Just stay here with me [L.T.] (BEFEJEZETT)

15.rész "..az arcomat simogatta..."

Faith szemszöge:

-Ugye tudod, hogy mostmár együtt kell dolgoznod velem Faith?-nézett a szemembe a pszichológusom.

Sóhajtva bólintottam.

-Rendben. Jól tudom, hogy három dolog történt veled ugye?-húzta fel a szemöldökét.

-Igen.

A kezemet tördeltem. Feszengtem, egyszerűen szokatlan volt, hogy nem Louis ül velem szemben, és nem az ő kérdései idegesítenek fel.

-Faith nem kell idegeskedned. Én csak segíteni szeretnék neked!-mosolygott rám.

-Tudom, csak még...nehéz-motyogtam.

Hiányzott, hogy nem nézhettem bele Louis kék szemeibe, miközben egy újabb ostoba kérdést tesz fel.

-Mondd el mi történt veled Faith. Kérlek!

Beharaptam a számat, és bólintottam.
Össze kellett szednem minden bátorságomat, hogy ne rögtön az elején sírjam el magam. Vettem egy mély levegőt, és összegyűjtöttem minden gondolatomat.

Aztán belekezdtem a mesélésbe.

-17 éves voltam. Volt egy fiú, aki nagyon tetszett nekem. Ő eleinte nem vett észre, de aztán egymás mellé ültettek minket és beszélgetni kezdtünk. Megvolt benne minden olyan, ami egy lánynak kellett. Barátok lettünk, sokat lógtunk együtt, és szép lassan mindketten kezdtünk komolyabb dolgokat érezni egymás iránt. Legalábbis számomra komoly dolog volt. Nemsokára elcsattant az első csókunk, és számomra onnantól nem volt kétséges, hogy szeretem. Randizgatni kezdtünk, és egyik nap a suli után követett engem haza. Megállított, és bevallotta nekem, hogy mit érez urántam. Megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője. Igent mondtam neki. Teltek a napok, hetek és mi boldogok voltunk. Aztán elhívott magával egy házibuliba...-muszáj volt szünetet tartanom.

A könnyeim megállíthatatlanul folytak, és az agyamban a lassan három éves emlékek kavarogtak.

-Faith tarthatunk szünetet ha szeretnéd.-simogatta meg a karom a pszichológusom.

Megráztam a fejem, és szipogtam egyet.

-Nem. Mostmár végig szeretném mondani.

Megértően bólintott, és újra nekem szentelte a figyelmét.

-Egy hatalmas kalandnak fogtam fel ezt az egészet. Azelőtt soha nem voltam még bulikban, és nagyon izgultam, hogy milyen lesz. A házban rengetegen voltak. Nem tudom ki volt a házigazda, mindenki úgy érezte magát, mintha otthon lenne. Én és...és Aaron is elvegyültünk a tömegben. Sorra hozta nekem az italokat. Ittam már kirábban alkoholt, de nem olyan sokat mint akkor. Rosszul voltam a sok piától, és megkértem hogy menjünk fel az egyik szobába, had pihenjek le egy kicsit. Beleegyezett. Akkor már mindenem zsibbadt, és nagyon rosszul éreztem magam. Azt hittem hogy csak a hirtelen megivott alkohol mennyiség miatt volt ez. Bárcsak tévedtem volna... Lefeküdtem a szobában lévő ágyra, mire Aaron egyből letámadt. Lefogott, és nem tudtam mozogni. Levetkőztetett, és megtette. Megerőszakolt.

Keservesen zokogtam, ahogy a buli képei a szemem előtt lebegtek. Eszembe jutott hogy mit tett velem életem első nagy szerelme. Borzalmasan éreztem magam. Megtörten és megalázva.

-A buli másnapján otthon ébredtem. Emlékeztem mindenre, és ettől csak még pocsékabbul éreztem magam. A családomnak nem mondtam el. Egy hétig megállás nélkül csak sírtam. Nem mentem iskolába. Anyámék azt hitték hogy beteg vagyok. Egy hét után már kellett mennem. Azt hittem majd a tanulás lefoglalja a gondolataimat, de nem így lett. Ahogy betettem a lábam az iskola kapuján minden megváltozott. Mindenki engem nézett, rajtam nevetett. A tanároktól csak szánakozó pillantásokat kaptam. Mindenki sugdolózott amikor elmentem mellettük. Akkor már titokban tudtam mi történhetett, de azt gondoltam hogy hülyeség. Elindultan az első órámra, de a folyosón megálítottak. Szidtak, hogy milyen egy kurva vagyok, de én mondtam hogy nem tudom miről beszélnek. Az egyik a kezembe nyomta a telefonját. Egy videó volt rajta megnyitva. Az első másodperctől az utolsóig végig kellett néztem, hogy Aaron mit tesz velem. Zokogva rohantam be a mosdóba. Kiderült, csak egy fogadás voltam neki. Drogot rakott a piámba, és megerőszakolt. Ott kezdődött az, hogy hangokat kezdtem hallani. A sok bántás miatt elkezdtem magamat okolni mindenért... Ez lett volna az én első okom...

Minden egyes másodpercet újraéltem. Zokogtam, alig kaptam levegőt, és nem láttam a könnyeimtől. A szívem megint összetört, és újból szánalmasnak és haszontalannak éreztem magam.

-Nagyon sajnálom Faith. Tudom, hogy azt hiszed, ez a te hibád, de nem. Ez soha nem az áldozat hibája!

A szavai nem nyugtattak meg. Annyi bántást kaptam ezzel kapcsolatban régebben, hogy már csak azoknak hiszek.

-Hazamehetek? Nem bírom tovább-suttogtam megtörten.

-Persze. A következő  kezelésen még visszatérünk erre!

Megtörten bólintottam, és elhagytam a helyiséget. Amint becsuktam magam mögött az iroda ajtaját, a fal mentén lecsúszva kitört belőlem a zokogás. Az egész testem rázkódott, és remegett.

-Faith!-hallottam Liam hangját.

Azt mondta megvárja, amíg vége lesz a kezelésnek, hogy ne kelljen egyedül hazamennem.

-Vigyél el innen Liam! Kérlek!-sírtam.

A barna hajú fiú már mellettem is termett, és a kezébe felkapva sietősen elhagyta velem az épületet.

Ezután megszűnt körülöttem minden. Csak annyit éreztem, hogy egyszercsak valami meleg helyre érünk.

Utána átadott valakinek, és nem sokkal később egy puha valamire tettek le.

Valaki betakart, és az arcomat simogatta, hogy megnyugodjak. Fáztam, remegtem miközben lecsukódott a szemem, és akaratom ellenére elaludtam.

_______

Büszke vagyok magamra. Összehoztam egy 777 szavas részt, és négyes lett a föci dogám, amit végig tippeltem, mert lószart nem tanultam.

Remélem megkönnyezted a részt. Ha tetszett hagyj nyomot magad után!

Anna xx