A hang

3. A találkozás

Sakura

Másnap reggel sikerült időben felkelnem. Elmentem zuhanyozni, fogat mostam. A fürdőből gyorsan leültem a fésülködőasztal elé hogy megfésüljem a derékig érő hajam. Gyorsan felvettem az egyenruhámat, belepakoltam a táskámba a telefonom és még pár cuccot és mentem le reggelizni.

- Jó reggelt Sakura.

- Neked is anya, apa már elment?

- Aham már kb 1 órája. Reggelt hugi, anya.

- Neked is jó reggelt Sai.

- Kicsim nem reggelizel?

- Most nem anya találkozóm van Ino-val.

- Oké majd talizunk tesó.

- Oké sziasztok elmentem.

- Azt hiszem nekem is indulnom kéne szia anya majd találkozunk.

- Sziasztok vigyázzatok magatokra.

- Oké.

Sai beszállt a kocsijába.

- Elvigyelek?

- Nem kell de azért köszi.

- Hát oké majd találkozunk. Szia.

- Szia.

Még éppen beértem mielőtt becsengettek volna. Gyorsan leültem a helyemre.

- Jó reggelt gyerekek mint azt tegnap is mondtam ma egy új osztálytársatok lesz. Lehetőleg ne üldözzétek el már az első nap. Gyere be.

- Sziasztok Uchiha Sasuke vagyok.

Ahogy ránéztem a srácra hihetetlenül jóképű volt, de ezzel az érzéssel egy másik is költözött a szívembe. Félelem.

Sasuke

Sokan megbámultak és összesúgtak a hátam mögött, csak megrántottam a vállamat és tovább néztem az udvaron lévőket. Voltak akik a  pályán kosaraztak, de legtöbbjük mégis csoportokba verődve beszélgetett, vagy a falat támasztva cigizett. Kimentem az udvarra és elszívtam párszál cigit és a tájat bámultam. Már nem sokáig volt ekkora nyugalmam, mert megszólalt az iskolacsengő. Mindenki úgy rohant fel a termébe, mintha kergetné őket valaki vagy valami.  Lassan elindultam megkeresni a saját termemet. Találkoztam a tanárral akinek az arcát maszk takarta. Kicsit se fura ez a suli dehogy. Miközben magamban gondolkodtam már csak a tanár utolsó mondatát hallottam.

- Lehetőleg ne üldözzétek el már az első nap. Gyere be. 

Beléptem az ajtón

- Sziasztok Uchiha Sasuke vagyok.

- Rendben Sasuke ülj le az utolsó padsorban van a helyed.

- Rendben.

Ezután a tanár már csak valami könyvet olvasott és nem is foglalkozott velünk. De ami igazán felkeltette a figyelmemet az előttem lehajtott fejjel ülő lány volt. Félreértés ne essék, nem azért egyszerűen csak a lány hajszínén csodálkozottam, az ugyanis rózsaszín volt. Biztos valami új divat.

 - Hello! Téged még nem láttalak erre! Hogy hívnak? Milyen zenéket szeretsz? Van kedvenc tantárgyad? Csak mert nekem nincs, én egységesen utálom mindegyiket. Melyik színt szereted a legjobban? Hú erről most eszembe jutott egy mondóka. Amúgy szereted a rament? Én imádom! Ja egyébként Uzumaki Naruto vagyok! – hadarta el egy szuszra az előbbit az izgága szőke fiú. Azt hittem szívrohamot kapok. Ez teljesen hülye.

- Lekopnál? Tudod, ahogy a festék szokott – és mellé még el is mutogattam, mintha egy komplett idiótához beszélnék.

- Á! Szóval külföldi vagy! – bólogatott hevesen a szőke – Na mindegy majd még később beszélünk, ha akarod a nyelvet is szívesen tanítom neked! De én mostmegyek, gyere Sakura-chan – azzal karon ragadta a rózsaszín hajú lányt és az ajtó felé húzta. Sakura még vetett egy bocsánatkérő pillantást rá,, de az figyelemre sem méltattam és ma már sokadjára az ablakon való kibámulást választottam menedékül ebből az „őrültek házából".