Hátrahagyva { Fejlesztés alatt }

A vég kezdete 2#

" A bevásárló "
- Az egy túlélő? - kérdezte Frenk.
- Úgy tűnik... - szólt Alice.
A katona ruhás alak odasietett hozzájuk.
- Heló, láttam nagy bunyó volt az előbb, jól vagytok? - kérdezte ő.
- Megvagyunk, tudod, hogy mi folyik itt? - kérdezte Frenk.
- Ez egy rémálom, egyáltalán nem az amire számítottunk. - szólt az alak.
- Ettől függetlenül nem úgy néz ki, hogy urai vagytok a helyzetnek. - szólt Walther.
- Megtettük amit lehetett. -
- Faszt... Ha megtettetek volna mindent, most nem lennénk ekkora szarban. - szólt Walther.
- Én csak egy egyszerű katona vagyok... Voltam legalább is... Az osztagom mind A.K.É.V, én vagyok az utolsó aki él. -
- A.K.É.V? - kérdezte Alice.
- Azt jelenti akció közben életét vesztette. -
- Hol voltál eddig? - kérdezte Frenk.
- A déli gáttól indultunk... -
- Hé, ti lőttétek fel azokat a tüzijátékokat? Majdnem kinyírtatok minket! - szólt Walther.
- Öö fiúk? - szólt Alice.
- Nem volt más választásunk, ha nem cselekszünk mi is ott halunk meg mind. -
- Fiúk!- szólt ismét Alice.
- Ahogy elnézem, így sem jutottatok többre. - szólt Walther.
- Hé fiúk, tünjünk már el innen, a zék még mindég jönnek! - szólt hangosan Alice.
- Gyerünk, tudok egy helyet! - szólt a pasas.
- Hé nem megyünk mi veled sehová, egy helikoptert kell hogy elérjünk! - szólt Walther.
- És szerinted kik hívták ide azt a helikoptert? - kérdezte ő.
- A helikopter pilótája parancsot kapott, hogy ha talál túlélőket szállítása el őket egy támaszpontra ami nincs messze innen. - folytatta az alak.
- Várj,  szóval akkor te tudod, hogy hol van a vírus ház? - kérdezte Frenk.
- Igen, elviszlek oda titeket. -
- Ott egy terv. - szólt Alice.
- A nevem Alex. - szólt ő.
- Frenk. -
- Alice vagyok. -
- Walther, csak ennyit kell hogy tudj. -
- Oké srácok, a vírusház nincs túl messze, de mielőtt oda elmennénk, el kell mennünk a parancsnokságomhoz, útba esik és lehet hogy ott is vannak túlélők. - szólt Alex.
- Király, csak le akarom szegezni előre, hogy van egy két táram a mekimbe és nem félek használni, ha bármi hülyeséget tervezel. - szólt Alice.
- Oké kölyök, észben tartom. - szólt Alex.
- Hé! - szólt Alice.
- Te mit gondolsz? - kérdezte Frenk.
- Nem tudom... - szólt Walther.
- Megnézhetnénk, nem ártana egy kis ellátmány. - szólt Frenk.
- Na jó " Alex Gump " mutasd az utat, de ne feledd, rajtad tartom a szemem. - szólt Walther.
- Ahogy akarod, " Fő vadász úr ". - szólt Alex.
A négy fős csapat tovább indult az utcán.
- Mit tudsz erről az egészről? - kérdezte Frenk.
- Nem sokat, amikor először hallottam, hogy az emberek meghalnak aztán átváltoznak nem tudtam elhinni... Aztán amikor szembe találtuk magunkat a zénókkal leesett az állunk, olyan volt mint egy kibaszott horror film. - szólt Alex.
- És arról tudsz, hogy van pár mutáns zombi? - kérdezte Walther.
- Igen, azt sem hittem el, de az előbb látottak után már nem kételkedem. - szólt Alex.
- És a vírus? Van bármi ötleted, hogy honnan jött? - kérdezte Alice.
- Nincs, mi is csak találgattunk... - szólt Alex.
Az utca csendes volt, az úton autóroncsok álltak és itt ott hevert egy két kidőlt utcalámpa is. Egy sikátorban egy lángoló szemetes kuka sűrű büdös füstöt árasztott.
- Fuuj... - jelentette ki Alice és tenyerével eltakarta arcát.
A sűrű füstből kisétált három fertőzött.
- A francba! - szólt Alex és lebukott egy autó mögé, a többiek ugyanígy tettek.
- Szívtelenek... Egész nap ilyenekkel futunk össze. - szólt Frenk.
- Voltak jelentések dolgokról amik rosszabbak mint a zénók, de semmit nem fejtettek ki részletesen. - szólt Alex és átállította M16 -án a lövedék szabályzót egyes lövésre.
- Soha nem szerettem az M16 okat, adj egy AK - t és öcsém jöhetnek amennyien csak akarnak. - szólt Walther.
