A tenger nővérei | ✔

1.

- Itt vagyunk! - lelkendezett Tina. - Végre-valahára megérkeztünk a Kristály Barlanghoz!
Tina, Lili, Kira, Emily, Liza és Milla lassan becsúszott a titkos víz alatti barlangba, amely Korall Királyság határán rejtőzött. Tina és barátnői egy különleges küldetés miatt jöttek ide. Ők voltak a legbátrabbak és legokosabb ifjú sellők Neptuna királynő egész birodalmában.

Egy napon a királynő félrehívta őket, hogy egy nagyon fontos feladatot bízzon rájuk.
- A trónomon lévő hat kristály minden évben elhalványul és megöregszik - magyarázta nekik a királynő. - Amikor kialszanak, a sellő varázserőnk is meggyengül. Egy hét múlva ezek a kristályok, melyeket most itt láttok, nem lesznek többé.

A Korall Királyság szívében álló trón gyönyörű volt: fénylő aranyból készült, és gyöngyberakások díszítették. Tetején hat bűvös kristály ragyogott, akár a csillagok. A sellők azonban észrevették, hogy a kristályok már halványulni kezdtek. Pirosan, sárgán és kéken pislákoltak, mint a kihunyni készülő gyertyalángok.
- Hat új kristályra van szükségünk, melyek tele vannak fiatal erővel és élettel, akárcsak ti - magyarázta Neptuna királynő. - Fogjátok ezt a kulcsot, és hozzátok el őket a Kristály Barlangból! Az új kristályok védelmezik majd Korall Királyságot a következő évben. Titeket bízlak meg ezzel a feladattal, bátor, ifjú Tenger Nővérei!

A barátnők keble csak úgy dagadt a büszkeségtől, és nagyon izgatottak voltak, amikor útra keltek. Az aranykulcsot Tina őrizte, a mentőkészletét tartalmazó világosrózsaszín tarsolyban, amit a derekára kötött. A kristályokat olyan gyorsan kellett hazavinniük, amilyen gyorsan csak lehetett.
Tina és barátnői megtisztelve érezték magukat, hogy Neptuna királynő éppen őket választotta ki erre a feladatra, és nem akartak úrnőjüknek, családjuknak, és a többi sellőnek csalódást okozni.

Az ifjú sellők egy teljes napon át úsztak, hogy elérjék a Kristály Barlangot. Tina boldogan énekelt az úton, de amint ő és a barátnői besiklottak a víz alatti barlangba, mindannyian elcsendesedtek. Végre megérkeztek!
A tenger felett rózsaszín felhő mögé bújva lenyugodni készült a Nap. A hullámok alatt a sellők csodálkozva nézték a barlang aranylóan csillogó falait.
- Nézzétek! - kiáltotta Tina, a barlang falába vágott ezüst ajtóra mutatva. Tina, rózsaszínű farkát finoman mozgatva, odaúszott. Tarsolyából elővette Neptuna királynő kulcsát, a kulcslyukba illesztette, lassan elfordította, és kinyitotta az ajtót.
- Ó! - a sellőknek még a lélegzete is elakadt. Az ajtó elé sereglettek, és tágra nyílt szemekkel bámultak.

Az ajtó mögött egy parányi kamra nyílt meg, nem volt nagyobb egy konyhaszekrénynél. Falait gyöngyök borították. A kamra közepén hat fényesen csillogó kristály sorakozott.
- Még sosem láttam ilyen szépet! - sóhajtotta Tina.
A kristályok káprázatosan tündököltek, ezernyi színes fényszikrát szórva szanaszét. Úgy tűnt, varázserővel ragyognak.
- Hát nem csodálatosak? - ámuldozott Tina. - Egy teljes évbe telt, hogy megnőjenek. Nagyon vigyáznunk kell rájuk.
- Hat kristály a tenger hat népének. - mondta Liza álmodozva. - Tényleg varázsaltosak!
- Mindegyikünk válasszon ki egyet! - mondta Tina a többiek felé fordulva.
- Utána meg kell próbálnunk aludni, hiszen nemsokára leszáll az éj. Amint fel kel a Nap, indulunk is vissza.
- Korán kell kelnünk - tette hozzá Emily gyakorlatiasan. - Nagyon fontos, hogy az új kristályokkala hét végéig hazaérjünk, mielőtt még a régiek kialszanak.
- De csupán egy napig tartott, hogy eljussunk ide - szólt közbe Milla, és megigazította a haját egy apró tükörbe pillantva, melyet csillámló piros tarsolyából vett elő.
- Hat teljes napunk van rá, hogy visszaérjünk.
- Akkor sem hinném, hogy túl sokáig kellene itt időznünk - jelentette ki határozottan Tina. - Egy kristályőrzőre nagy felelősség nehezedik a visszaúton. De ha gyorsan, pontosan hazaérünk, a királynő talán majd más feladatokkal is megbíz minket.
- Igazad van - helyeselt Lili. - Nem kockáztathatjuk, hogy késve érünk vissza.
- Ha az új kristályokat nem illesztik Neptuna királynő trónjába mielőtt még a régiek kialszanak, a sellők ereje is meggyengül. És akkor nem tudjuk negvédeni a tengert és a királyságunkat a bajtól - tette hozzá Tina komoly hangon.
- Az szörnyű lenne! - borzongott meg Liza.
- Gyerünk, folytassuk! - szólt vidáman Kira. - Tina, te vedd fel az elsőt!
De még mielőtt Tina bármit is tehetett volna, Milla eléfurakodott.
- Én akarok az első lenni! - jelentette ki ellentmondást nem tűrően.
- Őszintén, Milla, számít bármit is, hogy ki az első? - vonta fel Kira a szemöldökét.
Milla eleresztette a füle mellett Kira megjegyzését, és dacosan a háta mögé dobta hosszú, fekete haját. Csillámló vörös farkával csapkodva a titkos kamra elé siklott, nyomában buborékgyöngyök örvénylettek. Gyorsan felkapta a hozzá legközelebb eső kristályt.
- Neptuna királynő azt mondta, az első kristály a halakat és a tengeri állatokat védelmezi - szólt Milla. - Én ezt választom! - mondta, majd a követ a tarsolyába rejtette.

