A tenger nővérei | ✔

8.

Gary azt tanácsolta a sellőknek, várjanak csendben, míg ő beszél a családfővel.

Majd odahívta Tinát és barátnőit, hogy bemutassa őket.
- Ő Fürge, a csikóhal - mondta Gary -, ez pedig itt a családja. Elmagyaráztam, miért olyan fontos nektek ez az erszény, sőt nekünk is, tengeri állatoknak. Természetesnek tartják, hogy viszaadják.

Tina hálásan vette el a tarsolyt, majd belenyúlt. A kristály biztosan fészkelt az alján - és mellette ott lapult a Kristály Barlanghoz való aranykulcs is. Micsoda kő esett le a szívéről!

Tina az öv elszakadt végeit erősen a derekára kötötte. SOHA többé nem követi el azt a hibát, hogy elveszíti a kristályát.
- Annyira köszönöm! - fordult Fürgéhez. - Hogyan hálálhatom meg ezt nektek?
- Megtiszteltetés, hogy segíthettünk a sellőknek, akik a tengereinket védelmezik - felelte a csikóhal.

Tina azonban észrevette, hogy a csikóhalbaba nagyon szomorúnak látszik. Nem értette, miért nem játszhat többé a tarsollyal.
- Szegény kicsike! - súgta oda Tina a többieknek. - Tennünk kellene érte valamit.

A sellők összedugták a fejüket. Azután a pici csikóhalra mosolyogtak, és azt mondták:
- Kérlek, fogadd el tőlünk ezt az apró ajándékot Tina erszényéért és kristályáért cserébe - azzal mind elővettek egy-egy csecsebecsét mentőkészletükből. Volt ott egy ragyogó vörös kagylóhéjakból készült csörgő és egy darabka csiszolt gyöngyház. Mind közül a legszebb egy kagyló volt, Tina ajándéka. A csavart kagyló édes dallamot fújt, olyat, akár egy sellőének.
A baba, akit Virgoncnak hívtak, örömében fejecskéjét rázva körbe- körbe ficánkolt.
- Kötyönöm! - gügyögte boldogan.
A sellők felkacagtak.

Ekkor azonban a tenger felszíne felől visszataszító zörgés-zakatolás hallatszott.
- A vágó hajó! - sikoltottak a csikóhalak. - Bújjon el mindenki!

Mindannyian rémülten merültek le, és elrejtőztek a tengerfenéken lévő kövek alá.
- Sellők, ti is gyertek! - ordította Gary. - Gyorsan!
Hamarosan Gary-nek és a sellőknek sikerült elbújniuk. A zaj egyre erősödött.
- Mi történik? - kérdezte Tina.
- Tudjátok - sóhajtotta Gary -, nekünk is megvan a magunk baja itt az erdőben. Cimborám, Csáp úr túl öreg és álomszuszék ahhoz, hogy észrevegye, de sajnos errefelé is változnak a dolgok. Látjátok, az emberek elkezdék irtani a Moszaterdőt.
- Irtani! - szörnyülködött Tina. - De hiszen ez borzasztó!
- És mi lesz veletek, itt lakó állatokkal? - kérdezte Lili. - Mi lesz, ha elpusztítják az erdőt?
- Nem lesz hol laknunk - jött a szomorú felelet. - Ó, én nem bánom, ha az emberek elvisznek egy kis moszatot. Az ételeikhez és sok más egyébhez is használják. És jut is mindenkinek bőségesen, ha okosan gazdálkodunk. De Avelina folyton bajt kever.
- Avelina? - hőköltek hátra a sellők. - Hogy jön ide Avelina?
- Avelina használja a bűvös sellőerejét - magyarázta Gary. - Mindent ugyanolyan rúttá akar tenni, mint amilyen az ő fekete lelke, mert ettől erősebbnek érzi magát. Szereti gonoszul megbabonázni az embereket, akik aztán nem is gondolnak bele, mit cselekszenek. Nem akarnak ők ártani, de felelőtlenné és figyelmetlenné válnak. Úgyhogy jönnek, és nagy darabokat kivágnak az erdőből, de nem hagynak rá időt, hogy visszanőljön, mielőtt újra levágnák. És ez bizony nagyon nagy baj: fennáll a veszély, hogy elveszítjük az otthonunkat!
- De hiszen maga mondta, hogy minden problémára van megoldás! - kardoskodott Tina.
- De nem akkor, amikor Avelina és az emberek keze van a dologban - csóválta meg a fejét keserűen Gary.
- De hát akkor semmit sem tehetünk, hogy megmentsük az erdőt? - nyugtalankodott Tina. - Ön és csikóhalbarátai is olyan sokat segítettek nekünk. Bárcsak mi is tehetnénk valamit magunkért!

A hajó motorja a fejük felett dübörgött. Hamarosan elkezdődik a moszatvágás. A kis csikóhalak hátán a hideg futkosott a félelemtől.

- Gondolkodjatok, mindenki gondolkodjon! - sürgette a többieket Kira.

A sellők homlokráncolva törték a fejüket. Egyszer csak Tina felpillantott.
- Van egy ötletem! - csillant fel a sellőlány szeme. - Gyertek utánam, amilyen gyorsan csak tudtok! - azzal ragyogó farkával erősen csapkodva máris villámsebesen száguldott a felszín felé.
- De veszélyes közel mennünk a hajóhoz! - tiltakozott Milla, miközben utána vetette magát. - Mire készülsz?
- Miről híresek a sellők? - kiáltotta vissza Tina a válla fölött. - Hát az éneklésről!

