Szomszédfiú ( Dolan Twins-ff)

Part 13

Kate szemszöge

Reggel 10 óra van. Iszonyúan fáj a fejem. Hogy lehet ekkora bunkó valaki?? Délelőtt engem csókol , este meg mással van.. Én meg hogy lehetek ekkora idióta? Elhittem. Haha. Irónikusan felnevettem.Körülnéztem , majd észrevettem , nem a saját ágyamban vagyok , hanem a Luke-ban.

-Reggelt.-mormogom a mellettem fekvő fiúnak.

-Már délelőtt van.-mondja , majd a párnába fúrja a fejét.-

-Amúgy.. hogy hogy itt vagyok?-kérdezem.

-Háát.. hozzám hoztalak , mert tudom , apukád nem nézi jó szemmel , hacsak egy korty alkoholt is iszol, mert emlékszem mesélted , a papád alkoholmérgezésben halt meg szóval.. irtam egy sms-t anyukádnak, hogy nálam alszol.

-Imádlak tudod?-kérdeztem. -Nem is tudom mi lenne nélküled-nyomtam egy puszit a hátára, mivel a feje a párnába volt.

-Engem mindenki.-felkelt , majd vissza jött két aspirinnel és két pohár vizzel.-ezzel jobb lesz.

Ekkor eszembe jutott valami, vagy inkább valaki.

-És, mesélj.

-Miről?-kérdezte.

-Arról a csajról. aki tetszik , tudod mondtad már.

-Jaaa , hát.. Gracie-nek hivják. Szőkésbarna hajú , és kék szemű.-feküdt vissza az ágyba , majd a plafont bámulva beszélt tovább-nem rég ismerkedtem vele össze. De van benne valami különleges. Holnap találkozunk. Izgulok.

-Te?! Sose szoktál izgulni! Jaaaaaj, valaki szerelmes-cukkoltam nevetve.

-Fogd be, én is mondhatnám azt , hogy hogy bámultad azt a nyomorékot

 félmeztelenül..-nézett rám.

-Nem is bámultam.-próbáltam hazudni.

-Kate White.. Elég rosszul hazudsz-mosolygott.

-Ajj hagyjál már , nem érzek iránta semmit.-álltam fel-Haza megyek. Házit kell irnom, mondtam a legnagyobb örömmel.

-Hazaviszlek, ha akarod.

-Áh.. nem kell , most szeretnék gyalogolni. Te csak izgulj tovább a holnapi napra-nevettem.-Aztán beszámolót-kacsintok rá.

Hazafele menet gondolkoztam. Eszembe jutott , vajon ugyanúgy csókolta azt a lányt , ahogy engem is? Keserű arcot vágtam. A földet néztem , majd észrevettem még a cipőm is kikötődött. IStenem..nem az én napom . Előveszem a telefonom , már majdnem 11 lesz. Van 2 üzim, az egyik Miatól a másik.. a másik egy köcsögtől. Mia azt irta , hogy később átjön. Grayson ( a köcsög) pedig jóreggelttel köszönt. Óh de aranyos.. remélem éreztétek az iróniát. irtam neki egy " hagyj békén"-t. 

*********

A konyhába érve , anyával találtam magam szembe. 

-Szia kicsim , de rég beszéltünk..

- Szia, igen sajna. Bocsi tényleg.. de most inkább ennék valamit a szobámban.

Na igen, anya pszichológus, így nem kérdezett semmit.

-Ha akarsz róla beszélni , tudod hol találsz.

Azzal felmentem a szobámba. Abban a pillanatban rezgett a telefonom, persze , hisz rákapcsolódott a wifire.

Grayson Dolan: Mi a baj? Én tettem valami rosszat? :(

Kate White:  áh... felejtsd el. Inkább hagyj békén , oké?

Grayson Dolan: jó, 2-kor végzek. Fél háromkor átmegyek!!!

Kate White: Hagyj már békén! Menj ahhoz a csajhoz

Grayson Dolan: Kihez?? Nem voltam senkinél... ahj mennem kell , megbeszéljük , átmegyek fél három körül! Sajnálom bármit is tettem :( szia :(

Hát én nem irtam neki vissza. Nem tudja mit tett. Felnevetttem, van humora a pasinak. Igen... ennyit sikerült megismernem , hogy  neki a csók semmit nem jelent.

Megnéztem egy filmet. Unalmas volt. Utálom a filmeket.. túl hamar véget érnek. Elkezdtem megnézni a The 100 új részét. Épp megölték Lincoln-ot  . Nemár.. ő volt a kedvencem. Francba!

Ekkor kopogtak.

-Ha Grayson  vagy, haza is mehetsz.-mondtam.

-Kate.. sajnálom.. bejöhetnék? Nem tudom miért haragszol rám. 

Kinyitottam az ajtót, amikor két aggódó szempárral találtam magam szembe. Grayson szeme alatt karikák pihentek.Elég fáradtan nézett ki.

-Ahj.. gyere , mit számit már..

-Na szóval. Kérlek. Mondd el , miért haragszol rám.-mondta , majd leült az ágyam sarkára.

-Hogy miért?! Szerinted az normális amit tegnap este csináltál?!

-Mit is?-csodálkozik.-Szerintem az normális ha az ember megfürdik és alszik. Reggel korán kellett kelnem , mert ööö dolgom volt.

-Aludtál? Mégis mennyire nézel te engem hülyének? Tudod mit? Menj inkább haza!-mondtam , és ekkor vettem észre, hogy feljebb emeltem a hangom. Hupsz.

-Semennyire. Magyarázd meg , hogy szerinted mit csináltam tegnap este! Biztos te jobban tudod. Pfu!-lett ideges.-Neh.. ne haragudj. Fáradt vagyok. Sajnálom. De kérlek. Mondd el , miért haragszol rám.

- Mert talán délelőtt engem csókolsz-kezdtem bele-Aztán meg egy másik csajra mászol rá. És ez nekem fura. Tudom hogy nincs köztünk semmi de..

-Az nem én voltam.-szakitott félbe.

A szemöldököm az égbe szaladt.

-Hanem? Ki van még ebben a városban aki pontosan úgy néz ki mint te?-kérdezem , talán kicsit hülyének nézve az előttem lévő fiút.

-Ethan. Van egy ikertestvérem. Ő az öcsém. Azért nem láthattad , mert nem velünk lakik..-magyarázza.

-Grayson.. egyszerűbb lenne , ha elmondanád az igazat.-mondtam lenézően.

-Tudod mit? Gyere most át velem. Hozzánk. -fogta meg a kezem , majd kivezetett a szobámból. Meglepetten követtem. Mit akar ez velem csinálni? 

Átmentünk , és megint a hatalmas nappaliban találtam magam, tekintetem a nekem háttal lévő fiúra tévedt. Grayson oda vezetett hozzám. Ekkor szégyelltem el magam. Nem hittem neki , hogy van egy ikertestvére. Istenem...

-Ki ez a ribanc? Mióta hozol te ismeretleneket a házamba? Nincs semmi jogod hozzá!