A sellők sorra egymás után odaúsztak a kamrához. Ahogy fölvették a kristályokat, érezték, hogy tele vannak erővel és energiával. Csak úgy sugárzott belőlük a varázserő.
- Én a második kristályt választom, hogy megvédje a delfineket és a bálnákat - mondra Kira, és csillogó sellőfarkához illő narancssárga tarsolyába tette a kristályt.
- Én a harmadik kristályt választom, amely a tengeri madarakat fogja óvni - azzal Lili lila erszényébe rejtette a kincset.
- Én a negyedik kristályt választom, ami megvédi a tengeri növényeket. A kristály Emily sárga tarsolyába vándorolt.
- Én az ötödik kristályt választom, hogy megóvja a sellőket, akik a tenger valamennyi lakójával törődnek - szólt Tina.
Megcsodálta a drágakő sziporkázó színeit, majd ő is óvatosan eltette tarsolyába.
Már csak egyetlen kristály maradt.
- Én pedig a hatodik kristályt választom, hogy megvédje az embereket a tengeren - mondta szelíden Liza.
- Mégis ki akarja megvédeni az embereket?! - fintorgott Kira. - Hát nem okoznak épp elég gondot?
- Az emberek is a Természet részei, Kira - mondta halkan Liza, és a hatodik kristályt óvatosan halványzöld erszényébe csúsztatta. Amikor végzett, a parányi kamrából szivárványos fény áradt ki. Majd az ajtó becsapódott, és a varázserő lezárta.
Tina az aranykulcsot óvatosan a tarsolyába dugta, a kristálya mellé.
- Mostantól mi vagyunk a kristályőrzők - szólt ünnepélyesen. - Rajtunk áll, hogy biztonságban hazakerüljenek.

Ekkor azonban borzasztó dolog történt. A hátuk mögül, a barlang bejárata felől rémes, fenyegető kacaj hallatszott. Aztán egy kegyetlen hang felordított:
- Sötét Vihar erői, rohanjatok, tomboljatok!
- Jaj ne! - dermedt meg Tina. - Ez Avelina!
Hirtelen örvénylő förgeteg kapta fel a sellőket, kiszippantotta a Kristály Barlangból, és a nyílt tengerre repítette őket.
- Vigyázzatok! - kiáltotta Emily. - Ne engedjétek el a kristályotokat!
- És maradjunk együtt! - figyelmeztetett Tina, azzal megpróbálta elkapni Lili és Liza kezét.
De már túl késő volt. Az örvény tomboló vihara csapott át, és a sellőlányt elragadta barátnőitől. Tina még hallotta, amint Milla felsikolt. Utána a vihar kirántotta a vízből, és áthajította a sötét, felhős égen. Az izzó naplemente dühös vörös lánggá változott, és vad tűzzel lobogott a tenger felett. Tinának úgy tűnt, mintha egész éjjel sodorta volna a szél, mérföldeken át, a hatalmas óceán felett. A szél túl erős volt ahhoz, hogy megpróbáljon küzdeni ellene.
De hová viszi? És mikor teszi le?...

Sziasztok! Elhatároztam, hogy megpróbálok írni nektek egy sztorit. Ez egy sellős történet lenne, de gondolom, észrevettétek.
Ha ezt a történetet megírtam, akkor lesz majd több sztorim is, és remélem, azok is tetszeni fognak nektek!
Szóval, ha tetszik nektek ennek a történetnek az első része, akkor jelezzétek nekem egy votetal! A következő rész nemsokára érkezik!
Addig is jó olvasgatást!
Én Kamyllahh voltam, a következő epizódban pedig találkozunk! Sziasztok!:)