Hátrahagyva { Fejlesztés alatt }

Véres ünnepek 5#

" A tömbház "
" Mindig is útáltam a síelő táborokat, nem is tudom, hogy miért egyeztem bele ebbe a hülyeségbe. Épp a mi szerencsénk volt, hogy akkor utaztunk volna át ezen a városon amikor a katonaság lezárta az utakat. Onnantól elég gyorsan rosszra fordult minden.
Az emberek sorban kapták el a vírust, köztük Roxi is. Egy órán belül átváltozott, később megharapta Davidet és ő is átváltozott. Nem volt más választásunk, tudtuk, hogy mit kell tennünk.
Az emberek sorban hullottak körülöttem, csoda hogy én még nem kaptam ezt el... Az utóbbi két napban egy tömbház legfelsőbb emeletén a legfelső lakásban húzódtam meg. Tisztán láttam mindent ami az utcán folyik. Már úgy tűnt, hogy a remény halott, ugyanúgy mint mindenki más, de akkor megpillantottam két srácot. Nem semmi lövöldözést rendeztek az üzleteknél, mielőtt behúzódtak egy tankba. Egész este gondolkodtam a dolgon, ha az ő helyzetük is épp annyira reménytelen mint az enyém, akkor valahogy szólnom kell nekik, hátha segíthetünk egymáson. Lehet, hogy ettől függ majd hogy ki e jutok innen élve." 
Walther a tank egyik nyílásán bámult kifelé az utcára.
- Úgy nézem behavazott... - szólt ő és leült Frenk mellé.
- Mennyire? - kérdezte Frenk.
- Nem vészes, max egy-két centi szerintem... - szólt Walther és kinyitott egy mexikói zöldséges tonhal konzervet, majd egy kis katonai fémdobozból kihalászott magának egy villát.
- A vadakkal mi a helyzet? - kérdezte Frenk.
- Odakint lófrálnak, szerintem elfelejtettek minket... - szólt Walther és halkan evett.
- Nem értem, hogy tudsz ilyenkor enni... A helikoptert kéne keresnünk. - szólt Frenk.
- A reggeli fontos, a helikopter meg ki tudja merre jár. - szólt Walther.
- Pff, a reggeli fontossága most a legkevesebb problémánk... Inkább azon agyaljunk, hogy hogyan jutunk ki innen. - szólt Frenk.
- Pillanatnyilag az én legnagyobb problémám az, hogy nem friss kenyeret találtál... Amúgy meg üres hassal nem megy a gondolkodás. - viccelődött Walther.
- Aszta, de igényes itt valaki. - mosolygott Frenk és most ő bámult ki a nyíláson.
- Nem kérsz belőle? - kérdezte Walther.
- Nem kösz, mondtam hogy nem vagyok oda érte. - szólt Frenk.
Walther vállat vont.
- Ahogy akarod... Szólj ha kigondolsz valamit. -
Hirtelen a tank rádiója zúgni kezdett.
- Hé, hallod ezt? - kérdezte Frenk.
- Ja. - szólt Walther.
A rádió abbahagyta a zúgást és ekkor megszólalt egy fiatal női hang:
- Hé fiúk, jól elvagytok ott bent? -
Frenk és Walther egymásra néztek.
- Vedd már fel. - szólt Frenk.
Walther a rádióhoz kúszott.
- Öö... Heló? - szólt ő.
- Hali, heh... ezek szerint hallotok engem... Szuper! - hallatszódott a rádióból.
- Ja, gondolom elég király dolog. - szólt Walther.
- Milyen ott bent? - kérdezte a hang.
- Elég kényelmes, és nálad? - kérdezte Walther.
- Jól el vagyok, innen tökéletes kilátás nyílik az utcára. Te a kabátos, vagy a sapkás vagy? - kérdezte a hang.
Walther Frenkre nézett.
- A kabátos... - szólt ő.
- Hé mond meg a haverodnak, hogy szépen kezelte a gépfegyvert. -
- Hé Frenk, azt mondja, hogy szépen kezelted a gépfegyvert. - szólt Walther.
- Öö, kösz? - nézett értelmetlenül Frenk.
- Amúgy szép hangod van... - szólt Walther a rádióba.
- Köszi zöldkabát, a tiéd se rossz. - szólt a hang.
- Szóval akkor hol is vagy? - kérdezte Walther.
- Egy tömbház legfelsőbb lakásában, itt húzódtam meg az elmúlt napokban... - szólt a hang.
- Jól hangzik a kéród, nem bánod ha benézünk? - kérdezte Walther.
- Persze, kérlek! Örülnék neki... -
- Hé Frenk látsz valamit? - kérdezte Walther.
- Melyik tömbház? - kérdezte Frenk.
- Oké, figyelj mi most kimegyünk... Tudnál adni valami jelet, hogy pontosan hol vagy? - kérdezte Walther.
- Persze, kitalálok valamit... Siess kérlek... -
- Adj pár percet! - szólt Walther, ezután a rádió sisteregni kezdett, majd elhalkult.
- Francba, elment a jel... - szólt Walther.
- Pakoljunk össze és induljunk. - szólt Frenk.
- Mennyi lőszered maradt? - kérdezte Walther.
- Egy és fél tár a sörétesbe, a többi megvan még, neked? -
- 16 töltény, a többi pisztoly lőszer, nem ártana spórolni. - szólt Walther és elővette baltáját.