Az összes sellő szeretett dalolni, de mind közül leginkább Tina. Remélte, hogy egy napon majd Neptuna királynőnek énekelhet, a nagy Tengeri Fesztiválon, amit minden évben megrendeztek Korall Királyságban. Azonban most minden erejét beleadva azért fog énekelni, hogy segítsen újdonsült barátain.
- Hát persze! - rikkantotta Emily. - A sellődal képes bármire rávenni az embereket. Micsoda pompás ötlet!
- Gyerünk! - sürgette őket Kira. Narancssárga farkával fickándozva előresiklott. - Mindenki kövesse Tinát!

A sellők gyorsan elérték a felszínt. Meglátták a fenyegető hajót, amely azért jött, hogy az erdő nagy részét lenyesse.
- Most váljunk külön! - adta ki az utasítást Tina a többieknek. - Aztán alkossunk Sellő Kört a hajó körül. A Kör még erőteljesebbé teszi a dalunkat. Készen álltok? S.O.S Sellők!
- S.O.S Sellők! - kiáltották, majd mindannyian más-más irányba úsztak. Egykettőre széles kört alkottak a hajó körül, és rázendítettek.

A hajó egyszer csak lassan megfordult, majd a távoli kikötő felé vette az irányt. Tina terve bevált! A kapitány és a legénység most minden bizonnyal hazamegy, és előad majd egy zavaros mesét arról, hogy kifogyott az üzemanyag, vagy valami nem tetszett nekik a vízben - és a Moszaterdő biztonságban lesz. Ahol a matrózokat egyszer elvarázsolta a daloló Sellő Kör, oda soha többé nem lesznek képesek visszatalálni a tengeren.
- Hurrá! - örvendezett Tina. - Most az egyszer sikerült Avelinát csúf tervének megálljt parancsolnunk. Csodálatos dalolás volt, Milla!
- Ó, én csak tettem, amit tennem kellett az S.O.S. csapat tagjaként. - felelte Milla a lehető legszerényebb mosollyal.
- Te pedig visszaszerezted a kristályodat, Tina - szólt boldogan Kira. - Tudtam, hogy sikerülni fog!
Lili gyorsan megszorította Tina kezét.
- Azt hiszem, Neptuna királynő büszke lenne rád - mosolyodott el.
- Szerencsére sikerült helyrehoznom a hibámat - vigyorgott megkönnyebbülten Tina.
- És meg menteni az erdőt - tette hozzá Emily.
- Együtt csináltuk - ragyogott rá Tina. - Igazi csapat vagyunk! Menjünk vissza, és mondjuk el mindenkinek, hogy most már biztonságban vannak - azzal a sellők csodás, ívelő szivárványként a hullámok alá buktak, és barátaikhoz siettek.

A tengeri állatok nagyon boldogok voltak, amikor meghallották a jó hírt. A Moszaterdőben lakó polipok, tengeri sárkányok és tüskés tengeri sünök is mind odagyűltek, hogy köszönetet mondjanak a sellőknek. Virgonc apró babapuszikat adott a sellőlányoknak. Csáp úr viszont továbbra is mélyen durmolt...

Ideje volt, hogy Tina és barátnői útnak induljanak hazafelé. Neptuna királynő már bizonyára nyugtalanul várja őket - és a bűvös kristályokat.

- Avelina vihara messzire sodort benneteket Korall Királyságtól - szólt Gary. - Kivezetünk titeket az erdőből, és megmutatjuk az utat. Nyugat felé kell tartanotok. Mindig a lemenő napot kövessétek, de óvakodjatok Avelinától! Soha nem tudhatjátok, mikor csaphat le újra. Legyetek óvatosak, bátor sellők!
- Letyetek óvatoszak! - gügyögte Virgonc.
- Azok leszünk! - felelték a sellők.

Barátaik kíséretében keresztülúsztak a bíbor moszatok utolsó sorain, majd meglátták maguk előtt a nyílt tengert. Válluk felett egy utolsó pillantást vetettek a rejtélyes Moszaterdőre és a vízben lágyan ringatózó hínárfáira. A sellők szívből örültek, hogy sikerült megmenteniük a pusztulástól.

- Viszlát, Fürge! - köszöntek el. - Szia, kicsi Virgonc! És viszontlátásra, kedves Gary! Soha nem felejtünk el!

Tina és barátnői búcsúzóul felemelték a ragyogó kristályokat, fényszikrákat szórva maguk köré. Majd óvatosan tarsolyukba tették az értékes kincseket, és útnak indultak Korall Királyság felé.

Vajon milyen kalandok várnak még a sellőkre útjuk hátralévő részében? És vajon sikerül-e időben hazaérniük a kristályokkal?

Sziasztok!
Hát, ez lett volna az utolsó rész ebből a könyből! Remélem, hogy élveztétek, tetszett nektek!
Nemsokára kezdek egy másik könyvet is, ha érdekel olvassatok bele!
Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a befejező rész is!
Ha igen, jelezzétek nekem egy szavazattal! Én Kamyllahh voltam! Nemsokára jelentkezem a másik könyvemből!
Addig is, sziasztok! ❤