Cyntia

8. Rész

John ellépett a kirakat elől, és útnak indult.
Senki más nem tartott vele. Sietősen szedte lépteit, néha körbenézett, hogy valaki követi e.
Cyntia a boltban rögtön felismerte a tollászkodó Lennont, de csak akkor eredt utána, amikor az is megindult. Azelőtt az integetésére sem reagált.
-Viszlát Cyntia! - köszönt hangosan Miranda néni. A lány annyira sietett, hogy nem válaszolt.
Óvatosan lépett, nehogy a fekete cipői véletlenül is megkoppanjanak a betonúton. Meg akarta lepni őt.
A lámpa pont akkor váltott megint pirosra, amikor John már a túloldalon volt.
-AFFRANCBA! - dühöngött Cyntia.
Egy fekete kabátos úr, és egy lassúskodó néni állt mellé.
Cyntia nyakát nyújtogatva követte tekintetével Johnt, de az befordult az utcasarkon. Csak ne menjen messzebb, akkor talán még utol is érheti!
A zöld világítani kezdett, Cyntia pedig átrohant az úttesten, majdnem felborítva az idős hölgyet.
Már nem hallotta az átkot amit rászórtak.
-KEZITCSÓKOLOM BOCSÁNAT! - üvöltötte a levegőbe.
Hirtelen lefékezett.
Lennon az út végén volt; A park bejárata előtt állt, és egy fekete hajú nőre nézett, az meg vissza rá.
Cyntia meghúzta kicsit a szoknyáját. Átment az utca másik oldalára, a lehető legkissebb feltűnéssel, hogy onnan nézhesse tovább őket.
A kuka mögül már valamelyest többet látott.
A nő japán volt. Nem volt a legszebb: valami más tette azzá.
Lennon megvakarta a tarkóját, és leszakított egy aprócska virágot a fűben, majd neki adta.
Cyntiának, ahogy leskelődött, ekkor villant be az agyába John Cyntiája. Az a feldúlt hangú.
Ő tud arról, hogy mi folyik a tudta nélkül? Legjobb ha felkeresi Paul lakását, és elmond neki mindent.
Lassan hátrált, és futásnak eredt.

-Hát az anyja lánya!
Cyntia a női nevetésre visszahúzza kicsit a kezét. Nem hallotta a vicc elejét, de nem ez volt a probléma. Ki lehet az odabent?
Az ökléből már kiment a vér, úgyhogy inkább a cipője sarkával koppantott hármat.
Egy perces mozgolódás után Paul nyitott ajtót.
-Cyntia! - szaladt fel a szemöldöke meglepetten - hogyhogy itt vagy?
-Csak... Kérlekszépen, olyan dolgot láttam hogy hűűű, szóval engedj be! - beszélt össze-vissza Cyntia.
-Paul, kivel beszélsz? - kérdezte a női hang odabentről.
-Senki, csak egy ismerős! - kiáltotta vissza a basszeros, majd elállt az ajtóból.
A lány beljebb került.
-Cyntia, ő itt Linda!
A nőnek hosszú szőke haja volt,  fényképezőgép lógott a nyakában, és egy szintén szőke kislány lovagolt a térdén. Mosoly üllt az arcára.
-Helló! Linda Louise Eastman! - rázott kezet bemutatkozva.
-Üdvözletem! - lelkesedett fel Cyntia - Én meg Cyntia Beak vagyok kéremszépen.
-Örvendek!
A bemutatkozás után itt volt az idő a bejelentésre.
-Khmm.. Naszóval kérlekszépen azt láttam hogy John nagyon siet valamihez. Én csak megyek utána tisztes távolságból és mit látok?? - csapott az arcára - Egy nőt! Egy japán nőt!! Mennyi van neki, az isten szerelmére?!
Paul elnézve beletúrta ujjait a hajába. Komorrabbá vált.
Legjobb ha elmagyaráz mindent, persze úgy hogy lazának is tűnjön.
Egy szál cigit vett elő.
-Pauuul! - szólt rá Linda idegesen a háttérben.
Nem bírta a cigi szagát, úgyhogy ha Paulnak kellett füstölnie, ki lett parancsolva a teraszra.
-Oké, bocsi...
Paul az ajtó felé bökött a fejével. Cyntia megértette, és oda követte a beatlet.
-Naszóval... Az a valaki aki egyik felvételekor ránk csörgött, rá emlékszel?
-Persze! - bólogatott olyan hevesen Cyntia, hogy a haja mindenfelé meredezni kezdett.
-Az a Cynthia John felesége. Már egy jó ideje...
Az utolsó mondat morgásba fulladt.
-Hogy MICSODA?!
Cyntia kezei fellendültek a fejéhez hogy ne robbanjon szét.
-Sajtói titok - folytatta Paul - Hogy a lányok ne omoljanak magukba. Bár Cynthiát így is sok támadás éri.
-SZEGÉNY! - jajdult fel Cyntia.
Paul pisszegett, hogy ne óbégasson ilyen hangosan. Kicsit körbenézett hogy az utcában járt e, vagy hallotta e valaki amit mondott. Már hűvös szelek jártak.
Linda kikiáltott nekik:
-Szendvicset ki kér?
-Én szeretnék egyet - jelentkezett fél kezével Cyntia.
-Én nem szendvicset kérek...! - válaszolta Paul, és cinkos mosollyal bement a nőhöz.
Cyntia tyúkesze odabent vadul kattogott a dolgokon.