1.rész "Teljesen lesokkoltam"

911 95 11
                                    

Louis szemszöge:

-Louis, tudod mennyire maga alatt van?-csattant fel Fizzy a vonal másik végén.

Felsóhajtottam.

-El tudom képzelni...-motyogtam.

-Miért nem látogatod meg? Nagyon örülne neki! Hiányzol neki!-mondta.

-Szerinted a nyakamba ugrana, ha beállítanék hozzá majdnem fél év után úgy, hogy eddig egyszer se mentem be hozzá?-kérdeztem kicsit ingerültem.

Félicité a vonal tulsó végén felsóhajtott.

-Nem ezt mondtam... Nézd Louis, tudom hogy hiányzik neked. Biztos vagyok benne, hogy szeretted!-jelentette ki.

Teljesen lesokkoltam.

-A hallgatásodat igennek veszem. Szóval, mikor szállsz repülőre, hogy elgyere látogatóba?

Szinte láttam magam előtt, ahogy felhúzza a szemöldökét.

-Tomlinson megbeszélés!-kiabált Paul a folyosóról.

-Fizzy mennem kell, munka van...-kezdtem bele, de félbeszakított.

-Gondoltam...Örülök, hogy vígan éled az életed...nélkülünk!-mondta gorombán, és rám csapta a telefont.

Visszahívtam volna, hogy tiltakozzak, de igaza volt. Az utóbbi öt hónapban csak egyszer mentem haza a családomhoz.

-Tomlinson nem szólok mégegyszer!

Felsóhajtottam, zsebre raktam a telefonomat és kimentem a hotelszobámból.

-Hol van Horan és Styles?-kérdezte a menedzserünk.

-Niall a minihűtőből zabál, Harry meg Kendall-el beszél telefonon-ásított egyet Zayn, akit Paul szokás szerint felkeltette.

Zayn rengeteget alszik egyébként, emiatt Paul-lal rengeteg vitájuk van.

-Nem hiszem el-morgott a nagydarab férfi, majd elindult a 234-es szobába.

-Horan!-ordított.

Fél perccel később Niall kiszaladt a szobából egy szendviccsel a kezében.

Paul ezután Hazz-t rángatta ki a szobájából, és kezében Harry iPhone-ját tartotta, amit a göndörke próbált elvenni tőle.

Érdekes harc volt.

Miután összeszedtük magunkat, elindultunk a megbeszélésre, ahova egy fekete furgonnal vittek minket.

Faith szemszöge:

-Bevalljak neked valamit?-kérdezte a pszichológusom az aznapi kezelésen.

Már kisírtam magam Louis miatt, úgyhogy nem nagyon van hangulatom ehhez.

-Felőlem-vontam meg a vállam.

-Az elejétől fogva tudom, hogy te nem vagy idevaló. Azt hiszem, neked csak a saját makacsságodat kéne legyőznöd, és el kéne mondanod azokat a dolgokat, amik veled történtek. Ha ezt megteszed, akkor kikerülhetsz innen.

Rögtön felkaptam a fejem.

-Mielőtt még bármit is mondanál Faith, gyógyszerek is kellenek a gyógyulásodhoz. Ahhoz, hogy a hangok eltűnjenek a fejedből, és ne halucinálj nem csak beszélned kell!

A számba harapva bólintottam.

-Tudom, hogy ki akarsz innen kerülni. Ha rám hallgatsz, akkor elmondasz mindent, és nyugodtan hazamész a családodhoz.

Tekintetemet végigvezettem Mrs. Jayson-on, és gúnyosan elmosolyodtam.

A családomhoz.

Mekkora hazugság.

-Nem akarom, hogy elítéljenek.-vallom be.

-Senki nem fog elítélni, Faith! Most viszont lejárt az időnk! Gondolkozz el azokon, amiket mondtam!-mosolygott rám.

Két nagydarab őr már mellettem is termett. Felrángattak, és visszavezettek a szobámba.

Just stay here with me [L.T.] (BEFEJEZETT)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora