Hátrahagyva { Fejlesztés alatt }

Véres ünnepek 2#

" Az utcák "
~ Olyan hirtelen jött ez az egész, az egyik pillanatban még otthon ülök, a másikban már Walthernél vagyok és készülődök az ismeretlenbe. Először lőttem emberre, vagyis hát mondhatjuk úgy is, hogy támadóra. Nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlet, úgy értem "szembeszállni a katonasággal?" őrültség, de rájöttem, hogy életben maradni mégis jobb, mint ebben a vírus zónában meghalni, vagy rosszabb. A legközelebbi kiút a déli gát, de ahhoz, hogy oda eljussunk először az utcákon kell átverekednünk magunk. ~
Az emeleti ajtó darabokra tört és a fertőzöttek berohantak a folyosóra.
- Pff.. Eddig tartott, nyugtass meg és mond azt, hogy ide már nem jutnak be. - szólt Frenk.
- Ne aggódj, nem hiszem hogy tudják kezelni a kart. - szólt Walther.
- Van valami bomba biztos terved? - kérdezte Frenk.
Walther elővett egy térképet és széthajtotta az asztalon.
- Ez egy térkép a városról, a piros x ek jelölik a gátakat. - magyarázta.
- Mennyire van messze a déli gát? -
- Körül belül hat utca innen, van elég lőszerünk, hogy eljussunk oda.-
- Szerinted menni fog? -
- Ha elég gyorsak vagyunk akkor igen.-
Walther kivett a szekrényből két hátizsákot is.
- Tessék, nem árt ha van nálad is egy, lehet, hogy útközben találunk valamit ami hasznos lehet. - szólt ő és odaadta az egyiket Frenknek.
- Kösz, akkor szerintem indulhatunk is. - szólt ő.
Walther bólintott.
- Segíts. - szólt ő és felkapott egy nagy létrát.
Frenk is megragadta a létrát és segített neki cipelni.
- Csináltam egy kis nyílást itt arra az esetre, ha netán fent rekednék és kéne egy gyors kiút.- magyarázta Walther.
- Pff, hogy kitaláltad. -szólt Frenk.
- Itt jó lesz. - szólt Walther és férehúzott egy ponyvát.
Kint a ház körül még mindég örjöngtek a fertőzöttek.
- Basszameg... látod azt az autót ott, a riasztója be van kapcsolva, lőjj bele egyet, majd az elcsalja őket. - szólt Walther és az utcára mutatott.
- Jó ötlet. - szólt Frenk és belelőtt az utcán álló autóba.
Az autó riasztója felsikoltott és hangos zajt csapott.
A fertőzöttek elrohantak a háztól az autó felé.
- Gyerünk most. - szólt Walther és leeresztette a létrát. Miután lemásztak ismét megszólalt:
- Át a kertszomszédhoz. - és átugrott a deszka kerítésen.
- Vigyázzunk, nehogy azt higgye,hogy mi is olyanok vagyunk. - szólt Frenk.
- Ne aggódj, az öreg már a vírus kitörésekor pucolt a városból. -szólt Walther és a kapuhoz sétált.
- Nem ő volt az egyetlen, elég kihalt a környék, már bocs a hasonlatért. - szólt Frenk.
- Kell lennie itt még valakinek... - szólt Walther és leemelte a kaput tartó vasrudat.
Frenk kissé kinyitotta a kaput és kinézett rajta:
- Az a riasztó elég jól bevált, alig van pár belőlük.- szólt ő.
- Reméljük, hogy szól még az a riasztó egy kevés ideig, készen állsz? - kérdezte Walther.
- Persze. - szólt Frenk.
Walther kirúghta a kaput és kifutott az utcára, majd tüzet nyitott. Frenk mögötte állt és fedezte.
Ebben a pillanatban egy fertőzött ugrott Waltherra.
Megpróbálta ellökni magától, de a szorítása túl erős volt. Már majdnem Walther nyakába harapott amikor Frenk egy golyót röpített a fejébe.
