A tenger nővérei | ✔

2.

A retteneres vihar végre lecsillapodott. A tiszta reggeli napfény derűssé tette az égboltot. A szél hirtelen abbamaradt, és Tina visszacsobbant a tengerbe. Micsoda megkönnyebbülés volt kikerülni a bömbölő viharból! Tina mélyen belevetette magát a hullámokba, és azon járt az esze, vajon hol lehet. Egy dologban bizos volt. Meg volt győződve róla, hogy a vihart Avelina, a gonosz sellő támasztotta sötét mágiával.

Avelina annyira féltékeny volt testvérére, Neptuna királynőre, hogy megesküdött, megdöngi Korall Királyságot, és a helyén felállítja saját Vihar Királyságát. Kegyetlen királynőként ő maga akarta uralni a tengereket, gonosz, mérges csípésű medúzahadserege és az óceán legsötétebb mélyéből származó rút szörnyetegei segítségével.

Tina tudta, hogy Avelina nem akarja, hogy a sellők épségben hazavigyék az új kristályokat. Lehet, hogy ez a vihar is önző tervének része volt, hogy feltartóztassa őket feladatuk teljesítésében?

Csillogó rózsaszín farkára támaszkodva megállt a vízben, és körbenézett. Tompa, kora reggeli fény aranyozta be halványan a tengert. Tina megállapította, hogy a vihar nagyon furcsa helyre röpítette, és sejtelme sem volt, hol lehetnek a többiek.
Ahogy nég lejjebb úszott, egyszer csak sűrű hínárerdő magaslott előtte. A hosszú, sötét levelű növények úgy nőttek a tengerfenékből, akár a fák.
- Nem hiszem, hogy Korall Királyságban volnék - suttogta Tina. Felbámult a körülötte lévő különös növényekre, és leült egy kőre, hogy gondolkodjon. - Ilyen magas hínár nem nő nálunk.

Tinát egyre jobban elfogta a félelem, amint azon töprengett, vajon merre lehetnek a többiek. Ekkor vette észre, hogy valami keményen és élesen ücsörög.
- Au! - sikoltott fel. Valami megcsípte. Tina arrébb húzta farkuszonyát, és lepillantott. Egy óriási, igen zsémbesnek látszó királyrák meresztette rá a szemét.
- Mégis mit képzelsz, hogy csak így rám telepszel? - ordította a rák, és hatalmas ollóival mérgesen Tina felé csattogott.
- Ó, öö, sajnálom, öö... Rák úr - dadogta Tina.
- Rág? - kérdezte a rák, ugyanis nagyot hallott. - Engem nem Rág úrnak hívnak! A nevem Csáp. És nem valami kellemes arra ébredni, hogy egy sellő a páncélomra pottyan.
- Tudom, hogy nem - mentegetőzött Tina. - Rettenetesen sajnálom.
A vén rák tovább zsörtölődött, azonban Tina túlságosan feldúlt volt ahhoz, hogy rendesen odafigyeljen.
Meg kell találnia a barátnőit és a Korall Királyságba vezető utat, amilyen gyorsan csak lehet. Neptuna királynő már bizonyára vár rájuk.

„És a szüleink nyugtalanok lesznek, ha nem érünk időben haza" - gondolta. - „Nagyon remélem, hogy sikerül visszaérnünk, mielőtt még túlságosan elkezdenének aggódni. De fogalmam sincs, merre kell hazamenni! Csak tudnám, hol keressem a többieket! Talán ez a rák látta őket."

Az öreg, házsártos rák még mindig a páncélja miatt dühöngött.
- Úgy tűnik, nem sérült meg - mondta -, de meg kell tanulnod, hogy körülnézz, mielőtt ugrasz!
- Nem ugrottam! - háborodott fel Tina. - Véletlenül ültem önre.
- Hmm! Visszamegyek aludni! - felelte a rák. - Ne zavarj! - azzal bemászott egy nagy hínár lombja alá, és eltűnt.
- Nem hiszem, hogy túl jó ötlet lenne, ha őt kérném meg, hogy segítsen megkeresni a barátnőimet - gondolta Tina. - Nincs más hátra, magam kell, hogy nekivágja.

