Hátrahagyva { Fejlesztés alatt }

Véres ünnepek 4#

" Az üzletek "
Frenk egy széken ült és tágra nyitott szemekkel bámult maga elé, sóhajtott egy nagyot és táskájában turkált, majd kihúzott belőle egy kókusztejes protein csokit.
Mellette a fém polcnál Walther állt és a polcon lévő fegyvereket és lőszert ellenőrizte, közben egy energia italt kortyolgatott.
Frenk kibontotta a protein csokit és félbe törte, az egyik felét odanyujtotta Walthernek.
- Kösz. - szólt halkan Walther és beleharapott a csokiba.
- Mennyi lőszerünk van? - kérdezte Frenk teli szájjal.
Walther ivott egy korty energia italt.
- Van körül belül négy tár a Glock hoz, plusz öt töltény tartalék, három teljes tár a Berettához, hét töltény a Colt hoz, van huszonnégy töltény a vadászpuskához és újabb huszonnégy neked. - szólt ő.
- Szerinted elég lesz? - kérdezte Frenk.
- Ha nem pazaroljuk akkor talán igen. - szólt Walther.
Frenk beleeggyezően bólogatott.
Walther odanyujtotta neki az energia italt.
- Igyál, szükség lesz az energiára. - szólt ő.
Frenk megitta a mardék egy két korty energia italt .
- Elmúlt már? - kérdezte Walther.
- Ja, jól vagyok... Kösz a segítséget odakint. - szólt Frenk.
- Semmiség...- szólt Walther, majd betárazta a fegyvereit.
Frenk felkelt és ugyanígy tett.
- Induljunk! - szólt Walther.
Frenk bólintott.
A srácok a folyosón lévő ajtóhoz sétáltak. Frenk kinyitotta és szétnézett a szobában.
- Tiszta. - szólt ő.
- Úgy tűnik ez valami pihenő szoba, vagy öltöző. - szólt Walther.
- Meglehet... Nézzünk szét. - szólt Frenk.
Walther odalépett egy nagy szekrény elé és kinyitotta ajtaját.
Frenk a szoba közepén lévő asztalhoz lépett. Az asztalon újságok, egy üres kávés csésze és egy félig megtelt hamutartó volt. A mellette lévő fotelen egy vöröses barnás sapka és egy pár fekete kesztyű volt.
Frenk elvette a sapkát és a fejére húzta, majd felvette a kesztyűket is.
- Hé Frenk, nézd! - szólt Walther és az asztalra tett egy dobozt.
- Mi van benne? - kérdezte Frenk.
- Konzervek, palackos víz és egy konzervnyitó. - szólt Walther.
- Nem vagyok túlzottan oda a tonhalért... - szólt Frenk.
- Majd megszereted. - szólt Walther és táskájába pakolta a doboz tartalmát.
Frenk az ablakhoz sétált ami az áruház belsejére nézett. Férehúzta a függönyt és kijelentette:
- Sötét van bent. -
Ekkor Walther odalépett egy íróasztalhoz és kihúzta a fiókot.
- Nézd! - szólt ő és kiemelt belőle két elemlámpát.
Az egyiket odadobta Frenknek.
Az ajtó kinyílt és a srácok kiléptek a folyosóra.
At üzletet sötétség borította, csak az elemlámpák fénye cikázott végig a falakon és polcokon.
- Keressünk egy kapcsolót.- szólt Walther.
- Hé érzed ezt, mintha itt kiöntöttek volna valamit. - szólt Frenk.
- Nem tudom mi lehet ez... - szólt Walther.
- Én se,de...- dadogta Frenk, de ebben a pillanatban belebotlott valamibe és elejtette lámpáját.
- Walther itt van valami... - szólt ő halkan.
Walther ekkor felkapcsolta a fényeket.
Frenk lenézett és látta, hogy az elemlámpája egy fejnélküli véres hulla mellett hever a vérben ázó szőnyegen.
- Aszta kurva! - kiáltott fel Frenk.
- Fuu basszameg... - szólt Walther.
Frenk felvette a lámpát a földről és átlépett a hullán.
A hulla mellett egy barkács balta hevert ami nem volt véres.
Walther felvette a baltát a földről.
- Ez gyanús nekem... - szólt Walther.
- Gondolod, hogy van itt még valaki? - kérdezte Frenk.
- Frissnek tűnik a vér... - szólt Walther.
- Szerintem tünjünk el innen minél hamarább. - szólt Frenk.
- Szerintem is. - szólt Walther és eltette a baltát.
- Gyere, a fő bejárat valahol erre van. - szólt Frenk.
A srácok tovább sétáltak a fő bejárat felé.
- Hé, nézd... véres lábnyomok... - mutatott a padlóra Frenk.
- Ki a franc járkál fel alá mezítláb? - kérdezte Walther.
- Nem vagyunk itt egyedül... - szólt Frenk.
Ekkor hirtelen egy emberi hangot hallottak:
- Haahóó, van ott valakiii? -
Frenk tágra nyitott szemekkel ránézett Waltherra. Walthert pedig teljesen kirázta a hideg.
