltözök. - szólt Walther és kivett a szekrényből egy pár acél betétes martens bakancsot fehér fűzőkkel, egy terep nadrágot, egy sötét Addidas pullovert, egy zöld soft sell kabátot, egy pár fekete vágott újjú kesztyűt és egy beépített lámpás solognak vadász micit.
- Hova öltözöl ennyire, a hó biztos elolvad majd. - szólt Frenk.
- Apokalipszis van, nem árt felkészülni. - mondta Walther és odalépett egy asztalhoz.
- Itt van lőszer a Glock hoz,meg még töltény a sörétesbe. - szólt ő.
- Nagyszerű, ennyi az összes? - kérdezte Frenk.
- Van még egy S&W 686.357 em és egy bowie késem.- szólt Walther.
- Jobb mint a semmi. - szólt Frenk.
- Az. - szólt Walther és újratöltötte fegyverét.