Hátrahagyva { Fejlesztés alatt }

A vég kezdete 1#

" A negyed "
" A többi csapat már november végén itt volt, mi viszonylag frissen érkezett osztag voltunk. Amikor rosszra fordult minden lezárták a várost, bennünket a déli gát védelmével bíztak meg. Két nappal ezelőtt fertőzöttek bukkantak fel az utcákon, sikerült elhárítani a veszélyt, de idő közben megszakadt a rádiókapcsolat a parancsnoksággal. Még mielőtt ez megtörtént sikerült üzenetet küldeni egy támaszpontra ami körülbelül 5 óra repülő útra van innen. Az összes tömbház közül csak a Vírusház tetején van leszálló platform, így oda kellett volna eljutnunk.
A helikopter fel is bukkant egy idő után és tudtuk, hogy nem várhatunk tovább. Egy hatalmas horda állta el az utunk, de tüzijátékokkal a gát felé csaltuk őket, így sikerült eltűnnünk onnan. Nem jutottunk messzire. A srácok sorban váltak a fertőzöttek martalékává. Végül egyedül maradtam... Szerencsém volt... "
Az ajtó egy nagy lendülettel kinyílt és egy fiatal lány lépett ki rajta feltartott kezekkel.
- Hé! Hé! Fiúk veletek vagyok! - szólt ő hangosan.
A srácok megkönnyebbülten engedték le fegyvereiket.
- Te ki vagy? - kérdezte Frenk.
- Az aki nemrég megdicsért, Sapi. - szólt ő.
- Ő a rádiós csaj! Szia! - szólt Walther.
- Hali, Zöldkabát! - szólt ő és leengedte kezeit.
- Szóval itt bújkáltál egész idáig. - szólt Frenk.
- Igen, ez lenne a hely... - szólt ő.
- Jól kitaláltad azt a jelet, szétlapítottál egy fertőzöttet azzal a székkel. - szólt Walther.
- Ne már, komolyan? - szólt meglepődötten a lány.
- Igen, elég rendesen. - szólt Walther.
- Ja és ránk vonzott egy rakás vadat is... - szólt Frenk.
- Óh... Sajnálom, gyorsan ki kellett találnom valamit, bocsánatot kérek. - szólt ő.
- Semmi gond, itt vagyunk nem? - szólt Walther.
- Ja, Alice vagyok, nagyon örvendek. - szólt ő és meghajolt.
- Miért hajlongasz Alice? - kérdezte Frenk.
- A szokás hatalma Sapi. - szólt Alice.
- A nevem Frenk és nem " Sapi ". - szólt Frenk.
- Japán szokás igaz? - kérdezte Walther.
- Pontosan Zöldkabát. - szólt Alice mosolyogva.
- Há tudom én. - mosolygott Walther.
- És neved is van, Zöldkabát? - kérdezte Alice.
- Walther vagyok, örvendek. - szólt ő.
- Na jó, ezen is túl vagyunk,  mehetnénk? - kérdezte Frenk.
- Persze Frenki, gyertek utánnam. - szólt Alice.
- Csak Frenk. - szólt ő.
- Oké "csak Frenk". - szólt Alice mosolyogva és lesétált a lépcsősoron.
- El tudod hinni ezt a csajt? - kérdezte Frenk.
- Jól néz ki mi? - kérdezte Walther.
- Tessék? - kérdezte Frenk.
- Hé fiúk, jöttök? - szólt Alice fel a lépcsősor aljáról.
- Igen, persze. - szólt Walther és ő is lesétált a lépcsőkön.
- Pff... Nagyszerű. - szólt Frenk és utánuk ment.
A lakás nagy volt annak ellenére, hogy egy konyharész és egy kisebb nappali volt bezsúfolva oda.
Walther az ablakokhoz lépett.
- Tényleg jó a kilátás. - szólt ő.
- Mondtam... - szólt Alice és leült az asztalhoz.
Közben Frenk is belépett a lakásba és becsukta maga mögött az ajtót.
- Szóval, hova tartotok fiúk? - kérdezte Alice.
- Egy helikoptert követünk, valami vírus ház felé repül. - szólt Frenk.
- Én is láttam a helit. - szólt Alice.
- Velünk tarthatnál... - szólt Walther.
- Ezer örömmel... Amúgy sincs jobb dolgom. - szólt Alice.
- Van fegyvered? - kérdezte Walther.
Alice elkezdett turkálni egy hátizsákban.