- Kösz. - szólt Walther.
- Kvittek vagyunk. - szólt vissza Frenk.
- Gyerünk erre! - szólalt fel Walther és elindult balra.
Egy pár házat elhagyva elérték az utca sarkot. Hirtelen a másik utcából eléjük futott egy csapatnyi fertőzött akik a riasztó felé vették az irányt, de amikor meglátták Waltherékat úgy döntöttek, hogy jobban érdeklik őket.
- BASSZUS, VISSZA! - kiáltott Frenk és rohanni kezdett a másik irányba.
Walther szintén így tett, néha visszafordult és szétlőtt egy két fejet.
Az utca végére érve egy újabb maréknyi fertőzöttel találkoztak össze.
- FRANCBA, KÖRBEVESZNEK MINKET! - ordított Frenk.
Walther hirtelen észrevett egy nyitott kaput:
- ERRE GYORSAN!- kiáltott fel.
Mindketten beszaladtak az udvarba, kint az utcán összesereglattek a fertőzöttek és ők is lassan keresztül szivárogtak a nyitott kapun.
- TOVÁBB, GYORSAN ÁT A FALON! - kiáltott Frenk. Egy két hordó segítségével könnyedén átmásztak.
Végigszaladtak a szomszéd ház udvarán, Walther szétlőtte a kapun lévő zárat és kinyitotta, majd kifuttak mind ketten.
- Gyerünk, még 5 utca. - szólt Walther.
A következő utcában csak pár fertőzött volt, tekintetük a karácsonyi égőkre és díszekre szegeződött. Szinte észre sem vették a mögöttük elrohanó srácokat. A sarkon egy régi karambol látványa fogadta őket.
- Úgy tűnik valakinek rosszabb napja volt,mint nekünk. - szólt Frenk.
- Bevallom, volt már jobb karácsonyom is. - szólt Walther.
A következő utca teljesen üres volt.
- Próbáljunk meg csendesen haladni. - szólt Walther.
- De mégis gyorsan. - tette hozzá Frenk.
Alig tettek meg pár lépést hirtelen zúgást hallottak.
- Ez mi az Isten? - kérdezte Frenk.
- Nem tudom, de nem tetszik. - szólt Walther.
Hirtelen az egyik házból egy befáslizott fejű figura sétált ki, az orra helyett egy mélyedés és egy nagy vérpaca volt amiből a vér lecsurgott a ruhájára. A zúgás, ami mostmár inkább egy zümmögő hang volt az arcán lévő mélyedésből jött.
Kisétált az utca közepére és megállt, majd fejét a srácok felé fordította.
- Ez mi a szar? - suttogta Frenk.
- Ssss... Maradj csendben, nem lát minket. - suttogta Walther.
- Próbáljuk meg megkerülni. - súgta Frenk.
Walther bólintott és óvatos léptekkel elindult.
A figura megrázkódott és egy röfögő hangot adott ki.
Walther jobbról kerülte, Frenk balról. Ügyelniük kellett, hogy hova lépnek, mert az út tele volt törött üvegdarabokkal. Amikor már körül belül tíz méterre elhaladtak tőle Walther megszólalt:
- Gyerünk. -
Frenk a következő lépésével véletlenül széttaposott egy üveg darabot.
A zümmögő figura feléjük fordult és teli torokból elkezdett kiáltozni. A nagy hangzavarra fertőzöttek százai ugráltak ki a házakból és kezdtek el futni feléjük.
- SZALADJ! - kiáltott fel Walther és rohanni kezdett.
A maradék három utcát gyorsan keresztül futották, mivel nem mertek lelassítani, vagy hátrafordulni. Az utolsó utca végén megálltak.
- Nézd, ott a gát! Lehet, hogy még sikerül ép bőrrel megúszni... - lihegett Walther.
- Lehet? Heh... Ha sikerül átjutnunk valahogy... Szabadok vagyunk... - szuszogott hevesen Frenk.
