Szomszédfiú ( Dolan Twins-ff)

Part 4

Grayson karjában ébredtem. Ránéztem az órámra , fél ötöt mutatott.

Nem akartam felkelteni a mellettem lévő fiút , igy nem mozdultam meg. Gondolkoztam. Annyira elmenekülnék most. Menekülnék , futnék.. nem is tudom ki elől, talán magam elől menekülnék..

Komolyan..annyira hazudott. Istenem, hogy hihettem neki? Komolyan az egész "szerelmünk" csak egy hülye fogadás volt?! Nem lehet.. nem akarom elhinni.

-Jól aludtál?-kérdezte Grayson. Észre sem vettem, hogy fenn van.

-Mióta vagy ébren?-kérdeztem  belenézve gyönyörű szép szemeiben. Érdekes , eddig ezt észre sem vettem.

-Egy ideje..Csak nem akartam félbeszakitani az ábrándozásod,sajnálom..-mondta félig suttogva.

Egymásra  néztünk. Szemeiben sajnálatot fedeztem fel, mielőtt még lesütötte volna őket. Félhomály volt. Ránéztem az órámra és 5 órát mutatott. Hogy eltelt az idő. Csodálkozásomat Grayson szeme zavarta meg. Az ajkaimat nézte. De miért? Pár hónapja költöztek ide, és éppen csak egy egy hello-t köszöntünk egymásnak és már mentünk is tovább.

Én is néztem azt a telt ajkait. Meg akartam csókolni. Muszájnak éreztem. hogy tudok ilyenekre gondolni , mikor pár órával szakitott velem az első szerelmem? na jó.. ez biztos pont amiatt van.

Azt vettem észre, hogy a fiú, akinek a karjában sejtelmes módon még most is ülök , felém közelit.

Nem tudom mit tegyek. Mást szeretek , és biztos  ő is. Telt ajkai  mégis ajkaimhoz tapadtak. 

Óvatos , mégis szenvedélyes csókcsatát vív velem. Nem értek semmit. De, most ebben a pillanatban semmi sem érdekel. Csak mi ketten. Szája a számon. Szám a száján. Levegő hiány miatt válunk a másodperc tized részére szét, majd folytatjuk. Grayson tempót vált. Ezzel meglepett, de nem ellenkeztem. Most csak mi vagyunk. Ez nem szerelem, csupán vágy, talán egy kis szomorúsággal , dühvel fűszerezve. Kívánatos ajkai levándoroltak a nyakamra. Ekkor látta meg azt az 5 kiszivást, amit legszivesebben levetetnék valahogy ha tehetném.Megint eszembe jutott. Elindult valami a szivemből , ami a szememen át távozott. Grayson óvatosan lecsókolta  a könnyeimet.

-Sssss... idővel elmúlik. -suttogta a fülembe, majd szája visszatért számra.

El akartam felejteni Adamot. Viszont.. Graysont nem akartam kihasználni.  Most jött el az a pillanat amikor választanom kellett. Vagy " kihasználom "Graysont, amitől egy kis ideig is , de addig is elfelejteném Adamot.. Vagy pedig most hazamegyek , és depresszióssá válok.

Önző voltam. Tovább csókoltam, de ezuttal lassabban. Még mindig ölelt. 100%-os biztonságot éreztem a karjaiban. Kezei derekamra vándorolnak.Közelebb húz. Felnevetek.

-Ennél is közelebb akarsz tudni magadhoz?-erre csak édesen vagy talán magabiztosan mosolygott. Jól állt neki ez a magabiztosság. Gyengéden szivogatta alsó, majd felső ajkamat.

-Kate..ne sirj. Kérlek.-kérlelte két csók között. El is felejtettem, hogy sirok. Elfeledtette velem.

Hátába belekarmolok, erre gyengéd sóhajjal válaszol. Könnyeimet ismét lecsókolja. 

-Köszönöm.-Mondtam,majd egyre hevesebben csókolt válaszképp.

-Grayson!-mondta valaki a földszintről.