- Háát, van ez... - szólt ő és kihúzott belőle egy Mac 10 es géppisztolyt.
- Hé, vigyázz merre tartod. - szólt Frenk.
- Nyugi, nem foglak lelőni... Kivéve, ha feltétlenül muszáj. - szólt Alice.
- Kösz Alice, ez megnyugtat. - szólt Frenk.
- Mac 10? Hol szerezted? - kérdezte Walther.
- Háát, találtam. - szólt ő.
- És használni is tudod? - kérdezte Frenk.
- Hm.. Volt alkalmam kipróbálni. - szólt Alice.
- Az a cucc gyorsan darálja a lőszert, van másod is? - kérdezte Walther.
- Nincs, csak némi lőszer, meg kaja. - szólt ő.
Walther ekkor letette hátizsákját az asztalra és kivette belőle a Beretta pisztolyt és két tárat.
- Nem árt ha nálad van ez is. - szólt ő.
- Köszi, tényleg jól jöhet. - szólt Alice.
- Rendben, akkor mehetnénk végre? - kérdezte Frenk.
- Persze, csak még felkapok valamit, amúgy a fürdőszoba arra van, ha netán szükségetek lenne rá. - szólt Alice.
- Szerintem én kihasználom az alkalmat. - szólt Walther és elsétált.
- Hmm... mit is vegyek fel, talán ez a piros converse, fekete farmer hmm.. ó ez a kedvenc pólóm, ez az ing megteszi. Na most, hol a kabátom és a sapim? - beszélt magában Alice amint az öltözőjében matatott. Közben Walther kijött a fürdőszobából.
- Hol van Alice? - kérdezte ő.
- Épp átöltözik asszem... - szólt Frenk.
- Készen állok. - szólt ki az öltözőből Alice.
- Szóval akkor a negyeden keresztül megyünk? - kérdezte Walther.
- Nem igen van másik út. - szólt Frenk. Pár perc múlva mindhárman a lakás bejárati ajtaja előtt álltak.
- Mit mondtál, hány napja vagy idefent? - kérdezte Frenk.
- Kb két vagy három. - szólt Alice.
- Mennyi az esélye, hogy idebent nincsenek fertőzöttek? - kérdezte Walther.
- Tíz az egyhez. - szólt Alice.
- Heh, nem kizárt... - szólt Walther és kinyitotta az ajtót. A lakásból egy újabb lépcsősor vezetett lefelé, de az alján el volt torlaszolva a levezető út pár székkel és asztallal. Volt viszont egy ajtó is ami egy másik lakásba vezetett.
- Úgy tűnik erre megyünk. - szólt Frenk és kinyitotta az ajtót.
Bent a falakon véres kéznyomok és karmolások voltak.
Egy kis szobában az ágyon egy pizsamát viselő hulla feküdt, a homlokán egy szúrásnyom volt.
- Durva... - szólt Alice.
- Nekem mondod... - szólt Walther.
A lakás konyhájában a padlózat teljesen leomlott az alatta lévő lakásra. A törmelék kupac alján emberi és fertőzött testek hevertek.
- Erre. - szólt Frenk és leugrott.
Ahogy földet ért a törmelék halomból kinyult egy kéz és elkapta Frenk lábát, majd kihúzódott a törmelék alól egy fertőzött feje is. Vadul csattogtatta fogait, Frenk már szinte reflexből rávágott a fejére fegyvere tussával. A fertőzött feje szétloccsant a hatalmas ütéstől.
- Hé Frenk, jól vagy? - kérdezte Walther.
- Jól hát, gyertek siessünk. - szólt Frenk.
Alice és Walther is leugrottak.
Egy sötét szoba homályában egy ébresztő óra villogott piros fénnyel, 6:45 öt mutatott, minden villanásnál egy halk zizzenő hangot adott ki. Egy kis fürdőszobában a tükör előtt egy Pain Inc es tablettás doboz volt.
- Walther, ez nem az a cucc amit mi is összeszedtünk? - kérdezte Frenk.
- De, úgy nézem az. - szólt Walther.
- Hé az Pain Inc? Jó cucc, valami új fájdalomcsillapító, elkaphatom? - kérdezte Alice.
- Felőlem... - szólt Frenk.
- Köfi. - szólt Alice.
Walther odalépett az ajtóhoz és kinyitotta. Végigmentek egy kis folyosón és újra a lépcsőkhoz értek.
A lépcsősor alján egy újabb barkiád állta útjukat. Mellette egy kidőlt ajtó hevert.