Alex kilépett az autó mögül és célra tartotta fegyverét, majd három lövést adott le. Mind a három fertőzött lyukas fejjel terült el az aszfalton.
- Nekem bejönnek. - szólt ő.
- Gyerünk tovább, mielőtt mégtöbb felbukkan. - szólt Frenk.
A csapat besétált az utcán gomolygó sűrű füstbe.
- Juuj, kiégnek a szemeim... - panaszkodott Alice.
Pár métert előre haladtak a roncsok között, majd az út közepén belebotlottak egy hatalmas betonfalba.
- Ez meg mi? - kérdezte Frenk.
- Szerintem ez egy fal Frenk, Alice szerinted? -  kérdezte Walther.
- Úgy tűnik, hogy az... De nem biztos, egyáltalán nem biztos. - viccelődött Alice.
- Ez a fal nem kéne, hogy itt legyen... - szólt Alex és végig sétált a fal mellett.
- Hát ez fasza, most merre? - kérdezte Frenk.
- Hé nézzétek! - szólt Alice és egy bevásárlóra mutatott ami nem volt messze tőlük.
- Lehet, hogy azon keresztül megkerülhatjük. - szólt Walther.
- Gyerünk! - szólt Alex.
A bevásárló parkolójában pár fertőzött botorkált.
Amikor meglátták a túlélőket rögtön feléjük rohantak.
Alex M-16 ával fejbelőtt kettőt közülük, mire még több felbukkant egy közeli sikátorból.
- Nyomás a bejárathoz gyerünk! - szólt Frenk.
- Fiúk, nem nyílik az ajtó, biztos meghibásodott. - szólt Alice.
- Fedezzetek, majd én kinyitom! - szólt Alex és kezeivel megragadta az ajtó két szárnyát, majd széttolta őket.
- Siess már, mingyárt ideérnek! - szólt hangosan Walther.
- Frenk, az ütődet. - szólt ő.
Frenk a baseball ütőjét betámasztotta az ajtó két szárnya közé.
- Befelé, gyerünk! - szólt ő.
Miután mindannyian beléptek a bevásárlóba Frenk elvette az ütőjét és az ajtók újra becsukódtak.
- Találnunk kell egy hátsó kijáratot. - szólt Frenk.
- Előbb nézzünk szét, szedjünk össze mindent amit lehet. - szólt Alex.
- Oké akkor ti nézzétek át a jobb oldalt, miénk a bal, gyere Alice. - szólt Walther.
- Találkozunk a hentes pultnál. - szólt Frenk és elsétált Alexel.
A bevásárló úgy nézett ki mintha egy hurrikán tombolt volna keresztül rajta. Az áruk nagy része eltűnt, vagy a földön hevert.
- Basszus, ezt a helyet is alaposan szétszedték. - szólt Walther.
- Valahogy ez nem lep meg... - szólt Alice majd letérdelt és elkezdett turkálni egy kis dobozban.
- Hé nézd, ez a "Betolakodó"... Basszus, imádtam ezt a képregényt. Kár, hogy csak a harmadik szezonig csinálták. - szólt Walther és levett a polcról egy képregényt.
- Te is olvastad? Én is szerettem, nemtom, hogy miért nem csináltak animét belőle. - szólt Alice és a dobozból egy halom nyalókát halászott ki.
- Én sem tudom, de király lett volna az biztos. - szólt Walther.
- Te is szereted az animéket? - kérdezte Alice mosolyogva.
- Hát, nem keveset néztem őket. - szólt Walther.
- Mm.. Ez plusz pontot jelent nálam, máris kedvellek Walti. - szólt Alice.
- Heh, ne hívj így... "Ali". - szólt Walther mosolyogva.
- Te szeméét! - szólt Alice és kinyujtotta nyelvét.
- Amúgy, ez az Alex figura... Te bízol benne? - kérdezte Walther.
- Majd elválik. - szólt Alice.
- És bennünk? - kérdezte Walther.
- Igen Walti. - szólt ő.
Egy másik sorban Frenk és Alex álldogáltak.
- Huh, ennyi cigi elég lesz addig még a pokol megfagy. - szólt Alex és tele tömte táskáját.
Frenk a polcnál állt és levett négy zipó gyujtót.
- Tessék, hacsak a seregnél nem tanítanak ősemberes tűzgyujtást szükséged lesz egy ilyenre. - szólt ő és odaadott egyet Alexnek.
- Kösz Frenk, valóban kellhet. - mosolygott Alex.
- Merre van a parancsnokság? - kérdezte Frenk.
- Nincs messze, pár sarok innen. - szólt Alex és rágyujtott.
Frenk felvett a földről egy rakás csipszes zacskót és táskájába rakta, majd egy hűtő polcról levett egy doboz fánkot.
- Kissé megéheztem, ha nem bánod harapok valamit. - szólt ő.
- Én ugyan nem, de haladjunk közben. - szólt Alex és kifújta a füstöt.
