Szomszédfiú ( Dolan Twins-ff)

Part 5

-Öööö..szia anya! Mindjárt megyek!-kiabálta az emeletről Grayson.

-Azthiszem , én megyek..-szedtem össze magam.

-Majd átmegyek  nemsoká! Rendben? Csak ha nem baj..

-Persze, és... nem ártana majd ezt a.... kis izét megbeszélni.

-Persze persze.Megbeszéljük.- bólogatott gyorsan, majd lementünk a földszintre.

A földszinten állt egy viszonylag fiatal nő , mosolyogva , de amint meglátott elszörnyülködött. 

Jah tényleg meg is értem miért nézett igy , lefolyt smink, bekötözött, átvérzett kéz, kisirt , véres szemek és csapzott haj. Hurrá , kurvajól nézek ki.

                                                                          Grayson anyja

-Hello Gray és...

-Kate. A szomszéd lány vagyok, de már megyek is.-segitettem ki.

-Szervusz Kate.-erőltetett mosolyt magára.

-Boldog születésnapot! Nekem most mennem kell.-nyitottam  ki azzal az ajtót, de valaki megölelt. Grayson volt az. 

-Átmegyek, mihelyt ráérek. Nyugodj meg , és kitartás.-engedett ki az öleléséből. 

Hazamentem.

*********************-

6 óra van. Anyáékat csak reggel láttam. Ugy tudom egy óra múlva otthon lesznek.

Érdekes, amikor legutóbb (reggel) láttam őket annyira jó volt minden. Adam az enyém volt. vagyis azt hittem... Volt biztonságom ( Adam) , volt társaságom (megint csak Adam), volt társam ( és megint, vagy még mindig(?) csak Adam :(((( ).

Mennyi minden történt pár óra alatt. Életem legfontosabb személye, kidobott, vagyis pontosabban kihasznált, egy hülye fogadásért. Az az ember , akinek eddig még alig alig köszöntem, az lett a támaszom. Nembirom. Sirtam, de kegyetlenül. Adam volt az , aki biztonságot adott nekem, a barátaim fele , miatta lett a barátom. Annyira naiv voltam.

******

18:22 . Gondolkoztam. Eljutottam odáig , hogy nem fogok egy kis Adam Wells miatt sirni, depibe esni meg pláne. 

Bementem a fürdőszobába , letusolni és hajat mosni. Barna derékig érő hajamból vágtam, úgy hogy a hátam közepéig érjen, majd kivasaltam. BB-krémemmel makulátlanná varázsoltam az arcom , majd egy sablon segitségével megrajzoltam a szemöldököm, végül a szempillaspirál.

Ám ekkor kopogtak az ajtón.

-Sziaaa, nem zavarok? Csak gondoltam megnézem , minden oké -e.-ölelt át.

-Hello , hát.. már egy fokkal jobban vagyok , köszönöm.-húzodtam el tőle.

-Ööö.. úgy látom jobban vagy. -mért fel tetőtől talpig.

-Jah,hogy ez? Áh csak unatkozok :D .-próbáltam hazudni.

Ekkor parkolt a házunk elé egy ismerős autó. Luke. 

-Hellllo Girl-adott egy barackot a fejemre-vissza irni luxus drágám?

Basszus.. azóta biztos keresett Mia is.

-Hát az úgy volt...-elkezdtem nevetni. Magam sem tudom min. De jól esett.-Luke, hadd mutassam be a szomszéd fiút, Graysont. Grayson, ő itt Luke, a legjobb barátom.

-Hello.-nyujtott volna Grayson kezet , de Luke , nem viszonozta a kézfogást.-Akkor nem, bocs haver , én nem is zavarlak titeket, szia Kate!-Azzal ment is haza , választ nem várva. Rám sem nézett. Talán mégsem kellett volna beleélnem magam ebbe a Szomszédfiúatámaszom dologba.Azért, szarul esett.

-Ki volt ez a nyomi, Katy?-kérdezte Luke.

-Hey, nem is nyomi, annyira. Jó.. nem az esetem , de legalább próbált vigasztani mert..

-Mert?? mi a baj? Na! mondd már!!!-lett ideges Luke.

Elmeséltem neki mindent. Jó, azért a csókjelenetet kihagytam. Még nem akartam. 

-Megverem azt a szöszit.-mondta Luke , és már ment is volna , ha nem fogom le.

-Ne.. kérlek ne. -kérleltem. És azzal vissza ült mellém. 

Szeretem nagyon Luke-t. Gyermekkorom óta ismerem. Ő az , ( Mián kivül) akire bármikor számithatok. Mielőtt bárki félreértené , mindig is úgy néztünk egymásra mint két testvér.

Igazából kicsi korunkban azt is hittük, hogy testvérek vagyunk:D .

Nagy nehezen rávett a fényképeszkedésre a "bátyám" . Nagyon idióta:) .

Ekkor ajtócsapkodást hallok.