A hang

11. Kérdések

Egy test egy holttest aminek rohadtul nem itt lenne a helye.

-  Na és akkor ezzel most mit kezdjünk Takehara?

- Szerinted én vagyok a Pokolkutya vagy te?

- Jó jó intézem de kicsit sem lesz feltűnő ha itt lángra lobbanok mit valami tűzijáték.

- Akkor mit csináljunk ássuk el? Az se feltűnő áh, dehogy. Na tedd a dolgod.

- Sokkal fogsz még nekem jönni ezért.

- Persze amit csak akarsz.

- De vajon ki tehette ezt vele? Nem súgnak semmit az ösztöneid?

- Semmi.

- Kezd egyre nagyobb zűrzavar lenni, Sakura szerintem húzzunk innen.

- És hagyjam itt a barátaim és mindent, amit megszerettem na még mit nem. Harcolni fogok vagy veletek vagy nélkületek.

- Tényleg azt hiszed hogy magadra hagynánk téged azok után amit együtt átéltünk?

- Nem azért utaztunk a világ másik végéről ide, hogy magadra hagyjunk téged.

- Köszönöm, hogy itt vagytok nekem.

Majd megöleltem őket.

- Na gyere kis barátom most szépen elásunk de ne mond el senkinek oké?

- Te beteg vagy Mitsuki.

- Sose voltál normális.

- Persze hiszen ti vagytok a barátaim.

Nagy nehezen eltüntettük a hullát anélkül, hogy valaki is észre vette volna. A fiúk szépen elmentek én pedig rohantam be a suliba. Sikeresen beértem mielőtt csöngettek volna. A suli  egész tartalmatlanul telt. Éreztem hogy valami nagyon nincs rendben. Ahogy kiléptem az iskola kapuján éreztem valami hideg fuvallatot. Ez egyre rosszabb idáig érzem a hálál hideg fuvallatát pedig még mérföldekre van még innen. Fel kell gyorsítanunk ezt az egészet különben mind odaveszünk. 

- Hé Sakura minden oké?

- Sasuke?

- Ki más lennék?

- Igazad van bocsi. Persze jól vagyok ne aggódj.

- Hát pedig nem úgy nézel ki. Gyere hazaviszlek.

Nem vagyok abban az állapotban hogy épségben haza tudja vonszolni magam szóval kénytelen vagyok elfogadni az ajánlatát. Gyorsan beültem a kocsijába és már mentünk is haza. Vagyis csak mentünk volna.

Sasuke

A kis akció után ami a gyűlésen történt nem igazán beszéltem Sakurával. De ahogy megláttam az iskola kapujában rögtön tudtam valami nagyon nincs rendben vele. Gyorsan haza akartam dobni de bealudt és fogalmam sincs hogy hol lakik így kénytelen voltam hazavinni. És most itt fekszik az ágyamban. Mondhatom nem néz ki rosszul benne. Kíváncsi vagyok mitől lett ilyen kimerült. 

- Ne.. Ké-kér-kérlek ne... ne tedd ezt... könyörgöm.

Biztosan rémálma van. Odamentem hozzá hogy megnyugtassam.

- NEEE.

Ekkor úgy arcon vágott hogy elterültem a földön.

- Sasuke? Hol vagyok? Mi történt?

Megpróbáltam gyorsan összeszedni magam de elég gyérre sikerült

- A válaszom kedves Sakura hogy a hazavezető úton elaludtál és mivel fogalmam sincs hogy hol laksz így kénytelen voltalak hazavinni magammal. Ezzel meg is válaszoltam mindkét kérdésed.

- Köszönöm. De most már megyek is nem akarlak zavarni.

- Na azt már nem először is tuti válaszolni fogsz pár kérdésre. Honnan a francból szalajtottak téged. Azt tudom hogy boszorkány vagy de Hiandant könnyűszerrel legyőzted annak ellenére ami vagy.

-Nem vagyok köteles válaszolni a kérdésedre és igen Hidant elintéztem anélkül hogy varázsoltam volna akkor gondolj bele mit tennék veled most hogy tudod mi vagyok. 

 De még mielőtt kiment volna az ajtómon gyorsan a falhoz nyomtam.

- Úgyis kiderítem akár szépen akár csúnyán. És ne akard hogy csúnyán játsszak mert az nem lesz jó számodra.

Sakura

- Még meg is ijednék tőled ha nem tudnám hogy nem nagyon edzettél még soha és láttam mire vagy képes. Nem tudsz nekem meglepetést okozni ezzel szemben nekem még jó pár trükk van a tarsolyomban. Most pedig eresz.

Azzal ellöktem magamtól és kirohantam az ajtón.  Még nem voltam teljesen észnél de sebaj. Rohanás közben rájöttem hogy Sasuke egyáltalán nem indult el utánam és ez jó hír. Gyorsan előkaptam a mobilom és kikerestem Sai számát.

- Csá hugi miben segíthetek?

 - Figyi értem kéne jönnöd Uchiháékoz.

- Mi a frászt keresel te ott? Az oké hogy összefogtunk meg minden de azért annyira jóban nem vagyunk.

- Tudom tudom majd otthon elmagyarázom csak gyere értem.

- Ugye nem csinált veled semmit az a szemét?

- Szerinted hagytam volna neki vagy egyáltalán még életben lenne ha valamivel is próbálkozott volna?

- Már rég nem de ha mégis akkor én intézkedtem volna afelől hogy megváltozzon ez a tény. Már ülök is a kocsiba szóval ne aggódj.

- Oké pá.

Ahogy lefele mentem a lécsőn szembetalálkoztam az idősebbik Uchihával.

- Na mi az talán máris lenyomtatok egy menetet az öcsémmel?

- Nagyon vicces Itachi de most megyek.

- Hallottam hogy hívtad Sai szóval nyugi de eltart egy kis ideig még ideér. Komolyra fordítva a szót tényleg annyira vészes ez a dolog vagy csak fel van fújva az egész? Látom hogy te elég sokat tudsz ezzel kapcsolatban.

- Hidd el én lennék a legboldogabb ha csak fel lenne fújva ez az ügy. De sajnos halál komoly. Ha nem akadályozzuk meg őket minden természetfeletti, akit valaha ismertél csak egy kicsiny játékszer lesz a kezükben és a halál lesz a megváltás. Lesznek akik maguk vetnek véget az életüknek és mások az ellenfelük vagy a kísérletek által halnak meg. A végeredmény ugyanaz.

Ekkor egy dudálás hallatszott.

- Nos azt hiszem megjött Sai. Megyek is és ne feledd legyetek ott az edzésen a saját érdeketekben.

- Oké vettem átadom Peinnek és ott leszünk bármi áron.

- Rendben. 

Kiszaladtam a kapun és gyorsan bepatanttam Sai kocsijába.

- Héé minden oké elég szarul nézel ki. 

- Hát igen elég szar nap volt. Már reggel egy hulla fogadott minket az iskola udvarán. Mielőtt megkérdeznéd sikerült időben eltüntetni.

- Ennek örülök.

- Sai?

- Igen.

- Nem sok időnk van hátra. 

- A megérzésed súgta ezt?

- Olyasmi. Iskola után mikor mentem volna haza megéreztem a halál fuvallatát és Sai mérföldekről jött idáig, ami azt jelenti, hogy már rengeteg a halott. Egyre kevesebb erőforrásuk van és terjeszkednek hamarosan mi következünk idők kérdése.