Aranyvér / Szünetel /

13. Amikor minden meginog

Percy szemszöge:

Reggel hatalmasat nyújtózkodva keltem fel az ágyból. Mostanában egyre több álom nyomaszt. Azt hinné az ember, hogy ezt ennyi év után már megszokhatta a félvér... vagy ex félvér... vagy nem tudom most éppen mi vagyok.... Pedig nem.
Felkeltem és a reggeliző felé siettem. Csöppet sem voltam jó hangulatban, ha az álmom igaz, ahogy Hádész személyesen akart megkínozni, kicsit sem áll jól a szénánk. A pavilonba lépve az Artemisz bungaló asztala felé vettem az irányt, amikor észre vettem. Hogy az 1-es kabin asztalánál ülnek.
Mi a...

Mért ül Thalia az apja asztalánál?!

Leültem mellé, mire mindenki elhallgatott. Ja most szegtem meg az egyik szabályt, de nem igazán érdekel. Beszélnem kell Thaliával.
Most.

Egy árny suhant el mellettem és Nico ült le Thalia és közém.

- Nos? - faggattam őt.

- Még nem vagyok benne biztos.
- Megint álmodtam...- szólalt meg Thalia, legszívesebben rá vágtam volna, hogy én is nem is keveset, de végül csak rá pillantottam. - Luke él.

A szemem elkerekedett. Gyorsan elkaptam a tekintetemet.
Luke... azt hittem újjászületett. A szemem sarkából Annabethre pillantottam, azt mondta barátként szereti. De láttam amit láttam. Oda volt a fiúért. Igaz, hogy azóta felnőtt. De a düh valósággal lángolni kezdett bennem.

- Biztos?! Hiszen Luke! Ő... - mondtam szikrázó szemekkel.

- Hős volt Percy! - szólt rám Thalia, majd Nicohoz fordult. - Igazam van, ugye? Nincs odalent.

Nico hezitált. - Nem... Még... Nem tudom... De utána fogok járni.

- Luke... Nevetséges! - mondtam mérgesen - Meghalt, elárult minket.

- Percy! - csattant élesen, de halkan Thalia hangja. - Tudom, hogy él. Érzem... - állt fel az asztaltól, és a Zeusz bungaló felé sietett.
Hallottam, hogy beköltözött, de azt hittem...
Némán figyeltem Thaliát. Sosem láttam még ennyire... kétségbe esettnek. Luke... a fiú a családja volt neki. De Thaliának egyáltalán nem ilyen stílusa van. Ha már ennyire csendes és inkább segélykérő mint dühös a hangja, nagy baj van. Mit tudhat amit mi nem?!

Nicoval aggódva összenéztünk.

- Aggódom Thaliáért... - mondta halkan Nico.

- Thalia... Ő Vadász, az is furcsa, hogy visszaköltözött a Zeusz bungalóba, és nem Artemiszében van a vadászokkal. - feleltem. - Mond meg őszintén Nico, Luke feltámadt?

- Nem vagyok benne teljesen biztos de... úgy tűnik. Gondolod, hogy Thalia... - pillantott a lány után. Mióta figyel ennyire Thaliára Nico?
- Kilép a vadászoktól Luke miatt? - fejeztem be a mondatot. - Szinte biztos vagyok benne, hiszen csak miatta nem fogadta el régen. - jutott eszembe amikor Annabeth elmondta.
- Zászló zsákmányolás lesz este.

- Ah... Már megint?! Úgy is a vadászok nyernek! - méltatlankodtam.
- Én nem leszek itt, utána nézek Lukenak. - állt fel az asztaltól Nico, majd Annabethre pillantott. - Elmondtad már neki?
Megráztam a fejem.
Nem tudom, hogy mondjam el neki, hogy megint egy életveszélyes küldetés vár ránk. Bárcsak nem történne semmi valamelyik nyáron...

- Csak igyekezz, hogy tőled tudja meg és ne Athénétől. - ment el Nico.
Állj! Ezt meg, hogy értette.
Felálltam és átültem a saját asztalomhoz enni.
Niconak igaza van, tényleg nekem kell elmondanom. Pedig annyira szeretném, hogy ebből kimaradjon. Gaia is megviselt mindannyiunkat, a tábor majdnem elpusztult.