- Már csak valami járgány kéne. - szól Walther.
Ebben a pillanatban a gát felől egy fénycsóva szállt fel az égbe, majd felrobbant és piros fénnyel hullott lefelé.
- Mi a fasz?! - pislogott Walther.
- Ez tűzijáték! - szólalt fel Frenk.
Hirtelen több fénycsóva szállt fel az égbe és robbanás után mind különböző színben hullott alá.
A látvány egy pillanatra lebénította őket. A mámor nem tartott sokáig, mert hátulról egy maréknyi fertőzött rohant nekik ellökve mindkettőjüket. Frenk felkapta Glockját és fejbelőtt két fertőzöttet. Az egyik rámászott Waltherra és fogát csattogtatva vadul cibálni kezdte. Walther előhúzta pisztolyát és fejbe lőtte. Frenk odalépett hozzá és felsegítette.
- GYERE GYORSAN! - kiáltott ő és egy keskeny kisutca felé vette az irányt aminek bejáratát eltorlaszolta egy autó roncs és pár deszka. Mindketten átmásztak rajta, a fertőzöttek már nem tudtak utánuk menni így rohantak tovább a fények felé.
A srácok ekkor leültek a keskeny utca fala mellé.
- A picsába, lerohanták a gátat! - szólt hangosan Walther.
- Most mihez kezdünk? - kérdezte Frenk.
- Találnunk kell egy másik utat, mondjuk a keleti átkelő. - szólt Walther.
- De hisz az fél várossal odébb van, hat utcán alig jutottunk át. - szólt kétségbeesve Frenk.
- Nincs más választásunk. - szólt halkan Walther.
Frenk a kisutca végére tekintett és piros, kék fényeket látott.
- Te is látod amit én? - kérdezte.
- Lehet, hogy egy rendőr autó. - szólt Walther és feltápászkodott. Ezután mindketten az utca végére sétáltak.
- Tiszta a terep. - szólt Frenk.
A rendőrautó nyitott ajtókkal állt egy utcalámpa fénye alatt, mellette jobbról is és balról is egy egy halott rendőr feküdt.
- Szegény ördögök... Nézzük át őket, hátha van náluk valami. - szólt Walther.
- Nem hiszem, hogy zavarná őket... - szólt halkan Frenk. Mindketten odasétáltak az autóhoz. Frenk letérdelt az egyik rendőr mellé és felvette pisztolyát a földről. Próbálta felhúzni, de a szerkezet nem adta meg magát.
- Francba, beragadt. - szólt ő és kiszedte a tárat amiben még öt töltény volt.
- A 9milis jó a Glockba. - szólt Walther és ő is elvette a másik rendőr fegyverét.
- Beretta, gyönyörű. - szólt ő és felhúzta a pisztolyt.
- Te, ezen van páncél mellény! - szólt Frenk.
- Vedd fel, szükség lehet rá. -
Frenk vállat vont és felvette a mellényt, majd a kocsiban megpillantott egy shotgunt.
Közben Walther bekapcsolta a rendőr rádiót.
- Ez itt a 042 es járőrkocsi, hall minket valaki? - szólt bele.
Válasz nem érkezett, csak sistergés.
- Ismétlem, ez itt a 042 es járőrkocsi, van odakint valaki? - szólt bele ismét.
Újra csak sistergés hallatszódott.
- Fasza, ez épp annyira hasznos, mint ez a két halott fakabát. - szólt Walther.
- De legalább nem hagytak itt minket üres kézzel. - szólt Frenk mosolyogva és felhúzta a shotgunt.
Walther enyhén elnevette magát és csóválta fejét. Hirtelen az égből zúgás hallatszódott és egy helikopter repült el felettük a jelzőfénye bevilágította az utca egy részét.
- Ha valaki odalent még él az menjen a vírus házhoz! Ott van esély a menekülésre! - Hangzott a helikopter hangosbemondójából. Ezután tovább repült.
Walther és Frenk egymásra néztek.