A hentes részlegnél találkoztak.
- Találtatok valamit? - kérdezte Alex.
- Csak édességet, sütit, csokit, meg üdítőket. - szólt Walther.
- Nagyszerű, cola van? - kérdezte Frenk, közben csipszet ropgtatott.
- Van hát. - szólt Walther.
- Ja, itt van két gyujtó, kellhetnek. - szólt Frenk és odaadta az öngyujtókat.
Alice a hentespult mögé lépett. A pulton egy véres vágódeszka mellett egy kisebb bárd hevert.
- Juuj, ezzel szétszedek egy párat. - szólt ő hangosan és felemelte a bárdot, ránézett a fiúkra akik egytől egyig meglepődött arckifejezéssel bámultak rá.
- Mi az? - kérdezte Alice.
Alex megcsóválta fejét:
- Induljunk, eleget időztünk már itt. - szólt ő.
- Többször láttam már, hogy megnyomnak egy piros gombot és kinyílik egy ajtó ami az épület végére vezet. - magyarázta Frenk.
- Ez az? - kérdezte Alice és megnyomott egy falon lévő piros gombot.
Egy kis lámpa pirosan pislákolt, majd kissé csikorogva kinyílt az ajtó.
- ALIIICE! - szólaltak fel szinte mindannyian.
- Hehe, bocsi. - szólt Alice és megvakarta fejét.
Az ajtó mögött egy kisebb sötét folyosó volt, a végén egy villanykörte pislákolt.
- Na jó, ki megy előre? - kérdezte Alex.
- Majd én. - szólt Frenk és belépett a sötét folyosóra, majd elővette elemlámpáját és felkapcsolta. Alex követte és ő is felkapcsolta M-16 án a kislámpát.
- Hé Ali, erre szükséged lesz. - szólt Walther és átnyujtotta Alicenek az elemlámpáját.
- Nekem van ez. - szólt ő ismét és felkapcsolta a micijéban lévő lámpákat.
A sötét folyosó végén egy nyitott ajtó állt.
- Erre, itt a hentes műhely. - szólt Frenk.
A csapat besétált a sötét műhelybe és az épület vége felé vették az irányt.
Hirtelen egy visító hangot hallottak. A csapatot átrázta a hideg, megálltak és a sötét műhelyt kutatták lámpáikkal.
- Tünjünk innen. - szólt Walther.
Egy kisebb szobából kirontott egy fertőzött és Alicenek szaladt.
- Hú baszki! - szólt Alice ijedtében, majd visszalökte a fertőzöttet és a fejébe vágta a bárdot.
- Szép volt kölyök. - szólt Alex.
- Kösz, tata. - szólt Alice.
- Úgy tűnik megvan a hentes. - szólt Frenk.
- Szívtelen. - szólt Walther.
Ekkor még egy visító hang hallatszódott, hangosabban mint az előző.
- Na spuri! - szólt Alex.
- Erre. - szólt Frenk.
- Nézzétek ott az ajtó... Ali? - szólt Walther és körülnézett Alice után kutatva.
Alice a sötét műhelyben állt és eltátott szájjal bámult be egy sötét kamrába. Walther odalépett hozzá.
- Alice. - szólt ő.
Alice egy mukkot sem szólt, csak kinyujtotta karját és újjával a sötét szobába mutatott.
Bent a földön egy emberi hulla hevert, felette egy brutálisan deformálódott fertőzött térdelt. Ruházat nélküli testét ragyák borították, feje teljesen felpuffadt, szemei borsónyi nagyságúra zsugorodtak, orra egy disznóéra hasonlított, a fülei helyett csak apró lyukak voltak.
Vékony végtagjai végén csápszerű újjak voltak. Kezével a holttest mellkasában turkált, majd kitépte a szívét és kinyitotta hatalmasra nyúló száját amiben szabálytalan nagyságú fogak ékesedtek, végül bekapta a szívet és csámcsogva összerágta miközben mindvégig Waltherékat figyelte.
Közben Frenk lépett oda hozzájuk. Ahogy meglátta a fertőzöttet megdermedt, majd ijedtében felkiáltott:
- AZ MEG MI A SZAR?! -
Alice ránézett és felkiáltott:
- FUTÁS! -
A fertőzött kizökkent viszonylag nyugodt állapotából és egy asztalt átugorva a túlélők felé rohant.
Waltherék egy fejvesztett rohanásba kezdtek a hátsó ajtó felé, miközben a fertőzött mindvégig mögöttük rohant ijesztően fura és kecses mozdulatokkal.
Az ajtó nyitva állt, a túlélők kirohantak rajta és ekkor Alex egy hatalmas lendülettel bevágta az ajtót.
- Mi tartott idáig, majdnem elkapott titeket. - szólt ő és célratartotta fegyverét. A többiek rémülten ugyanígy tettek. Bentről hangos visítások és dörömbölések hallatszódtak.