Cyntia

4. Rész

Cyntia azon tanakodott, mit tudna felvenni ma: a fehér pöttyös piros ruhácskát, vagy azt a műszálas világoskéket, amit tegnap.
A műanyag, piros asztali tükörben készülődött, míg meg nem cserrent odalent a telefon.
Nyolc óra volt, rajta kívül senki sem volt otthon. Mint a villám, úgy dübörgött lefelé a lépcsőn.
-Halló?! - kérdezte.
-Szia Cyntia! - szólt bele George.
-Szia? Mi a helyzet? - kezdett a csevegésbe a lány. - Ohh, ha már hívtál, szerinted melyik ruhát vegyem fel? A pöttyöset vagy a világoskéket?
George nem akart ebbe belemélyedni.
-Abban én nem hiszem hogy tudok segíteni - rázta a fejet mosolyogva - Ma, öt órakor lesz egy koncertünk, és Paul mondta hogy jöhetnél.
-Ő mondta? - kérdezte Cyntia - Akkor miért nem ő hívott engem?
-Elment valahova. Én meg itt kávézgatok egyedül...
-Aha... Jó lenne menni nagyon, de nekem akkor még...!
Cyntiának akkor még órája volt a suliban. Előkészítő az érettségire, ami még ugyan messze volt, de már most tartottak ilyen órákat. Vigyorogva felcsillant a szeme: kit érdekel?
-George! Felejtsd el, amit mondam! Ott leszek!