Walther lassan lesétált és benézett a lakásba. Bent egy fertőzött állt és az ablakon bámult kifelé. Walther elővette baltáját, lassan mögé lopakodott és a fejébe vágta, majd intett a többieknek és kihúzta a fertőzött fejéből a baltát.
- Hm... szóval így néznek ki közelről. - szólt Alice.
- Ez még semmi, láttam már rosszabbat is. - szólt Walther.
- Van ennél rosszabb? - kérdezte Alice.
- Sokkal... - szólt Walther.
A két lakás közti fal teljesen leomlott.
- Erre. - szólt Frenk.
A lakás fürdőszobájából egy fertőzött sompolygott ki, majd térdre esett a padlón, két kezét a füleire helyezve a plafont figyelte és kinyitotta száját amiből vér csorgott ki.
Alice célba vette a fejét fegyverével.
- Ne, szükség lesz a lőszerre később, majd én. - szólt halkan Frenk és kezével letolta Alice fegyverét.
Alice halkan bólintott.
Frenk elővette baseball ütőjét és közelebb lépett a fertőzötthöz, aki még mindég a plafont bámulta. Hirtelen észrevette Frenket és egy gyors mozdulattal felkelt a földről. Frenk ekkor nagy erővel fejbevágta baseball ütőjével. A fertőzött a falhoz csapódott és eldőlt, Frenk ekkor még egyet rávágott a fejére és a kiloccsanó vér pirosra festette a citromsárga falat.
A következő szobában egy felkapcsolt tv volt szürke zavaros képernyővel. A hangfalak egy halk hörgő hangot adtak ki. A szobában két fertőzött állt, tekintetük a hang irányába szegeződött. Alice ismét célra tartotta fegyverét.
- Alice, még ne. - suttogta Walther.
- Oké... - szólt halkan Alice.
- Tiéd a jobb, enyém a bal. - szólt Frenk és elővette a feszítővasat.
Mindketten halkan a fertőzöttek mögé léptek. Frenk átszúrta a fertőzött fejét a feszítővassal, a másikét Walther vágta ketté baltájával.
A lakás egyik falánál egy szekrény állt, mögötte pedig egy kisebb nyílás volt amin átfér egy ember.
- Frenk, segíts. - szólt Walther és megfogta a szekrény egyik oldalát. Miközben a srácok férehúzták a szekrényt Alice a földön fekvő fertőzött holttesteket nézte és elveszett gondolataiban.
- Alice. - szólt Walther.
Alice mintha nem is hallotta volna mostmár a padlót nézte amire ráfolyt a fertőzöttek vöröses fekete vére.
- Alice! - szólt Walther ismét és megragadta Alice karjait.
Alice ránézett.
- Hé jól vagy? - kérdezte Walther.
- Öm.. Igen, persze. - szólt Alice.
- Ezek már nem emberek, vagy ők,  vagy mi. - szólt Walther.
- Igen. - szólt halkan Alice.
Frenk keresztül lépett a nyíláson és kijelentette:
- Tiszta! -
A többiek is utánna mentek.
A lakás üres volt egy rakás ruha és kacat kivételével, az ajtaja teljesen ripityára volt törve.
Először Frenk lépett ki a folyosóra.
- Gyertek, már nincs sok. - szólt ő.        A padlón több rakás limlom hevert minden felé. A falakon vérfoltok voltak, ahogy elsétáltak pár lakás ajtaja előtt bentről hallani lehetett a fertőzöttek morgását.
- Utolsó emelet fiúk, van valami tervetek? - kérdezte Alice.
- Nem tudom mennyien lehetnek odakint. - szólt Frenk.
- Leltár. - szólt Walther.
- Nekem van 12 töltény a sörétesbe, meg egy rakás 9mm es a Glock hoz plusz egy gránát. - szólt Frenk.
- 4 tár a mekibe és 3 a pisztolyhoz. - szólt Alice.
- 14 töltény a vadászpuskához, két kézigránát, 7 acp töltény a Colthoz, 6 tár 50 es a Deagle hez, a többi 357 es. - szólt Walther.
- Juuj ez nagy buli lesz! - szólt lelkesen Alice.
- Az. - szólt flegmán Frenk.
A tömbház bejárata két asztallal volt eltorlaszolva.
- Oké figyeljetek, amikor kinyilnak ezek az ajtók, csak fussatok mint az állat. - szólt Walther és férehúzta az egyik asztalt.
