Aranyvér / Szünetel /

1. Félvér toborzás, mondjuk olyasmi

Thalia szemszöge:

Felemeltem a dárdámat és a szörnyre pillantottam. Békésen fánkot zabált a padon ülve. A halandók a köd miatt csupán egy férfinak látják. A múzeum előtt még kettőt veszek észre, egy iskolás csapattal vannak. Biztos van köztük pár félvér.
- Tiétek az a kettő, az enyém amelyik a padon ül. Keressétek meg a félvéreket, és vigyétek Artemisz elé őket. - adtam ki a lányoknak a parancsot.
Christa és Selena bólintott, majd előre lopakodtak a bokrok mentén. Felemelték az íjaikat és támadtak, az én szörnyem ekkor pattant fel. Elé ugrottam és gondolkodás nélkül beleszúrtam a lándzsámat. 
A szörny gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Vigyáz! - hallottam a hátam mögül egy lány kiáltását. 
Valami megragadta a karom és át lendített a válla fölött, a betonon kötöttem ki, az ajkamba haraptam a fájdalomtól. Tuti kiment a bal karom. Kirántotta ez a szörny a helyéről. Felpattantam. 
A szörny levedlette emberi álcáját. Két fiatalabb küklopsz... mért pont küklopszok? Felemeltem a fegyverem, az egyik szörnyben egy nyílvessző landolt, nem sokat ért ellenük, de annyi időre elterelte a figyelmét, hogy átszúrjam a mellkasát. A másikra néztem. Ismerős volt, nagyon ismerős. A szörny kinyitotta a száját.

- Thalia, tedd le a fegyvert. - mondta Zeusz hangján.

- Régen ennek bedőltem, de már nem. - mondtam hidegen. Meglendítettem a lándzsám, de a küklopsz egy egyszerű legyintéssel kiverte a kezemből. 
Hátra ugrottam , a lábam megcsúszott. Egy fiatal kamasz lány állt be elém és leszúrtra a szörnyet, barna haja hátul össze volt fogva.

- Thalia ez nem a te napod. - mondta kedvesen Artemisz.

- Tudom... - sóhajtottam fel.

- A félvérek.

- Valahol a tömegben. -végig néztem a tömegen két 12-10 év körüli gyermek állt tátott szájjal a csoporttól kicsit eltávolodva. - Ők lesznek azok. - mondtam.

Artemisz biccentett. - A lányt hozzátok elém. A fiút majd vigyétek a táborba.
Hogy őszinte legyek soha nem kedveltem Artemisznek ezt a fajta módszerét, de nem akadályozom benne, jobb a békesség, és imádom a vadászokat. A két gyerekhez mentem.

- Sziasztok... 

Percy szemszöge:

- Aha... Szóval... - kezdte az Észlány, pedig senki se figyelt rá. 
Én azzal voltam elfoglalva, hogy Clarisse a fejemet a helyén hagyja, az ember azt hinné, hogy odaadsz neki egy Arany gyapjút. Majd pár évvel később megajándékozod azzal, hogy eltűnsz és hirtelen minden jó lesz, semmi probléma nem lesz. Erre visszatérsz Gaiát legyőztük, megint szép lenne az élet, ha nem akarnák leszedni a fejedet a helyéről...

- Elég legyen! - mondta Annabeth. - Küldetésen vagyunk. 

- Az igaz, de ha tudtam volna, hogy Jackson is itt lesz, nem jöttem volna. - morogta mellettem Clarisse.

- Tudom, hogy kedvelsz - néztem rá gúnyosan.

- Igen kedvellek - gúnyolódott - És nagy kedvelésemben szívesen betörném az orrod.

- Elég már! - nézett ránk egy szúrós pillantással Annabeth. - A feladatunk, hogy a félvéreket a táborba vigyük. De ha nem egymást piszkálnátok látnátok, hogy a Vadászok megelőztek minket. 

- Akkor itt van Thalia is! - jegyeztem meg.

- Igen itt van valahol. 

Annabeth arcán mosoly játszott. Hiába is mondta, hogy megelőztek minket, egy, ez már nem újdonság, kettő, Thalia olyan mint a testvére, három a barátnőm, csak tudom mit gondol. Kivéve, ha szegecsekről, meg tervrajzokról, meg a matekról beszél, tehát az esetek 25%- ában tudom.