Just stay here with me [L.T.] (BEFEJEZETT)

6.rész "Szemei csukva voltak,..."

Faith szemszöge:

Hangos kiabálásra ébredtem. A hideg föld teljesen átáztatta a ruhámat. Vaksötét volt, csak néhány fényfoltot láttam.

-Vanessa Peters!-ordították.

A szemeim kipattantak, és felültem.

-Tudjuk hogy itt van! Jöjjön ki!-szólították.

Körbenéztem a kis barlangszerűségben.

Vanessa a bejáratától nem messze térdelt, feltett kezekkel.

Basszus!

-Önnel van Faith Evens?-kérdezték.

Hallottam a rendőrkutyák csaholását. Ha Vanessa hazudik, a kutyák ki fognak engem is szagolni.

-Nincs-válaszolt gondolkodás nélkül.

Kicsit oldalra sandított, vagyis rám.

Ráztam a fejem, hogy ne hazudjon, de csak egy megnyugtató pillantást kaptam.

-Álljon fel, és feltett kezekkel jöjjön ki!-adták a következő parancsot.

A barna hajú lány szemrebbenés nélkül felállt, és kisétált.

Még levegőt venni se mertem, mert féltem, hogy lebukok.

Hallottam, ahogy a bilincs csattan Vanessa kezén, majd lépteket hallottam, és motorok zúgását.

Kocsiajtók csapódtak, és a jelek szerint elhajtottak.

Megkönnyebbülten lehunytam a szemem.

Vártam néhány percet, hogy biztosan elmentek-e, majd óvatosan kinéztem.

-Ne mozduljon!-kiabálták mindenfelől, és egyszerre legalább tíz fegyveres termett körülöttem.

Louis szemszöge:

-Ezt nem hiszem el!-csapta le a telefonját Fizzy.

A készüléket ledobta a földre, és a hajába túrva leroskadt az egyik kanapéra.

-Mi a baj hugi?-vettem fel az iPhone-t a padlóról. A képernyője betört, de szerintem működik.

-Csak.....Jonathan-sóhajtott fel.

A pasija.

-Mit csinált már megint?-kérdeztem.

-Bunkóskodik egy hete, nem veszi fel a telefont, nem válaszol az üzeneteimre, és a suliban is kerül. Lemondta az összes találkozónkat, és tökre elzárkózott tőlem.-szipogott.

Ismerem Félicité-t, és tudom, hogy nem szokott ilyenek miatt ennyire kiakadni. Plusz, néhány könnycsepp buggyant ki a szeméből.

-Tudom, hogy van még valami..... Igazam van, ugye?-kérdeztem.

Lassan bólint egyet, és szipogva belekezd a mesélésbe.

-Tegnap délelőtt elmentem hozzá, hogy megbeszéljük ezt az egészet. Előtte próbáltam hívni, de nem vette fel. Amikor odaértem, az ajtó zárva volt, de a pótkulccsal be tudtam menni. Amint beléptem a lakásba egyből rossz előérzetem volt. Beljebb mentem, és egyenesen a szobája felé indultam. Benyitottam, ő....ő meg valami szőke hajú csajjal hempergett. A szobában félhomály volt, de úgy is ki tudtam venni a lány arcát. Avery, a legjobb barátnőm volt. Amikor Jonathan észrevett, ellökte magától a lányt. Avery amilyen gyorsan csak tudott, kiment a szobából, Jonathan viszont meg akarta magyarázni nekem...-itt újabb sírógörcs jött rá.

Egy ideig hallgatott, de aztán megtörölte a szemét, és folytatta.

-Azzal az indokkal állt elő, hogy csak azért feküdt le majdnem a legjobb barátnőmmel, mert én....mert én még nem akartam.... Már régóta célozgatott arra, hogy jó lenne, ha beadnám neki a derekamat, de én túl korainak éreztem. Egy hónapja vagyunk....illetve voltunk együtt, és nem akartam rögtön az ágyában kikötni. Ezt neki is elmondtam, de erre csak azt mondta, hogy azt hitte, ugyanolyan könnyen kapható kis ribanc vagyok, mint a többi. Konkrétan közölte velem, hogy csak a szexre kellettem volna neki. Itt lett elegem és...megpofoztam. Ő elkezdett kiabálni velem, és a falhoz szorított. Olyan erősen szorította a csuklómat, hogy tiszta kék-zöld foltos lett. Aztán megfenyegetett, hogy ha ezt elmondom valakinek, akkor megkeres, és tönkreteszi az életemet. Ezek után amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam a házából. Most pedig írt egy sms-t, hogy meg akarja beszélni, de elküldtem a francba.

Fizzy ekkor már szó szerint zokogott. Egész teste rázkódott a sírástól.

Leültem mellé, és jó szorosan átöleltem. Ismerem, és tudom, hogy ilyenkor csak erre van szüksége.

Rögtön hozzámbújt, és fejét a nyakamba temette. A bal kezén felgyűrődött a pulcsija, és megláttam a kék-zöld foltokat.

Hihetetlenül ideges voltam. Sosem volt szimpi ez a Jonathan gyerek, de nem godnoltam, hogy idáig elmegy.

Félicité még egy óra elteltével is belém kapaszkodva sírt. Aztán kezdett elcsemdesedni, és végül már csak a szuszogását hallottam.

Kicsit eltoltam magamtól, hogy lássam, tényleg elaludt-e. Szemei csukva voltak, arcán fekete foltokban a lefolyt sminkje éktelenkedett, a szeme környéke piros volt a sok sírástól.

Felálltam, felemeltem őt is, és felvittem a szobámba. Letettem az ágyra, és betakartam, majd adtam egy puszit a homlokára, és kimentem a szobából.

A nappaliba visszatérve bekapcsoltam a tévét. Megállapodtam egy random csatornánál, kicsit hangosabbra raktam, és a konyhába mentem. A téve hangja behalattszódott.

Valami kaját kerestem, amikor egy, a tévében elhangzó mondat hallatán kiesett a kezemből az addig szorongatott csipszes zacskó.

-Megtalálták a londoni elmegyógyintézetből elszökött betegeket!

=============

Istenem, annyira szégyellem magam!

Remélem, kárpótoltalak titeket valamennyire!

Kövi rész vagy jövőjéten vagy talán most hétvégén. Még nem tudom sajnos.... :/

Ha tetszett, hagyj nyomot magad után!

Anna xx