- Haahóó...- hallatszódott ismét.
- Ez egy túlélő? - kérdezte Frenk.
- Úgy tűnik... Habár furcsa egy hangja van. - suttogta Walther.
- Heló! Túlélők vagyunk, gyere elő,nem fogunk bántani! - szólt hangosan Frenk.
- Gyereee előő! - hangzott a mellékhelység felől.
- Fedezz...- szólt Walther és a mellékhelység felé sétált.
- A vírusházhoz tartunk, ott van esély a menekülésre! - szólt hangosan Walther.
- Gyeree! - hallatszódott hangosan bentről. Walther lenézett és látta, hogy a véres lábnyomok mind oda vezetnek.
Belépett a mellékhelységbe és felkapcsolta a villanyt.
A betört tükör előtt a kézmosónál egy összeharapdált véres fej hevert. Walther hirtelen a törött tükörbe tekintett és maga mögött egy öreg rothadó fertőzöttet látott.
- Neem foguunk bántaanii! - hangzott egy mostanra már reketté vált hangon a fertőzött szájából, és villámgyorsan ráugrott Waltherra.
Karjával hátulról átkarolta Walther nyakát és hatalmas erővel folytogatni kezdte.
- P..picsába, F..Frenk! FRENK! - kiáltott fel Walther.
Frenk mintha puskából lőtték volna ki berohant a mellékhelységbe és shotgunja tussával egy hatalmas csapást mért a fertőzött fejére amitől elengedte Walthert, majd a falhoz csapódott és eldőlt.
Walther elesett, a fertőzött morogva próbált felkelni a földről.
Frenk ekkor célbavette és szétlőtte a fejét!
Walther köhögve feltápászkodott.
- Mi a jó büdös fasz ez?! - szólalt fel ő.
- Ez nem volt túlélő... Jól vagy? - kérdezte Frenk.
- Azt hittem, hogy letépi a fejem... Túlélem, kösz. - szólt Walther és megköszörülte torkát.
- Gyere menjünk... - szólt Frenk.
Az üzlet ablakaira széttépett karton és ujság papírok voltak ragasztva kizárva minden napfényt.
Az ajtó egy feszítővassal volt a falhoz feszítve.
Walther leszakított egy kis darabot az egyik felragasztott ujságról és kinézett rajta.
- Az utca másik felén van egy kis üzlet, az ajtaja nyitva van, szerintem rohanjunk át oda. - szólt ő.
- Vannak odakint? - kérdezte Frenk.
- Nem látok egyet sem, úgy tűnik nem hallották meg a lövést... - szólt halkan Walther.
- Akkor szerencsénk van. - szólt Frenk és az ajtóhoz állt, majd kihúzta a feszítővasat.
- Készen állsz? - kérdezte ő.
- Igen. - szólt Walther.
Frenk egy nagy lendülettel kilökte az ajtót.
Mindketten kirohantak és a szemközti kis üzlet felé vették az irányt.
Walther a szeme sarkából egy tömegnyi fertőzöttet látott és egy pillanatra megtorpant az út közepén. Ekkor figyelte meg őket először igazán a napfényben. Abban a pillanatban döbbent rá, hogy mivel is állnak szemben.
Néhány fertőzött teste borzasztóan deformálódott és eltorzult volt, némelyik bőre már szinte szürkés zöldessé vált. Húsuk rothad, szemük vörösen, sárgán és zölden fénylett akár a macskának a sötétben.
Pár fertőzöttnek hiányzott egy, vagy több végtagja is. Szájukból vér és hányadék csorgott le ruhájukra.
Walther úgy érezte ekkor megállt az idő és megszünt minden körülötte, egyedül állt az út közepén, vele szemben pedig ez a borzalmas tömeg áll alig tíz méterre. Még nem vették észre őt, csak lépkedtek ide oda, elestek, majd felkeltek. A morgásukat tisztán hallotta először füleivel, később már mintha a fejében hallaná. Walther lassan pislogott, lélegzete is lelassult, szíve pedig mostmár hangosan dobogott lassú ütemben.
Hirtelen már nem hallotta a morgást, csak azt, ahogy a szíve dobog egyre hangosabban és gyorsabban, majd a fertőzöttek felfigyeltek rá és lassan elindultak feléje.
A távolból egy ismerős hangot hallott:
- Walther! Walther!-
- WALTHER!!! - kiáltott Frenk torkaszakadtából az üzlet ajtaja előtt.
Walthert a nagy kiabálás kizökkentette mámorából, megrázta fejét és villámgyorsan berohant az üzletbe Frenk után.
Alig hogy beért az üzletbe rögtön bevágta maga mögött az ajtót és elédöntött egy könyves szekrényt.
- Mi a franc volt ez ott kint?! - kérdezte Frenk.
- Semmi, nem fog többé előfordulni. - szólt Walther.
- Remélem is! Basszus a frászt hoztad rám. - szólt Frenk.
A fertőzöttek egy része mind rátapadt az üzlet ajtajára és kirakatára.
- Gyorsan a hátsóajtóhoz! - szólt Walther.
