Love Story

Bevezető 2.

A hetem csodásan és hamar telt el. Szokásos ütemben ment minden ..
Kivétel volt a csütörtök és a péntek..
Ennek oka egyszerű: haza érve a suliból értesűltem,hogy Mike itt koncertezik. Sokkot kaptam.. Fel futottam a szobámba rá döltem az ágyra és zokogni keztem. Nem tehettem rolla.. Bele gondolni,hogy Én ott a koncerten csodálhatnám.. majd megszakadt a szívem. Hangos sirásom kopogás szakitotta félbe. Rá szoltam az illetőre,-ne gyere most, ne!
-kincsem apa vagyok . Hallottam a válszt.. -Bemehetek ? Kérdezte.. na erre már beengedtem.. Nem habozott,a lényegre tért: -tudom,hogy szomorú vagy. - igen, de azt nem,hogy miért. Mondtam szomorúan..
- De igen! Válaszolta határozottan.
-Tényleg?
-Igen. Már napokkal ezelött láttam a tvben amit akkor te még nem, mert sok volt a dolgod. Szóval az Én személyes ajándékom ez... kicsit késve.. de most van itt az ideje. -mondta.
És át nyujtotta az egyetlen kivánságom... egy jegyet a szombat esti Michael Jackson koncertre. Amikor megláttam a jegyen a nevet majd hogy nem elsikitottam magam,ehelyett.. hatalmas öleléssel köszöntem meg apunak.. Aztán alaposabban megnéztem a jegyet amelyen ez állt: " a koncert kezdete este 8 óra, vége 11 órakkor. -Örültem,hogy ilyen késön lesz vége.
Aztán tovább olvastam.. Apa még ott ült az ágyamon várta a reakcióm.. nem értettem miért nem ment még ki ..aztán mikor azt olvastam: ülő hely 1. Sor.... na akkor már nem tudtam mit tegyek,most örömömben keztem sírni. Apu a vállára hajtotta a fejem.
Annyira izgatott voltam,hogy kisem jöttem a szobámból végig zenét hallgattam... és közben az összes házit megirtam nem akartam késöbbre hagyni..- a francnak van kedve vasárnap ilyen élmény után leülni matek tesztet irní... elszaladt az idő hirtelen arra lettem figyelmes, hogy majd éhen halok, rá néztem az órára este 10.. -az meg hogy lehet?? Gondoltam .. Az igaz, hogy a teszt irás után tettem vettem .. de hogy 10 óra legyen máris .. hát ezen meglepődtem.
Vacsora közben anyu megkérdeze minde rendben van-e. -persze. Válaszoltam,miért ne lenne?
-Izgatottnak tünsz. érkezett a válasz. -Az is vagyok,hála nektek. Nem tudom ,hogy köszönhetném meg.
Erre már nem válaszoltak csak vigyorogtak. Vacsora után a szobámban, már 11 óra múlt de én még nem aludtam, nem birtam be voltam zsongva... más nap .. karikákkal a szemem alatt, keltem fel viszonylag késön. Mikor kimentem anyu látta valami nincs rendben. Oda jött és a tenyerét a homlokomra téve ennyit mondott - Barbi de hisz te lázas vagy. Na erre a mondatra fel kaptam a fejem .. -Az nem lehet,csak azt ne... ! Megmértem a lázam,szerencsére csak hőemelkedés mondtam.. Biztos a kialvatlanságtol jegyeztem meg magamnak. Anyu reakciója csak ennyi volt: na ma nem engedem, hogy be menj. Kikérőt irok, te pedig kipihened magad!
- Rendben anyu. egyeztem bele higgadtan tudtam,hogy igaza van igy nem mehetek be,szét vagyok esve.. Fel mentem a szobámba pár percel késöbb anyu egy tálca szendviccsel és egy bögre teával sétált be. Bele kortyoltam ,megdicsértem finom volt. Anyu adott egy puszit a homlokomra,majd kiment. - Bár 23 vagyok mégis az Ő szemében örök kis gyerek. Ennek most különösen örültem. Nem kellett sok, elaludtam hamar.
Körübelül 10 óra múlva negyed nyolc körül felkeltem.. igazam lett, a kialvatlanságtól éreztem vacakul magam.
Miután magamhoz tértem még fájt a fejem, egy osztály társamtól elkértem az aznapi anyagot .. és megírtam neki miért nem mentem be az nap. Jobbulást kívánt. Miután elköszöntünk .. megirtam az elmaradt feladat sorokat.. Majd egyszer csak izgatottan döbbentem rá,hogy már negyed 9 és holnap este koncert. El kapott egy leirhatatlan érzés.. -holnap élőben látom,hallgatom eggyetlen bálványom . Két gondolat között gyorsan,leszaladtam a konyhába anyuékkal ettem pár falatot jóéjt kívántam... majd rohantam aludni remélve,gyorsan eltellik az éjszaka...
Folyt köv.