Szomszédfiú ( Dolan Twins-ff)

Part 21

Kiléptem az udvarukra. Majd a hátsó udvarrészre vezetett. Mit ne mondjak.. szép udvaruk van: egy hatalmas , fémes oldalú garázzsal díszítve. Ekkor előre lépett Ethan , és kinyitotta a garázst, erre szembe találtam magam egy fekete BMW -vel.

-Nyugi. Nem kocsikázni  viszlek. Isten őőőrizz. Még a végén te is elhiszed, hogy..-itt elhallgatott.

-Mit? -kérdeztem. Ha valamit utálok , az az , hogy valaki nem fejezi be amit mondani akart. Kiakasztó.

-Na, mehetünk is. Fú annyit kérdezel basszus. Állj már le egy kicsit-és ekkor kezébe vette a gördeszkát , amit egész végig keresett. Majd elindult,hátra sem nézve. Hát kösz. Ezek szerint ennyire érdeklem. Nem vártam mást.

A séta nagyjából két perc kínos csendből állt, míg meg nem érkeztünk. Egy gördeszkapálya. Hát, mondjuk így is örüljek , hogy eddig elhozott .  Egy óriási park volt, amitegy panelház választott el , ha jól láttam, egy foci vagy kosárlabda pályától. Ethan fogta a gördeszkáját és csinált néhány trükköt, majd hozzám lépett.

-Hamar megfogsz öregedni, amilyen kíváncsi vagy.-sóhajtotta.-Na , mit akarsz tudni?-csak úgy köpködte a szavakat. Hah. Ebbe a pasiba tényleg nincs szeretet. Annyira más mint Grayson. Külsőleg tök egyformák , de belsőleg, mint ég és föld, pedig azt gondolná az ember , hogy kívül belül olyanok.

-Te miért nem vagy képes szeretni?

-Mert minden ember csak a hasznot látja azért-kezdett el szarkasztikusan nevetni-nagy álomvilágban élhetsz , hogy ezt nem tudod. Egyszerűen , ha szeretsz , kihasználnak. Ha te használsz ki másokat , akkor szeretnek és tisztelnek.Ez így működik. Ezért is gyűlölöm az embereket.

-És még miért?-kérdeztem. Nem is gondoltam volna , hogy Ethan így lát minden embert.
Nem válaszolt, inkább ment egy kört a deszkával.
-Na gyere! Mutatok valamit!-kiáltott. Nem várt volna meg,hanem sétált tovább. -Nézzük meg azt a szolgát..
-Kit?
-Na te tényleg nem hagyod abba! Kezdesz idegesiteni.
Még egy kicsit beszélgettünk - persze ekkor már megvárt-majd egy kávézó előtt kötöttünk ki. És ekkor olyasmi történt amire nem számitottam. Magához húzott , és megcsókolt. 

-Talán tényleg nem hazudott Adam, mikor lekurvázott. Pár napja még velem csókolóztál. Amúgy ne  zavarjon. Én haza megyek , ti meg nyugodtan dugjatok is felőlem. Már ha eddig nem tettétek meg.-ekkor már rég eltoltam Ethant és Grayson felé fordultam.

-Ethan csókolt meg.-magyarázkodtam , de magam sem tudtam miért.

-Te meg vissza!-köpködte a szavakat.

-Mert meglepődtem..

-Azt hittem te nem ilyen lány vagy. Mindegy. 

-Azt hiszem , nem tartozom magyarázattal, hogy  mit miért csinálok, nem?-emeltem fel az utolsó szótagot.

-De! -nézett hátra, mert már indulni készült.-Igazad van!-vetett egy rövidke pillantást a padlóra , majd ismét rám nézett.-Csak... félreismertelek. Na szia.-ezzel itt hagyott.

-Én mondtam hogy buzi.-vigyorgott önelégülten a másik iker.

-Ezt akartad? Hogy megharagudjon rám? Hogy lehetsz ekkora barom?! 

Nevetett.

-Ha nem akartál volna visszacsókolni , nem tetted volna meg. Habár azért átkarolhattad volna a nyakam, ennyi kijárt volna.

-Na elmész te a francba! -Grayson után rohantam, de már elment. Nyilván.

-Na életem , még egy menet? -kijött Ethan is.-Olyan kis formás vagy.

Szó nélkül otthagytam. Nem érdekelt.  Bántott hogy Grayson , akinek annyi mindent köszönhetek ,  megsértődött rám. Mindig ott volt mellettem , mióta Adam szakitott velem. Erre mit csinálok? Nem hogy nem hálálom meg neki, hanem még fel is idegesitem! Istenem!
Csak bamult rám az összes fa az úton. Mintha sajnálnának. Az eső is eleredt. Ennél szánalmasabb nem is lehetne az egész! 
A házunkhoz érve csak egy intéssel köszöntem anyaeknak akik lefogadom,  már semmit nem értenek. Nem is érdekelt már.

*23:02*
2 órája várom hogy joejtet írjon. Nem ir,  magam sem tudom, miért várom.
Talán szeretem.