Elindult a finoman hajladozó erdőn át. Minden nagyon békésnek tűnt, ahogy a magas hínárfonalak között siklott. A ragyogóan színes tengericsillagok úgy tündököltek, akár parányi ékkövek. Tengeri csigák úsztak végig a hullámzó leveleken. De sellőknek nyoma sem volt.
- Meg kell próbálkoznom a sellőhívással - gondolta Tina.
A sellőhívás igen szokatlan és különleges kiáltás volt. Nehéz volt kiadni, de minden Tenger Nővére megtanulta, hogyan kell. És ha bármelyik sellő meghallotta a hívást, rögtön válaszolnia kellett.
Tina két kézzel tölcsért formált a szája köré, és finoman fújni kezdett. Lágy, visszhangzó dallam morajlott át a vízen. Tina nyugtalanul várt. Válaszol-e vajon valamelyik barátnője, vagy egyedül van ezen a furcsa helyen? - tűnődött. Már kezdett kétségbeesni, amikor végre ismerős hang szállt vissza hozzá válaszul.
- Ez Lili kiáltása! - örvendezett Tina. Sebesen száguldott a szép hangocska felé, és hamarosan meg is pillantotta Lili hosszú barna fürtjeit és selymes lila sellőfarkát egy nagy hínárfa mögött. Lili nem vette észre Tinát, mert épp azt ellenőrizte, hogy a kristálya még mindig biztonságosan pihen-e az erszényében.
- Ó, Lili, tényleg te vagy az? - szólította meg Tina.
Lili boldogan nézett fel.
- Hála az égnek, hogy itt vagy, Tina! - rikkantotta. - Úgy megrémültem!
Gyerünk, próbáljuk megkeresni a többieket!

A víz nemsokára fület gyönyörködtető hívásaiktól visszhangzott. Emily, Liza és Kira egymás után bukkantak fel a különös hínárból, és indultak Tina és Lili felé. Tétovának, de megkönnyebbültnek tűntek. Mind megölelték egymást, és megnyugodva összemosolyogtak.
Most azonban komoly doglokat kellett megbeszélniük.
- Szerinted mi okozta ezt a szörnyű vihart, ami elfújt minket, Tina?- kérdezte Liza nagy, kíváncsi szemekkel.
- Meggyőzödésem, hogy Avelina műve volt - szögezte le Tina. - Biztosan meg akarja akadályozni, hogy hazavigyük a Korall Királyságot védelmező kristályokat. Tudjátok, mennyire gyűlöli Neptuna királynőt, és hogy át akarja venni tőle a hatalmat.
- Igen - bólintott Emily. - Avelina mindent el akar pusztítani, amit a Természetanya szült és Neptuna királynőt védelmezi, mert annyira féltékeny.
- Nos, mi majd nem engedjük, hogy ez sikerüljön neki - jelentette ki Tina elszántan. - Megmutatjuk mindenkinek, beleértve Avelinát is, hogy épségben haza tudjuk vinni a kristályokat. Ha összefogunk, gyorsan kieszelhetünk valami tervet. Ússzunk fel a felszínre! Talán rájövünk, hol vagyunk.
- Jó ötlet - mosolygott Kira. - Induljuk, amilyen gyorsan csak tudunk!
- D-de nem tehetjük - dadogta félénken Liza.
- Miért nem? - kérdezte Tina.
- Milla miatt. - felelte Liza.

Tina elszörnyedt arccal meredt a többiekre. Annyira nyugtalankodtak Avelina miatt, hogy észre sem vették, Milla nincs velük.
- Te jó ég, ez rettenetes! - jajveszékelt Tina. - Most rögtön meg kell keresnünk őt!

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt. Remélem, tetszik nektek! Amennyiben igen, kérlek jelezzétek egy votetal! Én Kamyllahh voltam, és a következő részben pedig találkozunk. Sziasztok!:)