Aranyvér / Szünetel /

8. Elmajszolok egy szerencse sütit

Zoé szemszöge:

Amint befejeztem a beszélgetést útnak indultam, hogy megtaláljam a három jó madarat. A kisistenek főhadiszállására mentem és Nemeziszhez siettem. A nőt a társalgóban találtam meg. 
- Azt mondtad... - kezdtem felháborodottan. 

- Azt mondtam a legerősebbek fognak kikerülni. Azt nem, hogy az élők sorából. - kortyolt bele a délutáni energia italába. 

- Hol vannak? -ültem le vele szemben. 

- Téged ide tudtalak hozni, "Artemisz" - nyomta meg gúnyosan a "nevemet". - Ám a többiek ott ébrednek fel, ami életük legjelentősebb, legfontosabb helye volt.
- A legfontosabb helyük? - ismételtem meg a mondatot. - Mik azok? Hol vannak ezek a helyek?

Nemezisz arcán mosoly játszott. A zsebemre pillantott. Ahová hat nappal ezelőtt a szerencse sütit rejtettem el. Kivettem és a két kezembe fogtam. 

- Mi lesz az ára? - kérdeztem. 

- Majd kiderül. 

Felsóhajtottam és ketté törtem. A papír fecnit kivettem belőle. A sorok kuszák voltak és nem ógörögök amivel még inkább megnehezítették a dolgomat. Beletelt pár pillanatba mire kivettem a szavakat. 

Az első társa, a hatalmak vára

A második alka, északra a farka,

A harmadik mindennek sztárja, 

Az alka kérdésedet várja.

Nemeziszre  néztem. 

- Maga szívat. - jelentettem ki. - Ez egy prófécia, nem szerencse süti!

- A szerencse sütik is egyfajta jóslatok Vadász. -mondta kimérten és ridegen az istennő. 

- Kösz a semmit! - értelmeztem a sorokat. 

Nemezisz a tenyerével összenyomta az energia ital dobozát és odasétált hozzám. Egy pillantást vetett a "jóslatra" és megvonta a vállát. 

- Ezt még Poszeidón fia, vagy akár egy részeg Dionüszosz kölyök is értené! - morogta. 

- És még hülyének is titulálsz... - méltatlankodtam. 

- Helyet keresel nem? - kérdezte. 

- Igen!

- Akkor légyszíves mond meg, mi a franc az a "hatalmak vára"? - macskakörmözött idegesen a levegőbe.
- Basszus. - sütöttem le a szememet. - Az Olimposz. 

- Gratulálok. Legközelebb Poszeidón fiának adok szerencse sütit, ő hamarabb rájön! - a nő kicsit bosszúsan leült a kanapéra, a levegőből előteremtett még egy energia italt, meg egy motoros újságot és az italát kortyolgatva elkezdett olvasni. - Most meg mit ülsz ott?! - nézett rám. - Nyomás!

- Maga mennyi energia italt iszik és mi az a... alka?

Egy lesújtó pillantás volt a válasza. 

- Napi 8-10 és az alka, olyan mint egy pingvin csak tenger parton él és tud repülni. - forgatta a szemét. - Csajszi, Internet, google?! Azt hinné az ember, hogy egy vadász megtalálja a zsákmányát...

- JÓ, akkor találjuk meg őket, illetve majd én.
Maradtam a varázslatnál, mint utazás. Kicsit szerényebb külsőt váltottam, hogy elvegyüljek a tömegben.

New York.
Utálom. 

Zajos. Sehol semmi természet a Central Parkot leszámítva, állandó dugó és a technológia ural mindent 
Az utcákon bóklásztam és próbáltam átkelni a tömegen, hogy eljussak az Empire State Building-ig, ám előtte megtorpantam. 
Miért lenne pont ez a legmeghatározóbb hely az életében bármelyiküknek is.