Mindketten az üzlet végébe rohantak, közben a fertőzöttek betörték a kirakatot és kezdtek beszivárogni az üzletbe.
- Gyerünk kifelé! - szólt hangosan Frenk.
Egy hátsó sikátor segítségével sikerült kicselezniük a fertőzött tömeg egy részét.
Újra az utcán voltak, pár fertőzött észrevette őket és feléjük rohant.
Waltherék meghúzódtak egy felborult autó mögött és tüzet nyitottak.
A heves sörétzápor szétkaszabolta a rohanó fertőtőzötteket. Hirtelen mögöttük is megjelent egy csapatnyi fertőzött.
- Bekerítenek minket! Gyorsan a ruhásboltba! - szólt Frenk.
- Fedezz! - szólt Walther és a bolt elé futott, majd egy nagy lendülettel kirántotta ajtaját.
- Gyere, fedezlek! - szólt Walther és tüzet nyitott a feléjük rohanó fertőzöttekre.
Frenk odafutott hozzá, majd mindketten befuttak a boltba.
- Picsába, súlyos túlerővel állunk szembe. - szólt Frenk.
- Nem mondod... - szólt Walther és újratöltötte fegyverét.
A fertőzöttek megrohamozták a boltot, de a kirakat üvege még kibirta az ütlegelést.
- Fel az emeletre! - kiáltott Frenk.
A srácok felrohantak a lépcsőkön.
- Ki kell jutnunk innen, gyere a kirakat ablak az egyetlen megoldás. - szólt Walther.
- Hé, az ott egy tank! - szólalt fel Frenk amint kibámult a kirakat ablakon.
- Az bizony, el kell oda jutnunk! - szólt Walther.
- Találjunk ki valamit gyorsan, nem hiszem, hogy az alsó kirakat már sokáig bírja. - szólt Frenk.
- Oké, itt a terv... Te kimászol itt és elfutsz a tankhoz, én majd ide csalom őket és fedezlek. Úgy látom a tankon van egy géppuska, ha szerencsénk van, lesz benne egy köteg töltény is, azzal majd te fedezel. - szólt Walther.
- Rendben, csináljuk! - szólt Frenk.
Walther ekkor felkapott egy írószéket és kivágta a kirakat ablakon.
- Nyomás! - szólt hangosan Walther.
Frenk kimászott a törött kirakat ablakon keresztül egy kis tetőrészre. A fertőzöttek ekkor törték be az alsó kirakatot.
- Siess! - szólt hangosan Walther.
Frenk ráugrott egy autó tetejére, de véletlenül megcsúszott és a földre esett.
Látta ahogy a fertőzöttek beözömlenek a bolt földszintjére.
Az egyik fertőzött megfordult és megragadta Frenk lábát, ebben a pillanatban a fertőzött feje szétloccsant.
- MOZGÁS FRENK! - kiáltott Walther és tovább tüzelt.
A tank az út másik felén állt nyitott fedéllel.
Frenk felugrott és a tankhoz rohant, közben a fertőzöttek felszaladtak az emeletre.
Frenk mikor elérte a tankot úgy ugrott fel rá akárcsak egy párduc.
Mefordította a géppuskát és látta, hogy valóban töltve van.
Walther közben szintén kimászott a kis tetőrészre.
Frenk célra igazította a géppuskát, felhúzta, majd felkiáltott:
- FEKÜDJ! -
Walther elterült a tetőrészen, Frenk pedig tüzet nyitott.
A géppuska lövedékei szanaszét szaggatták az emeletre felrohanó fertőzötteket.
Frenk ekkor szünetelt kicsit, hogy Walther le tudjon jutni a tetőrészről, majd mikor már elég közel volt újra tüzet nyitott a bolt előtt örjöngő fertőzöttekre.
Walther is felmászott a tankra, a géppuska közben kifogyott a lőszerből.
A fertőzöttek viszont nem tágítottak, a tank felé rohantak minden irányból.
- Bukj le.- szólt Walther és lemászott a tank belsejébe, Frenk is ugyanígy tett és lecsukta a tank fedelét.
- Itt biztonságos... Szép munka. - szólt Walther.
- Kösz... El tudjuk ezt hajtani valahogy? - kérdezte Frenk.
- Nem hiszem... - szólt Walther.
- Fasza, akkor ez is egy újabb csapda... - szólt Frenk.
- Nemsokára ismét lemegy a nap... Itt megvárjuk a reggelt, addigra lehet, hogy továbbálnak... - szólt Walther.
- Hé nézd. - szólt Frenk és egy kis fekete táskára mutatott.
Walther szintén körülnézett és megpillantott négy kézigránátot.
- Hé, ezekre szükségünk lesz... - szólt ő mosolyogva.
Frenk közben kinyitotta a kis fekete táskát.
- Óha... - álmélkodott.
- Mi van benne? - kérdezte Walther.
Frenk vissza becsukta a táskát.
- Az ajándékod. - szólt ő és odaadta Walthernek.
Walther szintén kinyitotta.
- Aszta... - szólt ő és kivett belőle egy Desert Eaglet.
- Boldog Karácsonyt! - szólalt fel Frenk.