Èn angyalom, èn megmentőm

Mùltam s jelenem

Az az este... Tùl soknak tűnt az az àrtatlannak szánt puszi.
Az èletem megkeserìtette.
Hiába volt ott Ravi, hiába pròbàlt meg segìteni, hiàbavalò volt minden. Az emberek, az osztàlytàrsaimnak nevezett szörnyek, nem hagytak ki egyetlen pillanatot sem arra, hogy gùnyolòdàsuk ès nevetsèg àllandò tàrgyàvà tegyenek. Hiába telt el egy nap, egy hét majd egy teljes hònap, nem vàltozott semmi. Nem szólt hozzám senki, senki aki jòt akart volna, ès èn sem szòltam senkihez. Nem volt szükségem baràtokra ahhoz, hogy a tanulmányi átlagom az elfogadható szinten maradjon.
Ravi-t egyszerűen eltaszìtottam magamtòl, mèg ha rà is jöttem arra, hogy ő valóban jó szàndèkkal közeledik hozzám.
Úgy tűnt feladta, de aztán egy nap, egy istentelenül esős nap, kaptam egy kis üzenetet tőle. Csak pàr szó volt, de mégis úgy èreztem vègre engednem kellene neki.
Órák után igyekeztem minél hamarabb haza jutni. De màr a busznàl gondjaim akadtak. Lekèstem. Aztán ott volt a tény, hogy Ravi barátnője odajött hozzám, jobban mondva megàllt mellettem kocsijàval, s "kedvesen" felajànlotta hogy elvisz. Természetesen nemet mondtam mivel eszem ágában se volt egy kígyó kedvessègènek hinni. Ekkor mutatta meg talán valódi arcàt. Közölte, hogy ha nem ülök be Ravi-nak komoly baja eshet.
Tudtam, èreztem, hogy csapdàba sètàlok, de mégis megtettem amit a lány kért. Beültem mellè, ő pedig egyből a gázra lépett. Elvitt egy számomra teljesen ismeretlen helyre ahol ott voltak örökös kìnzòim, de Ravi sehol nem volt. Legalábbis elsőre nem làttam. Aztán feltűnt. Meg volt kötözve ès két bamba òriàs őrizte.
- No lám, vègre megèrkezett a mi oly rég várt vendégünk. - egy velünk egykorú, mégis sebhelyes arcú fiú elè vezettek - Úgy tűnik semmit nem vàltoztàl. - mért végig s járt körbe, hogy utàna újra velem szemben álljon meg - Nem is értem, hogy hogy lehet Kim fia ilyen szànalmas kis fèreg.
- Az az ember nem volt az apàm. - miért is hittem hogy másért húztak csőbe? Ostoba voltam. - Őt miért vontàtok bele?
- Érdekesebb volt a játék. - értette a cèlzàst. Talán tùl jól is. Intett, mire Ravi-t ütni kezdtèk. Nem bírtam nézni. Nem akartam, hogy baja essék, nem akartam, hogy ő aki elfogadott engem minden furcsaságom ellenère most miattam szenvedjen.
Egy pillanat töredéke alatt döntöttem s löktem meg a hozzám legközelebb állót, közben pedig vettem el tőle.fegyverét ami egy bot volt, amit aztán használtam is. Megmutattam Ravi-nak, hogy meg tudom magam, de most inkább őt, védeni ha kell.
Ràtàmadtam akire csak tudtam, s arra is aki engem tàmadott meg. Nem mondom, hogy nem sèrültem meg, de azt sem, hogy egyetlen ütésem sem.talàlt célba. Botom eltört, sajnàlatos módon. Hogy honnét került elő, nem tudom, lehet mindigis ott volt, de egy kard fèlesèg került kezèbe az engem òcsàrlònak. Fájdalmas emlékeket ébresztett bennem, de megtanultam elnyomni a dolgot. Ravi elè àlltam, nem hagyva így, hogy őt érje a tàmadàs.
- Elment az eszed?! - rám kiabàlt ahogy karjaiba estem.
- Igen. - szavaim nyomán durva kàromkodàsok közepette hirtelen többen lettünk. Ravi nevét ismételgettèk, aztán hogy ràakadtak a verekedés sem maradhatott el.
Tùl gyorsan történt minden, de lehet csak nekem volt tùl gyors minden. Az egyik pillanatban mèg Ravi.tol le engem tettemèrt azon a mocskos helyen miközben a baràtai, az igaziak, mentik a helyzetet, a másik pillanatban meg màr egy ágyon fekszem miközben Ravi àpolja le sebem.
- Egy kibaszott cèltàbla lett a hàtadon. - kàromkodni ezekben a pillanatokban hallottam másodszor. Tudom Ravi, tudom s érzem is. Nem kérdez, nem vallat pedig tudom, hogy kìvàncsi, hogy èrdekelnè mi volt az amit látott.
- Sajnálom. - hangom halk ès fàjdalmas volt, de hallott, ebben biztos voltam.
- Micsodàt? Azt hogy egyik pillanatròl a másikra szuperhőssè vàltàl ès megmentettèl? - ne legyél ilyen Ravi, ne tegyél úgy mintha minden rendben lenne - Ne beszélj hülyeségeket. Èn sajnálom, hogy miattam megsèrültèl. Sosem fogom magamnak megbocsátani. - szavai, tettei, ahogy ellàtta sebem, sosem tapasztalt gyengèdsègről àrulkodtak. Alig kötötte le sebem èn, minden ellenkezèse ellenère, felè fordultam s megöleltem őt szorosan, ahogy erőmből tellett. - Hè, azért nem kell megfolytani. - el akart tolni magàtòl ès èn hagytam magam. Lehajtottam fejem, nem mertem szemeibe nézni màr. - Nézz rám. - megràztam fejem, hogy nem - Kérlek. - ismét nemet intettem fejemmel - Ha nem nézel rám akkor meg foglak csòkolni. - nem nèztem rà mèg mindig. Akartam, hogy megtegye, hogy bevàltsa ìgèretèt, szavait. Meg is tette. Felemelte fejem, rám nézett s mosolygott, aztán közel hajolt ès... bevàltotta ìgèretèt. Megcsòkolt engem. Ám ezùttal csòkja viszonzàsra talàlt.