- Ja és itt vannak még ezek is. - szólt ismét Walther és átnyujtott két gránátot Frenknek.
- Azt mondta, hogy lát minket, szóval akkor nem lehet messze... - szólt Frenk.
Walther megragadta a tank fedelét:
- Gyere siessünk! - szólt ő és kilökte a fedelet.
Mindketten kimásztak a tankból.
Először Walther ugrott le rólad és baltájával rögtön szétcsapta két fertőzött fejét.
Frenk is követte és egy hátulról feléjük bicegő fertőzött fejébe szúrta a feszítővas egyenes felét.
- Gyerünk! - szólt Walther és előre sietett.
Egy közeli sikátorból négy fertőzött sétált ki, amint meglátták Waltherékat rögtön futásnak eredtek.
Walther meglökte az egyiket utánna a fejébe vágta a baltát, majd lábával elrúgta. Rögtön utána jött a másik is, Walther egy gyors és erős suhintással szétcsapta a fejét.
Közben a másik kettő Frenkre támadt. Frenk az egyik fejébe szúrta a feszítővasat, a fertőzött eldőlt.
Ekkor villámgyorsan előhúzta baseball ütőjét és egy hatalmas csapást mért a másik fertőzött fejére, majd amikor az is eldőlt többször is rávágott a fejére.
- Szép munka. - szólt Walther.
Frenk a földön fekvő fertőzöttekre nézett. A mellkasuk bal felén egy véres lyuk tátongott.
- Hé, nem veszel észre ezeken valami furát? - kérdezte Frenk.
- Mindnek ott van a testén az a lyuk és mindnek ugyan ott. - szólt Walther. Frenk letérdelt és megállapította:
- Eltűnt a szívük... -
- Ez beteg... Mi képes erre... - álmélkodott Walther.
- Nem tudom, de nem szeretnék összefutni vele. - szólt Frenk és felállt, majd kihúzta a fertőzött fejéből a feszítővasat.
Az utca végén két kisebb tömbház állt, a többi pár utcával odébb volt.
Waltherék meghúzódtak egy autó mögött.
- Reméljük, hogy ezek egyikében van, a másikokhoz eljutni nehezebb lesz. - szólt Frenk.
- Várnunk kell a jelre, gyere. - szólt Walther.
- És mi lesz az? - kérdezte Frenk.
- Nem tudom, azt mondta, hogy kitalál valamit. - szólt Walther.
A közeli tömbház előtt pár fertőzött botorkált.
Hirtelen a legfelsőbb emelet egyik ablaka kinyílt és egy szék repült ki rajta, amikor földet ért egy fertőzöttet döngölt az aszfaltba.
Waltherékat kissé váratlanul érte ez a látvány, egy röpke pillanatra elámultak.
- Ez lesz az. - szólt Walther.
A csattanásra felfigyeltek az utcán álldogáló fertőzöttek és se perc alatt a srácok felé vették az irányt.
- Picsába, spóroltunk eleget! - szólt Frenk és shotgunjával tüzet nyitott.
Walther is így tett, a fertőzöttek a közelükbe sem érhettek.
Hirtelen az egyik házból egy újabb tucatnyi fertőzött rohant ki.
Frenk megragadott egy kézigránátot, kihúzta a bisztosítékot és a rohanó fertőzöttek közé vágta.
- Vigyázz, gránát! - szólt közben.
A gránát felrobbant és darabokra tépkedte a fertőzötteket.
- Szép volt Frenk! - szólalt fel Walther.
Hirtelen az utca végéről egy hatalmas vonyítás hallatszódott, pár másodpercen belül egy hatalmas fertőzött tömeg jelent meg az autók között. Mind úgy futott feléjük mintha semmi sem állhatna az útjukba.
- Frenk, erre! - szólt Walther és befutott egy kisebb sikátorba, Frenk követte.
A sikátor falánál egy hatalmas kuka állt.
- Walther, segíts! - szólt Frenk.
A srácok eltorlaszolták a sikátor bejáratát a kukával.
- Gyorsan, mielőtt ideérnek! - szólt Walther és a sikátor végében lévő tűzlétrához szaladt.
- A picsába, de kurva nagy szerencsénk van! - szólalt fel Frenk.
- Siess már! - kiáltott Walther és mászni kezdett felfelé.
Közben a fertőzöttek férelökték a kukát mintha ott se lett volna.
Frenk is felmászott Walther után, majd felhúzták a tűzlétrát.
A lent álldogáló fertőzöttek örjöngtek és magasra emelt karokkal kapadoztak a levegőben.
- Heh... Ezt is megúsztuk... - lihegett Frenk.
- Gyere, legfelül biztonságosabb... - szólt Walther és tovább lépkedett a lépcsősoron.
A srácok felsétáltak a tömbház tetejére, majd kifujták magukat.
Frenk lenézett és a másik utcában lévő negyedet figyelte.
Közben Walther leült a fal mellé.
- Hé, a negyedben nincs annyi belőlük... - szólt Frenk.
- Viszont a lőszerünk jóformán még annál is kevesebb... - szólt Walther.
Hirtelen a tömbház tetején álló kis helység ajtaja felől dörömbölés hallatszódott.
- A picsába, mi jöhet még? - kérdezte Frenk.
Mindketten rémülten figyelték az ajtót és célra tartották fegyvereiket.