A hang

8. A találkozás

Napok teltek úgy el hogy fogalmunk se volt semmiről. Egyre jobban aggódtam. Anyámnak és Naruto apjának sikerült meggyőznie a többi családot a helyzet megvitatásának fontosságáról így a hétvégére tették a találkozót. Ma már péntek van így nemsokára eljön a szombat. Hizashi Hyuugánál lesz a találkozó mivel nála van az informátor. Már csak az a kérdés ki az informátor. Azóta kénytelen vagyok tartani a kapcsolatot Miyukaval és Takeharaval különben már itt toporognának az ajtó előtt, éppen csak letudtam beszélni őket arról, hogy idejöjjenek. Éppen hogy megjöttem máris beleütköztem valakibe.

- Oh, ne haragudj. Sasuke-kun?

- Vigyázhatnál jobban is. Miattatok amúgy is lett cseszve az egész szombatom.

- Nos az már nem sajnálom most ha megbocsájtasz.

Gyorsan bementem a terembe és lehuppantam a helyemre. Az egész nap teljesen unalmasan telt. Mikor vége lett a sulinak szép lassan ráérősen hazaindultam. Felmentem a szobámba és átöltöztem teljesen feketébe. Átmentem Sai szobájába és kopogtattam 

- Búj be Saku. 

- Szia.

- Szia. Hé mégis miért van rajtad teljesen fekete cucc?

- El tudnál vinni engem valahova?

- Pesze csak felkapom a cuccaim és mehetünk.

Sai gyorsan összeszedte a cuccait és már indultunk is.

- Hé biztos itt akarod hogy  kitegyelek?

- Ne aggódj rendben leszek.

- Azért vigyáz magadra.

- Megleszek ne aggódj oké?

Majd besétáltam az erdőbe. Már egy ideje mentem mikor megláttam amit kerestem. Egy hatalmas fa kivágott törzsét.

- Hát sziasztok. Megjöttem. Tudom hogy pofátlanság tőlem hogy milyen ritkán jövök. Megígérem megpróbálok többször jönni de nagyon nehezemre esik jönni és látni hogy ti már nem vagytok mellettem. Annyira hiányoztok mind az 5-en. Aemia a te nevetésed és ahogy megpróbáltál minket a helyes útra terelni, Isato a komolyságoddal mikor azt mondtad hogy legyőzöl bármiben bár ez sosem sikerült de te próbálkoztál, Chion ahogy mindig megnevettettél bármilyen szomorú is voltam, Ben rád mindig is bátyámként tekintettem mindig megvédtél engem ha bántani akartak, Kou talán te voltál számomra a legkedvesebb, nem is emlékszem arra az időszakara amikor mi 6-an nem ismertük egymást és most ti itt fekszetek még én élem világom. Legszívesebben én is ott feküdnék köztettek de megígértem hogy boldogan fogok élni és nem nézek vissza a sötét múltra. Valaki újra véghez akarja vinni a labort ezt ti is tudjátok hogy nem hagyhatjuk. Miyuki és Takehara és a mostani barátaim segíteni fognak nekem hogy megállítsuk őket kérlek ti is segítsetek nekem az erőtökkel és öntsetek belém lelket hogy túlélhessem ezt. Ígérem nem fogok csalódást okozni nektek nem fogom hagyni hogy bárki is áldozatul essen ennek. Ígérem hogy hamarosan visszatérek hogy újra beszélhessek veletek.

   A könnyeim potyogtak akár a záporeső. Feltekintettem az égre és nem láttam mást csak vért rengeteg vért. Majd a vért felváltotta az ég sötétsége. Ezek szerint rengetegen megfognak halni. Nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam vissza a kocsihoz. Sai úgy aludt a kocsiban mint a bunda. Bekopogtam erre ő lefejelte a kormányt.

- Ki a faszom az ilyenkor? Ja csak te vagy hugi. Várj kinyitom az ajtót.

- Köszi. Minek zártad magadra az ajtókat?  

- Itt vagyok kb a semmi közepén a sötétben még ha természetfeletti is vagyok akkor is óvatos.

- Oké oké. Na indíts és menjünk.