Szomszédfiú ( Dolan Twins-ff)

Part 17

-Szia , végeztél?-kérdezte.

-Hali , igen, egyébként hova megyünk?-bontakoztam ki az öleléséből , és vettem ki a számból a hajszálakat. Ajj ilyenkor utálom a hajam.

-Meglátod - és kacsintott, majd pár méterrel odébbsétálva megláttam egy fekete motort. Annyira jól nézett ki. És a napfénybe , mint a filmekbe , ugy csillogott, mint a szemem amikor megláttam a motort. - Van egy hely , amit szeretnék neked bemutatni. -és azzal felszállt a motorra és intett hogy én is tegyek hasonlóképp.

Az út csendesen telt. Átöleltem Graysont , mert hát leesnék ha nem ölelném át. Nem volt rossz idő , de igy motoron igen. Néztem a tájat , de nem volt ismerős. Egy erdős táj fele közeledtünk , gondoltam "Hova hozol el engem jesszus" , de mintha már eltűnt volna pár fa és egy viszonylag kis tóhoz értünk. Jól nézett ki. A tavat körülölelte a sok zöld fa , azt hiszem tölgy fa. A tón csillogott a napsugarak visszatükröződése, mintha táncolnának rajta. Annyira csendes , és nyugodt táj volt. Talán még romantikusnak is mondanám..

-Hol vagyunk?-kérdeztem visszazökkenve a valóságba.

Mosolyog.

-Ehhez a helyhez , sok szép emlékem van. Gondoltam elmesélem neked. Persze csak ha akarod.-nézett farkasszemet a földdel.

-Aha , ugysem tudok rólad semmit.-és igy hogy belegondoltam tényleg nem tudok róla semmit.

-Ha már itt tartunk én sem rólad , szóval legközelebb te jössz.-nevetett.

-Hát.. semmi izgi nem történik velem. De komolyan, hazamegyek-eszek-tanulok-eszek-sorozatot nézek-alszok.-soroltam fel a napi teendőmet.

-Te akkor nem is fürdesz? Tudtam én!-vágott csodálkozó pofát. 

-Olyan izé vagy-nevettem fel , majd beleboxoltam a vállába.

-De egyébként ha ennyire unalmasnak tartod a napjaid , majd kitalálunk valami programot. Persze, csak ha van kedved hozzá.-és megint szemezett a padlóval. Uh hát most mindennap legyek vele? Basszus hát ez gyors..

-Oké.-válaszoltam , de a válaszomon még én is meglepődtem.-Na de mondtad hogy vannak emlékeid ezzel a hellyel kapcsolatba. Mesélj.-kérleltem , mert érdekelt. Azért csak jó lenne tudni kivel leszek mindennap mostmár , nem?

-Öö igen. -mosolygott. Istenem annyira kisfiús ilyenkor. - Itt játszottunk pár éve apámmal meg Ethan-nel. Ez volt apa kedvenc helye. Ethan régebben mindig azzal szórakozott hogy beleesett a tóba. Erről jut eszembe , ő tanított meg minket úszni is. Annyira jó volt olyankor.-merengett el , majd egy fél perc múlva folytatta- Azért néha anya is kijött hozzánk ide. Nem messze innen volt a lakásunk. Onnan elköltöztünk , majd elköltöztünk az előző lakásunkba , és most itt vagyunk. De eddig ez a kedvenc otthonom. Remélem itt is maradunk.

Meglepett hogy ennyire nyiltan beszél az apukájáról. De egy valamit nem értettem.

-És.. mondtad hogy itt játszottatok az ikreddel.. akkor mióta vagytok ilyen.. ilyen..

-Hogy utáljuk egymást? Vagyis pontosabban ő utál engem-mondta Grayson.-Hááát.. ez egy érdekes történet. Biztos hogy kíváncsi vagy rá? Nem annyira happy end a vége.. meg az egész.

-Naná-mondtam , majd az arcomra tettem egy kis mosolyt. Titokzatos. 

-Rendben , úgy volt hogy ugye apánk meghalt.. és akkor csak magunkra számíthattunk. Ez még eddig mind  szép és jó.. de ahogy kezdtük a középsulit..