1.Az utolsó nyári nap

1.5K 40 3
                                    


Sakura:


-ÁHHHHHHHHH.

Mindenkinek vannak titkai, amiről kevesen vagy senki sem tud.

Felriadok. Megint ugyanazt álmodtam, mint mindig. Már 6 éve hogy folyamatosan ugyanazt álmodom, bár már hozzászoktam a rémálomhoz. Ránézek az órára, még csak 8 óra, de már nem bírok visszaaludni, így hát felkelek. Felveszek egy zöld felsőt, egy halványrózsaszín szoknyát és egy zöld balerinacipőt. Éppen fésülködni kezdtem, mikor kopogtak.

- Gyere!

- Bocsi, hogy zavarlak, de hallottam, hogy rémálmod volt. – lépett be az ajtón a testvérem.

- Sai, szerintem mindenki hallotta.

- Az lehet.

- Gyerekek, kész a reggeli!

- Megyünk! – mondta Sai.

- Menj előre, én is megyek mindjárt, csak megfésülködöm.

- Oké - majd megpuszilt, és elment.

Megfogtam a fésűm, leültem a fésülködőasztal elé és elkezdtem fésülni a derékig érő, rózsaszín hajamat. Aztán fogtam magam és leszaladtam a lépcsőn, be a konyhába.

- Jó reggelt Sakura, hogy aludtál? – kérdezte Shizuka, az anyukám.

- Csak a szokásos.

- Van valami terved mára? – kérdezte apa.

- Úgy volt, hogy lemegyünk a partra délután, de semmi különös

- El sem hiszem, hogy holnap már elkezdődik az iskola – mondta teli szájjal Sai.

- Jah, újabb nap a menő arcok közt, nem igaz bátyó?

- Te is velem jöhetnél.

- Nem, nekem tökéletes ott, ahol most vagyok. – válaszoltam, miközben bekaptam egy epret.

- Hát, ha te mondod.

Gyorsan megreggeliztünk, majd felmentem a szobámba. Gyorsan küldtem egy üzenetet Temarinak.

Sakura: Ugye akkor áll még a mai nap?

Temari: Igen 2-kor találkozunk a szokásos helyen

Sakura: Oké. Puszi

Temari: Neked is, akkor ott találkozunk.

Sakura: Oké

Még van elég időm arra, hogy edzek egy kicsit. Gyorsan felvettem egy fekete nadrágot és egy toppot. Felfogtam a hajam és indultam az edzőterembe, amikor találkoztam Sai-val, aki hasonlóan volt felöltözve, mint én.

- Te is az edzőterembe mész?

- Aha.

Lementünk az alagsorba, ahol be volt rendezve az edzőterem.

- Bokszolunk?

- Aha.

Beszálltunk a ringbe és elkezdtünk bokszolni. Mindig ezt csináltuk, ha van bennünk egy kis feszültség. Egészen délig püföltük egymást.

- Azt hiszem, ezt megint én nyertem. – mondtam lihegve.

- Nem ér, hogy mindig te nyersz, néha hagyhatnál nyerni engem is.

- De az úgy nem lenne igazságos, nem igaz?

- De.

- Na, én megyek, lezuhanyozom, aztán megyek a partra.

A hangWhere stories live. Discover now