Kicsöngettek az óráról, és a sok lány és fiú a folyosóra sereglett. Hárman már a négy gombafej koncertjéről beszéltek, és szőtték az álmaikat, hogy ki kivel fog összeházasodni.
Cyntia csak annyit jegyzett meg, hogy mindenkiről volt szó, csak Ringoról nem.
Nem volt sok ideje ácsorogni. El akart lógni úgy, hogy valamelyik tanár, vagy a portás ne vegye észre. Lábujjhegyen sétált végig de meg így is kopogott a cipője.
-Cyntia Beak hova megy? - kérdezte élesen a portás.
A lány csapkodva mentegetőzött.
-Csak kijöttem olvasni! Itt jobb a fény!
-Ne bohóckodjon, Cyntia! Nyomás vissza az osztályterembe! - dörrent rá a portás - Papírja van róla hogy elmehet az óráról?
-Nekem csak...- kotorászott a táskájában Cyntia - Egy divat újságom van. Nézze csak azt a rucit milyen csini!
Az újságot gyorsan betekerte, és rásózott a portás fejére. Mire az feleszmélt volna, Cyntia feltépve az ajtót, elrohant.
A legközelebbi buszmegállót kereste. Idegesen dobolt a kezével.
Hova kell mennie? Hogy fog bejutni? Ki fogja várni?
Már megint fájt a feje a gondolkodástól.
Valaki hirtelen befogta a szemét hátulról. Cyntia megfogta piros táskáját, azzal csapdosta őt. Körülötte senki sem segített.
Amikor a lány kiszabadult, meglátta  Graysont. Ötlete se volt, hogy eredhetett utána. Megint megakadt Cyntia szeme a magas srác pihéin, amitől undorodott.
-Te mit keresel itt?! - csattant fel Cyntia.
-Nem! TE, mit keresel itt! - mondta Grayson - Még órád van!
-Neked is, te hülye. Egy évfolyamban vagyunk - szidta le őt Cyntia.
-De engem a portás küldött utánad. Én meg szívesen elvállaltam.
És kicsit elmosolyodott.
Cyntia megint hozzávágta a táskát.
-Te disznó! Nekem oda kell érnem a koncertre, te meg késleltetsz a baromságaiddal!
-Milyen koncertre?
-Ahol te nem lehetsz! - nyújtott nyelvet Cyntia.
Grayson unottan sóhajtott.
-Fogadjunk a "The Beatles" koncertjére!
-Pontosan! Maga Paul fog engem bejuttatni! - vetette fel pimaszul az orrát Cyntia.
-Hiszi a piszi!
-Dede!
-Én miért nem tudnálak bejuttatni? Ezt nézd!
Grayson széttárta a kabátját, ami alatt igazi beatles egyenruhát viselt.
-Jesszus! - szörnyülködött Cyntia - Borzalmasan áll rajtad!
-De miért?! - erősködött Grayson - A saját pénzemből vettem! És CSAK miattad, mert amúgy gyűlölök butikokba járni!
Cyntia flegmán megvonta a vállát.
-Ha a hajad olyan lenne mint az övék, és azokat a borzalmas pihéket is eltüntetnéd a hegyes orrod alól, akkor talán a közelükbe érnél!
A busz eközben jött, Cyntia pedig minden további nélkül felszállt.
Addig nem kezdett el kémlelni kifelé az ablakon, amíg be nem fordultak egy másik utcába. Grayson biztos leforrázva áll még a helyén, és remélhetőleg lekopik róla; ez járt Cyntia fejében. De a fiút nem ilyen fából faragták...
A lány megpillantotta a koncert helyét. Lezárt utak, sok-sok rendőr, és tengernyi ember: megérkezett.
Nem is tudott volna máshol, mert a busz nem közlekedett tovább.
Cyntia a masszív embertömeghez csapódott. Még a szélén volt, nem tudta összezúzni senki. Fél kezével a táskáját szorította maga mellé, a másikkal testet védte.
Egy rendőr sietett mellé ékkor, és elkezdte sűríteni az izgatott tömeget.
Mindenki sikítozott, és bőgött. Cyntián feszült érzés lett úrrá. Egyre beljebb került a tömegben, ahogy sodródott. Vállak lökték meg, kezek csapódtak az arcába, és több cipőben is majdnem megbotlott. Próbált visszakeveredni, de nem volt út hátrafelé.
A könnyei elhomályosították azt, ami előtte volt.
Ekkor egy kar megragadta, és elkezdte kivezetni a maszlagból. Cyntia követte őt kifelé, bárki is volt az. Az emberek szétnyíltak előttük, bár kissé kimeredt szemmel.
Az épület hátsó részéhez érkeztek. Cyntia megtörölte a szemeit, és ellenőrizte, hogy megvan-e még a kistáskája. Nagy levegőket véve fordult...
... Ringohoz
-Ringo?! - tátotta el a száját Cyntia.
-Helló, Cyntia! - mondta Ringo - velem kell jönnöd!
-D-de Paul hívott, és-és-és George hívott telefonon! - próbálta összerakni a dolgot Cyntia.
-Én meg beviszlek, mert engem amúgy se szólítana le senki! - magyarázta Ringo - John meg semmit se fog tenni érted. Felfuvalkodott alak! Most is a hölgyek társaságát élvezi.
Cyntia biccentett, hogy megértette. Hátranézett a tömegre.
-Baj van? Bántottak? - kérdezte Ringo.
-Nem, dehogy, csak... Fáj. - bökte ki velősen Cyntia.
-Figyelj, mindenképp megoldjuk! Csak siessünk, bejuttatlak a helyedre! - sürgette őt Ringo.

A koncert fantasztikus volt, talán Cyntia egyik legnagyobb élménye.
A színpad bal sarkánál nézte a Beatlest, miközben ők koncertet tartottak. Borzalmasan boldog volt, és azért is, hogy nem került neki semmibe, csak egy barátságba hogy bejusson.

*

A Wembley fiú hatalmas csattanással vágta be az ablakot, hogy ne halhassa a koncert hangait odakint. Cyntia odabent van. Nélküle. És hoppon hagyta őt, másodjára is.
Grayson elfolyott dühvel nézte magát anyja tükrében. Hogy lehetne jó neki? Mert ő bizony nem mondd le róla!
Áldozatot kell hoznia.
Egy borotvát vett elő, és megvált attól a pár, férfiasságát jelző szőrszáltól.