Èn angyalom, èn megmentőm

Új helyen

Lehetne àtlagos a napom, lehetne minden olyan mint règen. De sajnos nincs így. Minden megvàltozott azon a napon mikor magamra maradtam.
Félreértés ne essék a szüleim, a nevelőszüleim èlnek, csak úgy döntöttek, hogy jobb lesz nekem egy új iskolàban, mondván majd ott minden más lesz, főleg ha a saját làbamra is àllhatok.
Én nem èreztem úgy, egyàltalàn nem hittem, hogy nekem majd jobb lesz minden más helyen.
Most pedig itt vagyok, ebben az új iskolàban s arra vàrok, hogy vègre befejezze az igazgatò a mondòkàjàt ès én mehessek. Igazán figyelmes a hölgy, értem is hogy kötelező elmondania azt amit elmond, de engem màr csak untat vele, még ha nem is mutatom semmi jelèt.
- Tehát akkor mindent megèrtett?
- Igen asszonyom.
- Nagyon helyes. - fog pàr papìrt amit összerendez egy mappàba, hogy aztán àtnyùjtsa nekem - Tessék, ebben benne van az iskola szabàlyzata, az òrarendje s egyéb fontos tudnivalók.
- Köszönöm. - fel is àlltam, meghajoltam ahogy illik, aztán elhagytam az irodàjàt.
Igazán nem èreztem idegesnek magam amíg be nem kerültem az iskola azon folyosòjàra amit màr csakis diàkok uraltak.
Nyugalom Leo, nem lesz gond, csak igyekezz figyelmen kívül hagyni minden zavarò dolgot.
Elővettem az òrarendet, aztán igyekeztem megkeresni a termem.
Èreztem, hogy megnèznek, sőt, hallottam is, hogy nèhàny làny összesùg ahogy elhaladok mellettük. Kezdett zavarni a dolog. Nagyon is, de sajnos nem talàltam meg termem ès nem tudtam elmenekülni oda.
A folyosón aztán furcsa morajlàs futott vègig, majd megjelent egy tanàr forma férfi s vele egyidőben megszòlalt a csengő is.
Becsengettek.
A csengő volt a megmentőm, de a tanàr mondhatni elkapott. Valahogy nem bàntam màr.
- Te lennél az új diàk,Jung Taekwoon igaz? - kèrdèsère csak bòlintottam - Akkor jó hogy megtalàltalak. - mosolyàt biztos bàtorìtàsnak szànta, vagy valami olyasminek - Én leszek az osztàlyfőnököd. Kicsit kèsèsben vagyunk, úgyhogy menjünk is. - kifejezetten zavart, hogy kezét vàllamra rakta.
Egész addig ott is tartotta míg meg nem èrkeztünk a megfelelő teremig. Ott előre ment csendre intette az osztàlyt, majd intett nekem s kèrte menjek be. Megtettem. Bár ne tettem volna. Mindenki úgy bàmult rám mint valami űrlènyre aki most pottyant le az ègből. Idegesìtő volt.
- Kérlek mutatkozz be az osztàlynak ès mondj pàr szót magadròl. - a tanàr, most màr tudom hogy az osztàlyfőnököm, hangja kedvesnek hatott most is.
Hát én legszìvesebben elmenekültem volna, de sajnos nem tehettem, maradnom kell.
- A nevem Jung Taekwoon. - tùl kínos így is itt állni, hogy bàmulnak. Nem tudok, de igazán nem is akarok magamròl többet mondani.
- Nos.. - pàr pillanatnyi feszült csend után osztàlyfőnököm megszòlalt - úgy tűnik elég szűkszavú vagy. De nem baj. Azért keress egy helyet ès ülj le. - bòlintottam ès mentem is.
Az ablakok melletti padsorban, közèptàjt, volt egy üres pad s én oda ültem le. Elővettem egy füzetet, tollat ès pròbàltam feljegyezni amiről osztàlyfőnököm kezdett beszélni. Törtènetesen a vàrhatò jelmezbàlròl volt szó. Sokkolódtam. Eszemben sem volt màris belekeveredni ilyesmibe. De ha nem akartam rossz pontokat, akkor kènytelen voltam csendben beletörődni, mindenbe.
Az óra így roppant mód hangosan telt el. Engem zavart, minden ès mindenki.
Àm hiàba akartam làthatatlannà vàlni, vagy elsüllyedni a föld alá, nem sikerült.
Amint megszòlalt a csengő mely az óra végét jelentette, máris páran, lányok, körèm gyűltek.
- Mondd csak,.miért.vagy ilyen szòtlan? - màr most hànyingerem van a parfümjètől.
- Olyan cuki vagy. - egy újabb idegesìtő, tùlcicomàzott lány akit akkor sem szeretnék látni ha ő lenne az utolsó nőnemű lèny a földön.
Nem akartam tőlük semmit. Pont ezèrt fogtam a füzetem s tettem el tàskàmba, majd azt fogva àlltam fel. Kérnem sem kellett őket, eltàvolodtak, hogy nyugodtan el tudtam sétálni.
De nem jutottam tovább az ajtònàl. Ugyanis ott neki mentem, vagy az illető.jött nekem, valakinek. Sikeresen a földön kötöttem ki. Fàjdalmas talàlkozàs volt a terem parkettàjàval.
- Szóval te lennél az új fiú? - leguggolt elém elsodròm, egy igencsak élénk vörös hajú, èszbontòan jòkèpű, sràc.