Elrontottad az életem

7 rész

'-Háromra, betőröm- mondta- egy, kettő, hároooom. "

És már ütöte volna be az ablakot de hirtelen kinyílt és megjelent egy  fej. Először azt hittem valami szörny van ott de rájötem, hogy csak Anita de majdnem ugyan az a kettő.

-Mit kerestek kint? Hogy jutottatok ki? Tudjátok mennyi az idő?  Már fél öt múlt.

Már gondoltam, hogy soha nem hagyja abba a dumáját mikor meghallottam, hogy mennyi az idő lefagytam.

-Mennyi?

-Jól hallottad-idegeskedet Anita. - Na gyertek már be.

Amikor valahogyan bemásztunk lefeküdtem aludni, Szili arréb lökött és ő is mellém feküdt.
Magához ölelt és megharapta az ajkam amire én fel nyögtem.

-Megkérlek ne itt erőszakold meg a barátnődet- mondta unottan Anita.

-Nem vagyok a barátnője!

-Aham- motyogta Anita.

-Még nem vagy az de az leszel- suttogta Szili.

-Hogy mi? -kérdeztem.

-Semmi- mosolygott.

Tisztán hallotam amit mondott csak gondoltam, hogy kijavítása a mondatot. És azt az utolsó mondatot hallottam csak mert elaludtam.

    Arra ébredek, hogy rezeg a telom. Az ébresztő órám volt, mikor megnézem 07:00 órát mutatt. Szili engem ölelve alszik, a lábunk összegabajodott. Lassan kibontakoztam az öleléséből és elveszem a lábát. Amikor fel akartam kelni vissza rakta a karját és a lábát, mikor megint megszabadultam az ölelésétől megint  rámfekszik.

-Menj a picsába- mondtam idegesen.

Erre ő fel kacatot és arréb fordult.

-Szívesen mennék a tiédbe- kuncogott.

-Remélem jól szórakoztál- mondtam unottan és nem is figyeltem a másik mondanivalójára.

-Igen- adott egy puszit a homlokomra.

-Pillanat csak megyek a mosdóba. - Gyorsan átöltöztem és megfésülködtem, 15 perc után kijövök.

Már azt hittem ott ragadtál- kacagot Szili- mentem volna segíteni.

- Kébzeld nem- mondtam gúnyosan - de most menjél te is öltözni meg ilyenek és majd beszélünk este mert a közbe nem tudunk mert program és stb.- hadartam el.

- Aham.

És avval ki ment a szobából. Én banbán néztem utána.  Semmi puszit, semmi ölelést nem kaptam tőle. Hát jó... Amúgy azért nem tudunk beszélni programok közbe mert sok csapatra vagyunk felosztva és amúgy is nem vagyunk egy csapatba Szilivel. Kimentem az ajtón és a szokásos gyülekező helyre mentem ahol csapatokra rendezötünk.
Meglátam Szilit és rámosolyogtam de ő elfordította a fejét.  MIIII VAN???  Mintha nem lennék senki.

- Na jó, rendeződjetek a szokásos csapatba- hadarta a felügyelő.
Te ott- mutatót Szilire- menj át a melleted lévő csapatba mert ott kevesebben vannak.

-Nem akarok- mondta unottan.

-Nem kérdeztem, hogy akarsz e vagy sem- mondta idegesen a felügyelő-  na jó  gyorsan mond el, hogy miért?

- Nem akarok egy csapatba lenni Bettyvel.

Én tátot szájal néztem őt. Most mit tettem ellene, hogy úgy  viselkedik velem? Teljesen kikészít a csávó. Egyszer a mindene vagyok aztán meg átnéz rajtam.

-Melyik az a Betty?

-Én- nyujtotam fel a kezem szégyenkezve és kivörösödve.

A felügyelő idegesen rágozot, hogy most mit is csináljon.

- Nem érdekel, átmész a másik csapatba.

Szili ide sétál a csapatomhoz és a legmeszebbi helyre próbál álni tőlem. Anita észrevete, hogy van valami baj velem. Nem is tudom, hogy vette észre mert mindíg magával törődik, mást számba se vesz.

- Mi baj ?- suttogta.

-Szili- sóhajtottam.

-Haragszik rád?

-Fogalmam sincs.

Amig a felügyelő magyarázta a játék szabályokat én közelebb mentem Szilihez.

-Miért viselkedsz így velem? - suttogtam.

-Hogy?

-Mintha utálnál.

-Lehet azért mert tényleg utálak.

Avval megfordult és elment. Vagyis az nap nem látam a programokon, biztos a szobályába van.
Oké, gondoltam ha így játszasz akkor én is úgy  fogok, határoztam el...