A tenger nővérei | ✔

5.

- De... de... - hebegte Tina, feldúltan fürkészve barátai zavart arcát. - A Kristály Barlangban még nálam volt az erszényem. Emlékszem, hogy beletettem a kristályomat. Nem értem.

Nagyon kínosan érezte magát. Hogy lehetett ennyire figyelmetlen?

- Talán akkor esett le, amikor Millának segítettünk? - vetette fel Emily.

A sellők elkezdték átkutatni a hínárerdőcskét, ahol Milla felakadt. Ekkor azonban Tina rémülten felkiáltott:
- Ó, te jó ég! - és bájos arca rettenetesen elsápadt.
- Mi az, Tina? - kérdezte Lili. - Valami eszedbe jutott?
- Igen. - felelte Tina alig hallhatóan. - Valami, amit meg akartam tenni, de elfelejtettem.
- Ezt meg hogy érted, Tina? - kérdezte Kira. - Ennek nincs semmi értelme!
- Nos - folytatta Tina -, amikor a Kristály Barlangban készülődtem, és az erszényemet az övemre kötöttem, a derekam köré, észrevettem, hogy lötyög a kapocs. Mondtam is magamban, hogy ezt most rögtön meg kell javítani! Előbb azonban el akartam köszönni a kishúgomtól, Ninától. És aztán... nagyon sajnálom, de elfeledkeztem róla - Tina orcáit élénk rózsaszín pír öntötte el.
- Ej, ej! - dorgálta Milla. - Ez bizony nagy hiba volt, Tina. Nagyon felelőtlen voltál!
- Tudom - nyögte Tina szerencsétlenül. - És az öv bizonyára akkor kapcsolódott ki, amikor a vihar után belecsapódtam a tengerbe. Szóval...
- ... szóval a kristályod az erszényedben volt, az erszényed az öveden, az öv pedig beleesett a tengerbe! - egészítette ki Milla. - Hát, nagy csalódást okoztál, Tina! Mit fog szólni Neptuna királynő?

Tina szemét elöntötték a szégyen könnyei.

- Milla! - szólt szemrehányóan Lili. - Tina nagyon sajnálja, amit tett. Hibázott, de ezen most már nem lehet segíteni. Nincs értelme az orra alá dörgölni!
- De hát soha többé nem fogja megtalálni a kristályt! - dühöngött Milla. - Elveszett az Óriás Moszaterdőben! Nem tudjuk időben hazavinni a hat új kristályt. A régi kristályok kialszanak, a sellőerőnk elhal, és Avelina elpusztítja az otthonunkat!

Tina abbahagyta a hüppögést, és felnézett.

- Azt már nem! - jelentette ki elszántan. - Megígértem Neptuna királynőnek, hogy biztonságban hazaviszem a kristályomat! És be is tartom, ha addig élek is!
- Segíteni fogunk, Tina - vigasztalta Lili. - Végülis egy csapat vagyunk, ahogy te is mondtad.
- Még szép, hogy segítünk! - mondták a többiek. Egyedül Milla tűnt még mindig mogorvának.

- Először is ki kell dolgoznunk egy tervet - magyarázta Emily. - Tina, van valami emlékképed róla, hogy hova pottyantál a vihar után?
- Hm, öö... rengeteg tengericsillagot láttam - kezdte reménykedve Tina.
Emily a fejét csóválta.
- Ez nem elég - mondta. - Ezernyi tengericsillag van az erdőben. Nem jut eszedbe valami más is?

Tina keményen törte a fejét. Annyira sok minden történt vele az elmúlt két napban! Kétségbeesetten próbálta felidézni, hogy is volt, amikor leesett a Moszaterdőnél. Egyszer csak az eszébe villant valami.
- Ó, hát persze! Egy zsémbes rák megcsípte a farkam! - kiáltott fel. - Úgy hívták... ó, hogy is? Valami „Cs” betűs volt...
- Csámpás? - vetette fel Lili reménykedve.
- Nem... várjatok... tudom... Csáp úr! - derült fel Tina. - Csáp úr volt a neve!
- Akkor ezt a Csáp urat elő kell kerítenünk, de tüstént! - jelentette ki Emily.
- Ő az egyetlen lehetőség, hogy kinyomozzuk, hol rejtőzhet a kristály!

Tina és barátai visszafordultak arra, amerről jöttek a hullámzó, víz alatti bozóton át. Úszás közben Csáp úr nevét kiáltozták.
- Kissé süket - világosította fel Tina a barátnőit. - Jobb lesz, ha hangosabban ordítozunk.

A sellők hangja bezengte a magas hínársorokat. Parányi bíbor halacskák dugták ki a fejüket, amint elsiklottak mellettük. De a kiáltásaikra senki sem felelt.
- Jaj, ez reménytelen! - síránkozott Milla.
- Még nem adhatjuk fel - szólt Kira. - Próbáljuk meg mégegyszer! Egy, két, há': CSÁÁÁP ÚÚÚÚÚR!!

Hirtelen egy hatalmas tintahal bukkant elő egy nagy moszatcsomó mögül. Sárga polipkarjaival feléjük integetett.
- Jól van már, jól van! - dohogott. - Már először is hallottalak titeket. És másodszor és harmadszor is... - hangja mogorván csengett, de szemei kedvesen csillogtak. - Mi baj, sellők?
- Szörnyen benne vagyunk a pácban... - kezdte Tina. A csapat élére úszott, és bátran szembenézett az öreg tintahallal.
- Minden bajra van megoldás, ez az én mottóm - felelte a tintahal.
- De erre a problémára nem hiszem - kesergett Tina. - Hacsak nem ismer valakit, akit Csáp úrnak hívnak.
- Még hogy ismerek-e? - kérdezte a tintahal. - A vén csáp nagyszerű cimborám, amióta csak világra jöttünk. Ifjúkorunkban együtt bújócskáztunk az erdőben. De az bizony már jó régen volt! Ma már mindketten álmos öreg fickók vagyunk.
- Pontosan így ismertem meg - szólt Tina. - Aludt, és én ráültem.
- Ráült! - háborodott fel a tintahal. - Nem így kell köszönteni egy idős rákot, mint Csáp úr.
- Nem szándékosan tettem - mentegetőzött Tina. - Csak borzalmas vihar volt...
- Vihar? Miféle vihar? Nem volt vihar itt lent az erdőben, amióta az eszemet tudom - a vén tintahal nagyon meghökkentnek látszott.
- Ez a vihar nem a Természetanya műve volt - magyarázta Tina. - Avelina repített el minket messze a Korall Királyság-beli otthonunktól.
- Avelina? Csak tán nem forral már megint valamit az a vén átokfajzat? Hát, ami azt illeti - mérte végig alaposan a sellőket az öreg tintahal -, különös egy történet. Sellők Korall Királyságból, furcsa viharok, és hozzá még Avelina is. Szerintem jobb lesz, ha mindent elmeséltek nekem az elejétől. Ja, és jut eszembe - mosolyodott el -, szólítsatok csak Gary (Geri)-nek!

Pfuu, sziasztok!
Tudom, hogy már egy ideje nem volt új rész, és ne haragudjatok, de alig van időm írni... Remélem megértitek...
De most meghoztam a következő részt!
Amennyiben tetszik nektek, kérlek jelezzétek nekem egy szavazattal! Én Kamyllahh voltam, a következő részben pedig találkozunk!
Sziasztok!:)
(Megértéseteket köszönöm!) ❤