- Lefogadom, hogy várnak ránk, készüljetek fel. - szólt Frenk és elhúzta a másik asztalt.
- Készen állsz Alice? - kérdezte Walther.
- Évek óta készen állok! - szólt Alice mosolyogva.
- Gyerünk! - szólt hangosan Frenk.
A srácok kilökték az ajtókat és kirohantak, Alice is utánuk ment.
Két utcát elhagyva szembetalálták magukat egy seregnyi fertőzöttel.
- Nincsenek annyian mi? - kérdezte Walther.
- Észrevették, hogy itt vagy és idesiettek. - szólt Frenk.
- Ideje végleg távozni! - szólt hangosan Alice és tüzet nyitott géppisztolyával.
Walther és Frenk is csatlakoztak, heves golyó és sörét záporral irtani kezdték a tömeget.
- Hé Frenk, nézd ezek is szívtelenek. - szólt Walther és újratöltött.
- Fuu de brutál... - szólt Alice.
A fertőzött tömeg alaposan megtizedelődött, de ennek ellenére nem tágított.
Walther elővett egy gránátot, kihúzta a bisztosító szeget és a tömeg közepére dobta. Mikor felrobbant egy rakás széttépett fertőzött holttest repült a levegőbe.
- Újratöltök, fedezzetek! - szólt Alice.
- Picsába, kifogytam! - szólt hangosan Frenk.
Walther a zsebébe nyúlt és kivett pár töltényt.
- Csak ennyi maradt! - szólt ő és odaadta Frenknek.
- Fiúk erre! - szólt Alice és berohant egy utcába. A többiek követték.
A fertőzött tömeg maradéka csak lassan haladhatott feléjük az utcán álló autók miatt.
- Gyerünk, a kereszteződésnél lerázzuk őket! - szólt Walther és előre sietett.
Hirtelen a semmiből felbukkant a helikopter a tömbházak között és elsuhant felettük.
- Nézzétek, ott a heli! - szólt Alice és a helikopterre mutatott.
- Gyere Walther, siessünk! - szólt hangosan Frenk.
Ebben a pillanatban egy hatalmas kiáltást hallottak. Az egyik úton felbukkant egy magas fertőzött. Az összes többi fertőzöttől legalább két vagy három fejjel is magasabb volt. Nagy felsőteste és karjai voltak, lábai minden egyes lépésénél egy hangos dobbanó hangot adtak ki. Amikor észrevette Waltherékat ismét felkiáltott és vadul lóbálva karjait futásnak eredt. Amikor a kereszteződéshez ért hatalmas lendülettel férelökött két autót. Az autók a levegőbe emelkedtek, majd a tetejükön landoltak.
- VIGYÁZZ, AZ AZ IZÉ TÁMAD! - kiáltott fel Alice. A fertőzött egyenesen Walther felé szaladt. Walthernek sikerült időben féreugrania, így a fertőzött csapása egy kocsit ért ami szintén a levegőbe repült és földetéréskor letarolt pár fertőzöttet. Walther még a földön fekve belelőtte az utolsó két töltényét a nagy darab fertőzött hátába. A fertőzött mintha meg sem érezte volna Walther felé fordult és odalépett hozzá. Walther felugrott a földről, de csak arra volt ideje, hogy fegyverét maga és a fertőzött közé tartsa.
A nagydarab fertőzött megragadta a fegyvert és nekitolta Walthert egy autónak, majd hatalmas erővel kihúzta Walther kezéből és kettétörte.
Walther egy gyors mozdulattal elővette Deagle jét és kapásból egy golyót eresztett a fertőzött fejébe. A fertőzött megrázkódott, de nem dőlt el annak ellenére hogy az 50 es kaliberű töltény szinte átszakította a koponyáját.  Ehelyett még egy csapást mért volna Waltherre hatalmas karjával. Ismét sikerült elhajolnia az ütés elől, a fertőzött csapása teljesen szétzúzott egy kocsi ajtót. Walther ekkor hátulról egy újabb golyót eresztett a fejébe. A fertőzött eldőlt mint egy fa.
- Huh... A picsába... A picsába... - dadogta Walther. Frenk és Alice odarohantak hozzá.
- Hé jól vagy? - kérdezte Frenk.
- Kemény dió volt... De én megtörtem! Hehe... - lihegett Walther.
- Hé fiúk, az ki? - kérdezte Alice.
- Ki? - kérdezte Frenk és körülnézett.
Az utca végén egy katona ruhás alak állt. Karját magasba emelve integetett nekik.