Èn angyalom, èn megmentőm

A megmentő

Kèptelen voltam megszòlalni, így csak bòlintottam neki. Nem is èrtem miért, hisz a sràc nem tűnt ijesztőnek.
- Tud beszélni, csak nem akar. - jegyezte meg egy lány, aki aztán odatipegett a vörös hajú mellé s annak vàllàra tette kezét.
- Oh, szòval te ilyen kis kuka vagy. - elsodròm felàllt, majd mindenki meglepetèsère, de azt hittem engem jobban meglepett, kezét nyùjtotta felèm. Nem értettem miért teszi, de inkább nem is foglalkoztam vele, elfogadtam kezét s így segìtsègèvel felàlltam. Amint àlltam húztam is el kezem az övèből. - Egyèbkènt a nevem Kim Wonshik, de mindenki csak Ravi-nak hív.
- Na, Ravi, menjünk màr. - nyafogott az a lány aki kezét még nem.vette le az említett válláròl.
- Bocs kuka, dolgom van. De egy jó tanács, nézz körül mielőtt ki akarsz rohanni egy helyről. - kacsintott, aztán otthagyott, elsètàlt azzal a lánnyal meg a baráti.tàrsasàgàval.
Teljesen sokkolòdtam. De úgy mindenféle èrtelemben. Egy lökés tèrìtett èszhez. Egyik nem tùl kedves osztàlytàrsam volt a tettes.
Kissé helyreràzòdva így, folytattam utam. A teremből a folyosóra érve belenèztem futòlag papìrjaimba, hogy aztán szekrènyem keresèsère induljak.
Nem könnyìtette meg a dolgom senki ès semmi.
Kèrdezni persze nem kèrdeztem meg.senkit. Jobbàra csak azért mert nem akartam, hogy hülyének nézzenek, hogy még egy szekrényt sem tudok megtalàlni.
- Nocsak az új fiú. - hárman utam àlltàk, ezzel megàllàsra kènyszerìtve engem. Megleptek ès egy kicsit meg is ijesztettek. - Még mindig nem akarsz tàrsalogni senkivel? - ki akartam kerülni őket, de nem hagytàk, sőt, neki is löktek a falnak.
- Nem hagynàtok bèkèn? - nem vagyok néma, meg tudom èn védeni magam, de ha lehet inkább elkerülök minden bonyodalmat.
- Nem. - nem tetszett a mosolya annak aki a falnak lökött, de a tàrsaiè sem - Meg kellene tanulnod, hogy mit szabad ès mit nem.
- Igen. - a másik fiú lendìtette is a kezèt, de nem voltam teljesen hülye, hogy hagyjam, elhajoltam. Csak sajnos a másik meg hasba vàgott ès ki is nevetett mikor összegörnyedtem kissé.
- Jobban tennètek, ha megtanulnàtok vègre ti inkább, hogy hol a helyetek. - fél szemmel làttam, hogy meg akarnak ütni, ismét, de egy hang, egy roppant ismerős hang, meg a hang tulajdonosànak keze megàllàsra kènyszerìtette az ütni kèszülőt.
- Ebbe te ne szólj bele. - egy pillanat alatt keveredtek szòvàltàsba, aztán az engem tàmadòk elmentek.
- Hè.. Hallod? - azt hittem megmentőm is odèbb àllt, de tèvedtem. Fel is emeltem fejem ès így ismét szemben talàltam magam a vörös hajúval. - Na vègre. - mosolygott, de nem èrtettem mièrt - Na ne nèzz így. Gyere, menjünk el az orvosiba. - kezèt vàllamra tette. Kezère nèztem, majd rà.
- Nem kell orvos. - mondtam úgy, hogy kezem mèg hasamon volt. Picit odèbb is hùzòdtam, hogy keze lecsùsszon vàllamròl. - Miért akarsz segìteni?
- Nem-nem. Miért segìtettem. Őszintèn? - bòlintottam kèrdèsère, hogy igenis tudni szeretném - Egyenlőre még èn sem tudom. Na de, ha màr nem akarsz orvost akkor menj a büfèbe ès kérj egy kis jeget, az enyhìti a fàjdalmat. - bökött is fejèvel hasam felè - Na pà. - zsebre tette kezeit, aztán mintha semmi se történt volna tovább sètàlt - Jah, a szekrènyek a főbejàrattòl balra vannak. - visszaszòlt még mielőtt befordult volna a folyosò vègèn.
Nem igazán értettem a dolgot. Most akkor ő figyelt engem? Szòrakozni akar? Komolyan nem értem mit akar.
Sòhajtottam egyet, aztán inkább tovább indultam, hogy megkeressem vègre szekrènyemet.